Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)

1914-04-19 / 16. szám

a kevésbbé, vagy pláne rossz él az csak nyiszál. A magyar ember az ilyen élre azt mondja, hogy tompa. Ha az igen tisztelt cikkező ur valami jobbat tud er­re, azt nyomban kegyeskedjék tudtunk­ra adni, vagy esetleg küldje fel az Aka­démiának. A mi pedig a Keszler és Geszler, a H. Sombart és W. Sombart hibákat il­leti, szolgáljon az igen tisztelt cikkező ur legnagyobb megnyugtatására, hogy ezeket a neveket e sorok Írója is igen kitünően ismeri, sőt Keszlert személyes ismerősei közzé is sorozhatja. Az ilyen kétségkivüli sajtóhibákon bizonyos kö­rülmények latolgatása mellett meg sem lehetne ütközni. Eme körülmények legdöntőbbike pe­dig az, hogy a mi lapunk csak épen, hogy van. Külön jól megfizetett kor­rektort nem állíthatunk senkinek a ked­véért a lap mellé. A cikk a mint el­ső kézből kikerül nyomban a szedő hu legjobb tudására és lelkiismeretére van bízva. Az is bizonyos, hogy nem ez az első és nem is ez lesz az utolsó szarvas hiba a mi lapunknál, mely nem csak a .Fehérgyarmat“, de a .Szamos­nál“ előkelőbb lap hasábján is előfor­dul. Megütközni azonban nem ütközik meg rajta senki, mert nyilvánvaló, hogy aki Keszlert ismeri, mint színikritikust — hiszen nagyon is ismernünk kell — az nem irhát Geszlert. Az meg megint holt bizonyos, hogy nem Herner, ha­nem Werner Sombartot ismerik azok, akik ismerik. En már láttam Reviczkyt Beviczkyként szerepelni egy cikkben „kö­vetkezetesen“ négyszer, de mégsem mer­tem arra gondolni, hogy valaki Revicz­ky nevét ne ismerje, Szőrszálhasogatás ez és semmi más, aminek igazán semmi köze nincs annak az eldöntéséhez, hogy miért is van hát tényleg szinikritika a vidéken. Haragról vagy nehéztelésről meg szq sincs; hát miért lehetne ?! A mi ne­heztelésünk ilyen esetben igen nevetséges lenne. Mi szót emeltünk a vidéki szini- birálat létjogosultsága mellett, mert an­nak idején egy színtársulat szerepeit vá­rosunkban, és igy kitűnő alkalmi témá­nak bizonyult a kérdés. Többet nem is óhajtunk vele foglalkozni, mert már nem aktuális ez sem. Az meg csak valóban dicsérendő, ha egy ilyen kis kaliberű lap aktuális kérdésekkel foglalkozik. Ennyit akartunk megjegyezni s ezzel le­gyen szent a béke. Tövis. 2-ik oldal. NAPLÓTÖREDÉK. Egy régi lap naplóm töredéke, Égy pár szó rajta az is elavult De azért beszél, de azért regél, Hiába rongyos, hiába fakult. Szeptember hat? ma megismertem őt... És semmi több, három pont csupán Mikor írtam, nem gondoltam arra, Hogy megsiratom nehány hét után. Bozsóka. Heti krónika. Egy kitűnő zsurfiut a múltkoriban rettenetes módon szorított egyik hite lezöje. „Uram most már feltétlenül fi­zessen, engem ne vezessen az orromnál fogva. Engem többé nem állít a fal mel­lé.“ „De hiszen ön állott most is a fal mellé — mondotta az adós a fal mellett hadonászó hitelezőnek. Ezzel a hitelező megszelídülve húzódott el azzal hogy de aztán három nap múlva az ut­cza közepén állok meg, * * * Élünk úgy, ahogy élünk, ha szegé­nyesen is, de azt nem hisszük, hogy lí­ráson nem élhetünk. Fehérgyarmaton senki sem akar kicsinyeskedni. Egy i- gen kitűnő polgártársunk emelkedett hangon jelentette ki a múltkoriban egy társaságban, hogy három zsemlét evett meg a „kávéjával.“ A gyarmati asszo­nyok azonban nagyon őszinték s jött a polgártárs szigorú felesége a borozó férj után. Te itt költekezel, iszol — mond­ja az asszony — és arra nem gon­dolsz, hogy ma is rántott levest ettél a családoddal együtt“. * * * Két sor alá jövő legény azon vitat­kozott, hogy mélyiköjük lesz katona. Nekem minden bátyám, az apám is ka­tona volt, ki van zárva, hogy engem ki­dobjanak. Nekem meg az anyám is ka­tona még most is, tromfolta le a másik, akinek az anyja tényleg Katona nevű. Tövis. FEHÉRGYARMAT ß IR E K. Áthelyezés. A m. kir. pénzügyminiszter And- rássy Jenő járási számvevőt — saját kérelmére — a nagykárolyi pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez áthelyezte. Az igy meg­üresedett fehérgyarmati járási számvevői állás­ra a pályázat meg lett hirdetve. Andrássy távozását őszintén sajnáljuk, mert rövid 2 évi ittléte alatt, mint kiváló szakér­telmű és pontos tisztviselő, de mint társadal­mi ember is, — előzékeny, udvarias modorá­val nemcsak városunk, hanem az egész járás osztatlan elismerését vívta ki. Körünkből má­jus hó végével távozik. Sok szerencsét kívánunk az uj, de mégis ré­gi otthonában! A liberalizmus győzelme. A hely­beli izr. hitközség f. hó 14-én tartotta évi rendes tisztújító közgyűlését a ta­gok óriási érdeklődése mellett. A köz­gyűlést az egyházi életben szokatan he­ves harcz előzte meg. Haladó és kon­servativ pártiak állottak egymással szem­ben. A kultúra nem csekély előnyére a haladópárt jelöltjei kerültek ki győz­tesen. A helybeli zsidó egyháznak egy kisebb csoportja —ugyanis— nem tudja meg­bocsátani azon nehány lelkes úriember ama „vétkét“, akik ezelőtt nehány hév­vel keserves és fáradságos munkával rendes felekezeti népiskolát teremtettek, sőt egy minden izében modern iskolai épületet emeltek. Természetesen az egy­házra ezzel meglehetős súlyos teher há­rult, amely teher azonban rendes veze­tés mellett mindinkább enyhülni fog. Steuer Sándor elnök és Dr. Hunwald Izidor alelnök a múlt évben konsolidált viszonyokat teremtettek s azért öröm­mel registráljuk, hogy a többség bizal­ma ismét feléjük fordult. Megválasztatott elnökké Steier Sán­dor, alelnökké dr. Hunwald Izidor, gondnokká Weisz Sándor, pénztárnokká Deutsch Jenő, ellenőrré Engel Ármin, jegyzővé Mátyás Adolf és nyolc választ­mányi tag. Hirtelen halál. Gacsályi Gáspár helybeli módosgazda 18 éves Emilia nevű leánya 14- én kedden reggel szivszélhüdés következtében az udvaron összeesett ésmeghalt. A kedves és valóban angyali jóságu és szelidségü leány elvesztéséért búslakodó szülők fájdalmában az egész város közönsége osztozik, amely igaz részvéttel kisérte szerdán délután utolsó útjá­ra a megboldogultad. Tűz. Balogh Vincze czégénydányádi földbir­tokos lakóháza f. 12-én este 9 órakor kigyu- ladt és teljesen leégett. A kár meghaladja a 3000 koronát, mely összeg biztosítás utján meg­térül. Öngyilkosság. Szarka Bálint kisari lakos, mint onnan jelentik, a feletti bánatában, hogy felesége elhagyta — az ünnep szombatjait fel­akasztotta magát. Mire észrevették, meghalt. Szerencsétlenség. Erdős János 5 éves Já­nos nevű fia Csaholczon egy közellevő pa­takhoz ment játszadozni. A partról azonban a vízbe esett s oly szerencsétlenül, hogy be is fűlt a vizbe. A vizsgálatot ez ügyben megin­dították. Tűz Turricsén. V. Garda József turricsei lakos istállója e hónap 9-én este kigyuladt. A tüzet Garda Ferencz okozta, aki pipájára való gyújtása után az égő gyufát eldobta, A kár 1100 K, mely biztosítás utján meg fog térülni. Meglopták a plébániát. A szakaszi róm. kath. lelkész feljelentést tett a csendőrségen, hogy ismeretlen tettesek feltörték az egyház pénztárát. Az ismeretlen ember sárt kent a pa- róchia ablakára és aztán zajtalanul benyomva az üvegtáblákat az ablakon hatolt a hivatalos helyiségbe. A betörő az egyházi és szövetkezeti összegen kívül a plébános óráját és borotvá­ját is elvitte. Az ismeretlen bűnöst erélyesen nyomozzák. 1914. április 19.

Next

/
Oldalképek
Tartalom