Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)
1914-08-09 / 32. szám
2-ik oldal. FEHÉRGYARMAT 1914. augauszius 9. Adakozzunk... A háború sok áldozatot kiván. Vér és pénzáldozatot. Elvitték közülünk a férfiak legjavát, a munkabírókat, kik a többieket is eltartják, Sok család szerencsés, hogy kereső feje honn maradhatott, sok legalább annyiban szerencsés,, hogy maradt itt- honn elegendő vagyon, mely a családot ínségtől óvja. De igen nagy azoknak száma, kik minden támasz, minden falat kenyér nélkül maradtak vissza. Ezeknek a szegényeknek férje, keresetképes gyermeke a haza oltalmára harcba szállott, de nem volt módja arra, hogy itthonn maradt családjáról gondoskodjon. Akiket a sors megkímélt, a kik békés otthonukban élvezik a biztonságot, melyet harcba vitt katonáink nyújtanak, nem feledkezhetnek meg e kétszeresen szegényekről. Az egész országban mindenütt mozgalom indult meg, melynek célja a háborúba vonult katonák honnmaradt családtagjait a lehetőségig segélyezni. Megindult e mozgalom Fehérgyarmaton is két irányban, hatóságilag és társadalmi utón. A fehérgyarmati urinők, kiknek nemes szive minden jóért és szépért lelkesedni tud, elhatározták, hogy házról- házra járva felkérnek mindenkit, hogy tehetségéhez képest adakozzon a szent célra. Reméljük, hogy fáradozásukat siker fogja koronázni ; reméljük, hogy mindenütt szives fogadtatásban és adományban lesz részük. Mindenkor áldás van azokon, kik a szükölködőkön segítenek, de aki a jelen viszonyok között nem tesz eleget emberi kötelességének, az vét önmaga, vét vallása, vét hazája ellen ; oly bűnt követ el, melyért nincsen bocsánat sem égben, sem földön. Senki sem lesz szegényebb, ha 1— 2 koronát, 20—30 kiló életet ad a közös célra, de a sok kicsi adomány, párosulva a tehetősek nagyobb adományaival, elegendő lesz lecsillapítani azok éhségét, kiknek fentartója védi békénket, életünket s hazánk becsületét. Van azonban a segélynyújtásnak még sok más módja is. A tisztviselők ezután épen úgy kapják fizetésüket, mint ed-' dig, őket tehát a háború aránylag^, legkevésbé sújtja. Az ország nagy részében a tisztviselők fizetésüknek 1—2 százalékát ajánlották fel e célra s nem kételkedünk abban, hogy a fehérgyarmati tisztviselők is csatlakozni fognak az országszerte megindult e nemes mozgalomhoz. Megérdemli tőlük e haza, mely tisztességes megélhetést nyújt nekik, e csekély áldozatot. Az adományokon kívül segíteni lehet a szerencsétleneken munkaalkalom nyújtásával is. Sajnos, ez a mód, mely a legegészségesebb s legtermészetesebb volna, körülményeink között a legnehezebb. A munkaalkalom igen kevés ; mégis azoknak, kik arra képesek, oda kellene hatni, hogy a lehetőségig foglalkoztassák az itthonmaradottakat. — Könnyebb, nőknek való munkát kell keresni, de viszont inteni kell a hátramaradottakat, hogy a társadalom nem vállalhatja el teljesen tartásukat s csak úgy tud segíteni rajtuk, ha maguk is igyekeznek megélhetésüket munkával, utánjárással biztosítani. A kereső férj vagy gyermek behívása nem ad jogot senkinek arra, hogy az állam vagy társadalom eltartsa, csak segélyezésre, de e segélyezés a legszükségesebb élelmen, fűtésen s ruházaton kívül semmire ki nem terjedhet. Hogy ez a legszükségesebb meglegyen, azért hívjuk fel ismételten olvasónkat : e szent célra adakozzanak ! * * * Járásunk humánus főszolgabirája a maga részéről szintén megkezdte a segélyezési akciót s e célból a következő felhívást bocsátotta ki : A kocka eldőlt. Megkezdődött a magyar nemzetre reá kényszeritett háború. Cettrekész elszántsággal, lélekemelő le/kesültséggel siet a nemzet minden tagja a zászlók alá. Hazafias áldozatkészségben faj, vallásfelekezet, születés, foglalkozás nem tesz különbséget. Félelem nélkül néz mindenki szembe a halállal, de számos fegyverbe hivott fiú, férj, családapa lelkén ott rágódik a sötét gondolat: Hi gyámo/itja, ki tartja fenn hátrahagyott kedveseimet. Az éhezők számára betevőfalatról, ruháról, meleg hajlékról ki gondoskodik ? finnek a keserű gondnak, ennek a szívfacsaró fájdalomnak enyhítésére kell mindazoknak sietniük, akiket szerencsésebb anyagi helyzetük a mindennapi kenyér gondjaitól mentésit. Ezekhez fordulunk felhívásunkkal, ezeket kérjük, hozzák ebben az alakban is a haza oltárára áldozataikat. Szent kötelességet rovunk le mindannyian, ha azt a vigasztaló üzenetet küldhetjük a harctéren küzdő véreinknek, hogy hátrahagyott kedveseikért nem kell aggódniok; ha legalább a nyomor gyötrelmeitől megmenthetjük a család- fentartók életéért remegő gyermekeket és asszonyokat. Adakozzék erejéhez képest mindenki. Szentebb célra nem adakozhat. A begyült adomány nyilvános ellenőrzés és elszámolás mellett a hatóságok, jótékonyegyesületek és helyi társadalmi szervek közreműködésével fog rendeltetésére fordittatni. JÉ KEY SÁNDOR főszolgabíró. Heti krónika. Csekében — amint mondják — egy cigány malacot lopott. A csendőr és a bíró azonnal vallatóra fogták. — Ráförmed a csendőr: No barátom tagadás nélkül mondd meg, hogy miképen történt a dolog. A cigány csak néz, néz a csendőrré, aki dühében már-már a spanyol inquizició eszközeivel akarja a vallomást kicsikarni. Ekkor a bíró szelíden szól a legénynek. — Nézd barátom, a tagadással csak a helyzeted rontod, hát őszintén add elő az esetet. — Hát könyörgöm — fakad ki végre a cigány — nem adhatom én elő hisz még akkor este megsütöttük s aztán meg is ettük. * * * Egy környékbeli fiatal tisztviselő lelkendezve beszéli egy társaságban: — Ugy-e mondtam, hogy a feleségem milyen kötelességtudó asszony. Tegnap olvastg n'T 1,1 puiidic szabályzatát és ma reggelre már gyermeket, még pedig fiút szült. * * * A helyzet komolysága és méltósága nem engedi meg ugyan, hogy rossz vicceket fűzzünk hozzá, még is legyen szabad megfejtéséi adnom ~ ' hadi menetrend mért é pett életbe. A dolog a kát érdekelte különöse meg. E szerint a hadi menetrend a fehérgyarmati nagy vásárra való tekintettel lépett életbe kedden. A had vezetőség ugyan is, nem akarta a vásár forgalmát csökkenteni. TÖVIS. I. olvasóihoz! A háború megindultával minden más, közönségünket rendes körülmények között érdeklő helyi és vármegyei hírek, elvesztették ak- tuálitásukat. Senkit nem érdekel egyéb mint e háború s az azzal vonatkozásban levő események. S ez jól van igy, Most bűn volna apró localis természetű ügyekkel foglalkozni, mikor a nemzet jövendő sorsáról van szó. Háborús hírek közlése nem lehet egy társadalmi heti lap feladata. Á szigorú cenzúra a nagy napilapok helyzetét is nagyon súlyossá tette, a kisseb vidéki hetilapok létjogosultsága pedig egyelőre megszűnt. Ennélfogva értesítjük t. olvasóinkat, hogy követve több laptársunk példáját, a háború befejeztéig megszüntetjük lapunk megjelenését. Akinek előfizetése még nem járt le, annak idején beszámítjuk a kü- lönbözetet.
