Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)

1914-04-26 / 17. szám

Fehérgyarmat,

III. évfolyam. 17. szám

1914. április 26.

EHÉRO TÄRHflT

Társadalmi hetilap.

Előfizetési árak:

Egész évre .... 8 kor. Félévre

................4 kor.

Ne

gyedévre. ... 2 kor. Egyes szám 20 fillér.

Lelkészek és tanítóknak egész évre 6 korona.

A szerkesztésért felelős:

máiyAs adolf.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: »KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint,és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. Megjelenik minden vasárnap.

Törvénygyáríás.

Igaztalan lenne, a ki arról panasz-, ködnek, hogy az egyes minisztérium- beli úgynevezett kodifikáló bizottságok vagy a tői vény előkésztésére berendelt szakemberek nem dolgoznak. Csak kézbe kell venni az 1912, 1913- óvi törvénygyűjteményt, száz és száz sűrűn nyomtatott oldal és mindmegannyi paragrafusokba szedett, életviszonyokat szabályozó kijelentés és törvény. Az idei íörvénytermelés- ről még nem számolhatunk be, de annyit prófécia nélkül meglehet mondani, hogy az 1914. évi gyűjtemény lesz olyan vastag kötet, mint az e- lőző évi volt. Hiszen sorszámban már a XV.-ik jelent meg a törvénytárban, pedig a polgári időszámításunk első évnegyede alig múlt el és nap-nap után hallunk újabb törvénytervezetekről, munkában lévő anyagról.

Ha azt fogadnók el elvként, hogy a törvény a létező életviszonyok szabályozása céljából szükséges és önálló rendezéstől eltekintve a korhaladásnak kísérője, önkéntelenül is az jut eszünkbe ekkora termelés mellett, hogy mennyi az, a mi ná- lánk szabályozásra, rendezésre várt. Ha pedig mint közszükségletet és ennek kielógitésót tekintjük ezeket a törvényalkotásokat és tervezeteket, úgy egy nemével a kulturhala- dás betelt sóvárgásával kell fogadni mindezeket. Csakhogy ez az elv, ez a felállítás nem talál, mert sem a köztudat dynamikai ereje nem oly visszaszorithatatlan, sem az elmaradottság nem oly kétségbeejtő, hogy ezeknek létező és felismert kény- szerűsége szolgálna alkalmi indokul.

Legalább általában nem. Hanem a törvényalkotások legtöbbjét a politikai, társadalmi élet alkotta meg anélkül, hogy ezt az érdeket a köztudat váltotta volna ki és anélkül, hogy a rendezés utolsó perce ijesztő módon csak közel is lenne. Tartalmilag nem is lehet a törvényalkotáshoz hozzászólni, legfeljebb a

különbséget a régi és uj között megállapítani, a jogfejlődést kimutatni és az uj elveket fixirozni. A gyakorlati alkalmazás lesz a próbaköve annakj vájjon szükséges volt-e, helyesen megalkotott-e és megfelelő- e ? Nem is erről szólunk. Hanem arról a lázas gyári produkálásról, a mely tömegével szinte félelmetes és emberi munkabírást felülhaladó követelmények tekintetében, mikor azokat alkalmazni kell ha nem ina, holnap, holnapután. Mert elvégre isi azzal a legegyszerűbb ember is tisztába van, hogy a törvény nem szórakoztató könnyed olvasmány, hanem tartalmas kijelentéseket, megállapításokat, elvek, intézmények és rendszerek összefoglalatát magába foglaló merev szabályazás. Minden sorát meg kell emészteni, minden szó jelentőségét tudni kell. És ez még nem elég. Alkalmazni kell kitolhatatlan időponttól kezdve úgy, mintha az előbbi sohasem létezett, volna. Mindentől eltekintve ehhez idő szükséges. Máról-holnapra, készületlenül beleugrani nem lehet, a koíitárság- nál veszedelmesebb átabotában neki vágni és mint kaptafára ráhúzni az esetet a paragrafusra nem lehet. Momentán nem segit ezen a felsőbb fórum sem, hiszen a törvény sankciója egyértelmű azzal, hogy mégállapitás, egyúttal érvényt is szerez és ha ez mint törvény végrehajtása jelentkezik, igen sokszor helyrehozhatatlan károkat, veszedelmeket idéz elő, melyet a felsőbb fórum reperációja sem hozhat helyre.

Azt pedig talán még sem merné állítani senki, hogy a törvényt alkalmazó testületek tagjainak köztudomású hivatalos elfoglaltságuk mellett általában és különösen annyi és oly sok szabad idejük lenne, a melyet a megkívánt testi és lelki felfrissülésen és a legelemibb emberi jogok kielégítésén túl azzal foglaljon le, hogy éjszakáit feláldozva záros határidő alatt ilyen légióját a törvényeknek ne csak megtanulja, hanem képessége és gyakorlottsága mellett s kifogástalanul atkalmazni is tudja, Ezt kívánni, nem valna ember gondolkodásra. De mert a törvényt meghozták, életbeléptették, alkalmazni is kell, mi marad hátra? Két objéctum A kísérleti nyúl: 'az eldöntés alá kerülő eset, vagy ez el- ernyedt agy megrokkanása Hogy pedig ez cél lenne, feltevésnek is megdöbbentő. Közel áll a valószínűséghez, hogy kény szeregy ezség jön majd létre, mondjuk ötven százalékra, ami mindkét objectumra nézve veszteség. De hiába ellene tenni nem lehet, a gép be van füt* ve, a gyárüzem megindult, ha a kattogó kerekek közé emberi test kerülne is, a gépet csak akkor és ak kor is csak egy percre szokták megállítani, mig a roncsokat kiszedik és a után tovább mozog a gép.

A nőkérdés.

Nádfedeles apró kis viskón á hatalmas nagy csipkefüggönyós ablakok sok emberben visszatetszést keltenek. A mi viskó, az maradjon viskónak, aminek csáléra áll a kéménye s a font kerítésén keresztül közönyösen int ki a vendégmarasztaló óriási módon sáros utcára. — Ez jutott eszembe, amidőn a fehérgyarmati lap hasábjain a nökérdés- sel akarunk foglalkozni. — Természetesen, nem akadémiai színvonalon.

A nőkérdés ma már nem határozatlan értelmű kérdés, mint amilyennek még sokan látják, hanem különleges és határozott tudományos és gazdasági kérdések csoportja.

A kapitálista fejlődés első stádiuma a gőzgép hatása az addig házi termelésben levő asszonyokat — mint Stricke- né dr. Polányi Laura egyik kiváló feministánk mondja — két osztályra osztja : az iparilag termelő munkásasszonyok és a fogyasztó polgári feleségek osztályára. Mig a munkásnő kizsákmányolása tönkreteszi ennek asszonyi. a- nyai életét, addig a polgári feleség lemond minden emberi produktivitásról és egyéni szabadságról. így keletkezik a munkásnőkérdés és a polgári nők esztétikuma^ Mig a kapitálizmius első stádiuma mérhetetlen nagy lehetőségeket adott a polgári keresetképességnek és