Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)
1914-03-08 / 10. szám
Fehérgyarmat, III. évfolyam. 10. szám. 1914. március 8. Előfizetési árak: Egész évre .... 8 kor. Negyedévre.... 2 kor. Félévre ................4 kor. Egyes szám 20 fillér. A szerkesztésért felelős: HIÄTyÄS ADOLF. Lelkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. Szerlcesztség és kiadóhivatal: »KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT.. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. Megjelenik minden vasárnap A Néptanítókért Sohasom lehet eleget írni és beszélni minálunk arról a témáról, amelyről legkevésbbé akar tudni a magyar társadalom, a tánitók ügyéről, amelyet kizárólag maguk az illetékes körök, a tanítók szorgalmaztak csak. Pedig azt mindnyájan tudjuk, a nagy német hadvezér Molt ke jelentette ki, hogy a német-francia hadjáratban a német dicsőség a tanítók javára könyvelendő cl, mert ők voltak azok, akik nemcsak nyers erővel, hanem az iskolázottságukkal és az iskolában nyert fegyelmezttségükkel vívták meg a nagy csatát. A népoktatás ügye mindnyájuknak nagy ügye és abban az országban, ahol a nép szabadságra és ügyeinek saját ellátására vágyik és minden idegen beavatkozást elhárít magáról, az olyan nemzet, a- mely féltékeny az egyéniségére és a- mely lenyűgözni magát semmiféle hatalom által nem engedi, az olyan nép tudja becsülni a tudományt, mert a tudomány az észnek a pallérozása, ellentéte a fanatismusnak, amelyet csak az a nép vesz be, mely pórázon vezetteti magát. Hiszen minden kulturnép elismeri a közoktatásügy nagy jelentőségét, nézeteltérések csak afelől vannak, hogy milyen irányban mozogjon a népoktatás általános erkölcsi, vagy valláserkoícsi irányban-e, vagy pedig tisztára tudományos alapon. I- genis mindenképpen el vagyunk látva szeretettel és az ügy iránt való buzgósággal csak éppen azokról feledkezünk meg, a- kikre gyermekeink oktatását bíztuk, akik nemes fáradozással teljesitik ezt a kul- turmunkát. A tanítók ügye sokat foglalkoztatja a közvéleményt ugyan, de a közvéleményben nincsen meg az a jóindulat, amit a nemzetnek eme derék munkásai mindenképpen megérdemelnének. Ujjitás lesz úgy látszik ezen a téren Sopron vármegye szabályrendelete, amely az eddigi gyakorlattól eltérően nemcsak a magyar nyelv sikeres oktatása és terjesztése körül szerzett érdemeket, hanem általában a népnevelés terén végzett sikeres munkásságért jutalmazza a tanítókat. A jutalmazásra 4, egyenként 200 koronás jutalom szolgál. Természetesen nekünk nagy dolog a nemzetiségi vidékeken elért olyan e- redmény, amely vonatkozik a nemzetiségek átmagyarositására. Egész vidékek vannak, amelyeket meg tudtunk volna magyarosítani kellő tanerők fölött való rendelkezés eseiében és ezek a vidékek elvesztek a magyarság számára. Sőt nem egv példa van arra, hogy fajtiszta magyarok egy idegen nyelvterületben elvesztik magyarságukat és nemzeti nyelvükhöz való visszahóditás munkáját csak nehezen, nagyon nehezen tudtuk elvégezni. És mindenütt a néptanító az ő lelkesedésével, buzgalmával és hazaszeretetével tette ezt. Kormány és megyei hatóságok rnár régóta gyakorolják ezeket a jutalmazásokat, nem megfelelő mértékben ugyan és véleményünk szerint nemcsak a külön jutalmakban, hanem a jobb fizetésben kellene megadni a társadalomnak a tanító számára az érdem honorálását. Nemzetiségeket a magyar nyelv és a magyar államiság és magyar karakter számára megnyerni gyönyörű feladat és sok munkába kerül. Ezt a munkát nem lehet éhező és fagyoskodó embereknek elvégezni, ezt csak gondmentes, egészséges emberek tudják és a mi érdemünk, ha ezt a nemzetmentő akciót keresztülvinni akarjuk, hogy ezt jól táplált emberekkel végeztessük el. Elég önfeláldozás már az is tőlük, hogy idegen vidékre rendesen olyan környezetbe mennek, melyik tőlük idegenkedik és amelyet csak egyéni szeretetre- méltósággal lehet megnyerni. Annak a tanítónak, aki nemzetiségi vidéken működik, készeresen meg van nehezítve a feladata, az ilyen tanitót jobban kell honorálni, mint azt, aki ithon van és nem keli megküzdenie azokkal a nehézségekkel, amelyek egy nemzetiségi vidéken működő tanító váílaira sulyo- sodnak. Jegyzetek a Balás elleni bünperhez. Ä história első része a minapában elhangzott ítélettel befejezést nyert, Ildomos dolog lenne ad acta tenni az egész ügyet, mely minél többször kerül szőnyegre, annál kopotabb, annál unalmasabb lesz. A nagy kavarodás azonban, amelynek forgatagában hívatlan erkölcs- birók városunkat s annak társadalmát igyekeztek leszólni, szükségszerűen kivált belőlünk még egy néhány szót, amelynek célja főképen az egész ügynek a fehérgyarmati közvélemény előtt való megvilágítása lenne azok részére, akik hajlandók azt hinni, hogy Gyarmat nagyon termékeny talaja az intrikáknak, hol egy ilyen jelentéktelen ügyből is a hajszának egy terebélyes fája növekedhetett, aminek a láttára prófétai lélekkel lehetett megjövendölni, hogy lesz még intrika, lesz még gúny vers . . . Az ítélettel érdemlegesen foglalkoznunk e helyen még egyelőre nem lehet. Azonban máris lesze- gezheíjük azt a tényt, hogy Fehér- gyarmat közönsége épen ebben az ítéletben látja Balást elítélve, a- mely most felmentette. Nem fontos az, hogy tényleg elkövette-e a bűntényt, hanem igen is fontos az, hogy X. is és Y. is elhitte és feltételezhette arról az emberről, aki a pe- dantéiiának, a pontosságnak tiszta tükör képe volt. Balás elleni animozitásról s hajszáról beszélt egy alkalmi cikkező, amit a kis kulturátlan város — már mint Fehérgyarmat — indított a pedáns biró ellen. Nem tudhatni mi az aniinoziíás, mi a hajsza abban, ha valakit a helyi szenzáczió érdekel. Kellett hogy érdekeljen mind- annyiunkat, kik a város társadalmának tagjai vagyunk, mert az ügy kizárólagosan localis természetű. Az érdeklődés azonban nem volt itt sem a legfelsőbb fokú, mert Balás Zoltán a ő megkülönböztetett természeténél fogva nélkülözni tudta a társaságot, amely viszont nem érezte hiányát az ő jelenlétének. — így tehát teljesen indifferens volt Balás Zoltán egyénisége Fehérgyarmat társadalmi életére nézve. Mi érdekből lett volna indítható tehát hajsza egy olyan ember ellen, aki nem is aktiv tagja a város társadalmának. Valaki ellen hajszát csak
