Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)
1914-01-11 / 2. szám
Előfizetési árak: Egész évre .... 8 kor. Negyedévre.... 2 kor. Félévre ................4 kor. Egyes szám 20 fillér. Le lkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. A szerkesztésért felelős: mATyAs adolf. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztség és kiadóhivatal: »KOSSUTHc-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. Az újév küszöbén. A gazdasági evolúciók nem a naptári évvel szoktak végződni. Az a nagy krízis, mely 1911-ben a marokkói konfliktussal kezdődött, még most se záródott le. Az 1913-iki év ga/.dasági eseményei tehát csak egyik fázisát képezik egy hosszú válságnak, mely azonban kétségtelenül ebben az esztendőben érte el tetőpontját. Mert amig 1912-ben a pénzfeszültség dacára még mindig jó konjunktúra volt, addig a folyó évben a pénzkrizis mellett olyan ipari depresszió állott be, melyhez hasonlót a mostani nemzedék alig látott. Az 1913-iki év gazdasági jelenségei az összes idevonatkozó elméleteket felborították. A közgazdászok eddig azt hitték, hogy a pénzfeszültséggel mindig nagy ipari konjunktúra, mig a depresz- szióval rendesen jelentékeny pénzbőség jár. Valójában pedig az történt, hogy a konjunktúra az első év felében derékbe tört és ugyanebben az időben érte el a pénzfeszültség is a tetőpontját. Igaz, hogy a második balkáni háború és az európai konflagráció veszélye a tőkét annyira megijesztették, hogy még arra a kevés ipari tevékenységre se jutott elegendő pénzeszkösz, melyet a depresszió megkímélt. Most az év elején azonban a régi elméletek kezdenek beigazolást nyerni. A pénz olcsóbb lett, itt-ott már bizonyos pénzbőség is mutatkozik, mig az ipari depresszió csak most kezd teljes erejében nyilvánulni. A vasipar után most már a széniparban is a stagnáció ütötte fel a fejét, mely pedig ez ideig a legjobban tartotta magát. A munka- nélküliség ma nagyobb mérveket öltött, mint valaha. Ezzel szemben azt látjuk, hogy e piacon máris több pénzt kínálnak, mint a mennyi váltóanyag jelentkezik, ez év közepére pedig a kamatláb leszállítása is várható. Sokan azzal számolnak, hogy márciusra 4 és feles, júniusra pedig 4 százalékos ráta lesz. Ez az opmtimizmus azért indokolt, mert az ipari depresszió még nagyobb lesz, mint volt. Bkkor azután érvényre fog jutni azon közgazdasági tantétel, hogy minél kisebb az ipari tevékenység, annál bőségesebb a pénz, ami természetes is. Londonban minden év végén egy könyv jelenik meg, amely a következő év ipari prognózisát tartalmazza és a- melyet a legkiválóbb közgazdászok és ipari szakemberek szerkesztenek. Az 1913-iki évfolyam karácsonykor látott napvilágot. Az 1914-re egybefoglalt prognózis lényegileg a következő: Az év elején a pénz olcsóbb lesz, az ipari depresszió azonban mig mélyebb pontra száll. — Stagnáció a vas- és széniparban és nagy munkanélküliség az összes szakmákban. Javulás csak a második félévben várható. Az építőipari tevékenység csak 1915-re fog fellendülni. Ha már most azt kérdezzük, hogy mi idézte elő ezt a hirtelen depressziót, erre a válasz csak az lehet, hogy a legutóbbi évek háborúi tőkéket pusztítottak el, minélfogva a nagy tömegek vásárló ereje ijesztő mérvben csökkent. Hogy pedig ebben a tekintetben most a háború utánra várható javulás, annak okát abban találjuk, hogy a nagy államok folytonos fegyverkezése roppant tőkéket nyelnek el, melyek teljesen inproduktiv célokra forditattak. Már pedig újabb tőkéket csak produktiv befektetésekkel lehetne teremteni. Ezekre pedig most nem jut pénz. Azért is állíthatjuk, hogy mig a mostani nemzetközi bizonytalanság tart, addig alapos javulás egyáltalában nem várható. Ami már most a magyar gazdasági viszonyokat illeti, reánk nézve döntő volt az a körülmény, hogy a háború színhelyéhez mi állottunk legközelebb, minélfogva annak hatását is mi éreztük leginkább. A másik körülmény pedig, mit az 1913-iki gazdasági év e- seményeinek megítélésénél figyelembe kell vennünk, az, hogy a külföldi tőke tőlünk kivonulván, teljesen a saját erőnkre voltunk utalva. Ha ezeket az ugyne- vesett „enyhítő“ körülményeket tekintetbe vesszük, akkor azt kell mondanunk, hogy a mi gazdasági életünk ezt a válságos évet minden nagyobb rázkódtatás nélkül úszta meg. Igaz, hogy sok kis és nagy exisztencia ment tönkre, sok szép és büszke iparvállalat pusztult el, sok bank és takarékpénztár omlott össze, de annál erősebben állanak a nagybankok és azok a milliós vállalatok, melyek a hadsereg felszerelését szállítják. A nagybankok igen sokat kerestek nemcsak a kamatszámlán, hanem — mint halljuk — a bajba jutott intézetek szanálásán is. Megvalljuk, hogy ezt nem tartjuk örvendetes eredménynek, mert a gazdasági életben a kicsinyeknek legalább is oly fontos szerep jut, mint a nagyoknak. A nagybankoknak a modern közgazdasági életben nemcsak az a feladatuk, hogy a részvényosztalékot növeljék, hanem hogy azt a nagy tőkét, melyet a köz reájuk biz, olyan módon hasznosítsák, hogy az a kereskedelem, ipar és vállalkozás existenciális érdekeit is szolgálja. ft Maii: szalyoaisa. Egy év után össze vannak, hiva a „Tisza-Szamoshoz“ érdekeltjei, hogy a folyton és mind nagyobb mérvben ujuló árvizek ellen védekezve társulattá alakuljanak. Tavaly, 1913. évi jannár 9-én volt Szatraáron u- gyane fontos tárgyban a gyűlés, de itt szégyenére a nemzeti jólétet előbb- rveviő nemzeti kultúrának a szabályozási terveket és az érdekeltség táisu- lattá alakulását leszavazták és lehor- gasztott fővel távozott mindenki a gyűlésről folyton azt sóhajtozva: mi lesz velünk, ha a folyóvizek áradó > A tofijotó és a legtartósabb drótszálas lámpa. 9 ÓSuzatt éréit» Hal Wt* # Kapható villanyszerelési ftdetsfcbao, vUlanytstepeken és a MWr« VI, T0iM«K ». IfiNdil! %'
