Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)

1914-07-26 / 30. szám

szereznek be egy utczaöntözőt, hisz ez a por, ami néha-néha, sőt most gyakran is van, elviselhetetlen. Csuda, hogy a városházán ezt eltűrik. — Hjha, kérem — felelt a tanácsbeli ember — mell­betegségben eddig senkisem halt meg a városházán. * * * Egy házaló borkereskedőnk bement egy házhoz. A háznál van egy igen csinos, jóarca leány. A bőre teljesen alabástromszerii, szóval még a borkeres­kedőnek is megtetszett. Naiv elragadta­tásában egy bókot akarva mondani, azt kérdezte a leánytól: — A saját bőre ez kisasszonynak ? Mire ez epésen vála­szolt— Nem, magától vettem. TÖVIS. at-ik oldal, _ ___ Fe hérgyarmat a moziban. Még visszhangos a föld Lambrovics, Roma­nov és társai nyekkenéseitől, s az a közönség amely olyan mámorosán tapsolt Czája győzel­meinek,'teljes egézsében ott van ismét a piacon, hogy Max Linder, Ermete Zacconi és a többi nagy hires moziszinész művészetének hódoljon. És hódol, de még milyen nagy mértékben. Levendula és visavis konkurrens társainak egy pár hatossal megcsappant a napi bevétele, amióta Klieger apa vászonnemii társulatával a piacon inegte epodett. Fehérgyarmat Chicagó- negyedének a haragos creolszinbe átcsapó sötétbörü törzsökös lakosai nem adják oda t*ali mókáit egy deci pálinkáért. A keményszívű Elek megkönnyezi Gróf|Harten tragédiáját, mig Zsuzsi unokája, vagy unokahuga, meg Feke­te Julia, kik annyisszor gyönyörködtek éj­jelenként a csillagokban, Mágnás Elza rémhis­tóriáját nézve, reményittasan pislantanak fel a közönség soraira valami Smidt Miksa-félét ke­resve árnyékolt szemeikkel. Az első helyen jóképű és módú civisasszo- nyok tapsolnak a sok viszontagság után egy­másra találó szerelmeseknek. Sok mondani­valójuk lenne ugyan agymásnak (hát hogy is ne, az egyik kisgyarmati, a másik pláne lö- mösvári) de most nem érnek rá ; az az átkozott Pali ép most foditott fel biciklijével egy pék­inast. A szerelemittas suszterlegény kitartóan legyezi ideálját, közben féltékeny árgusszemek­kel nézi a fenecs'nos jegyszedőt, akinek éppen az ö Erzsikéje mellett tetszett megállani. A mama egyik szeme folyton a fiatalpárt figyeli, a másik szemével sir vagy nevet a képen. — Hát jó-jó ez a mozi, de ez a sötétség se­hogy sem jó. A zártszók közönsége már többrésze oszlik. Az egyik része, hogy úgy mondjam rangjánál fogva hivatalból illetékes helyén, a másik rési zártszékben ül, mert ez az egy korona már nem teszi tönkre. Mint szemlélők bár nem egészen elfogulatlanok, mulatnak az olcsóbb he­lyek morális aggodalmaskodásaim. Ez a rész a laisse fairé elvét vallja, ellentétben a másik rész ignoransaival szemben, akik ha már egy koro­nát fizetnek, bele is szólnak. Hogy végre komolyan is szóljunk valamit a moziról, önkéntelenül is igazat kell adnunk Bemard Schaivnak, aki a kinematográfiáról adott véleményében azt mondja, hogy ma már a kinő azon az utón van, hogy tökéletesen átalakíthatja egy-egy helység szellemét. A kér­dés lélektani oldala most ne érdekeljen ben­nünket. Nincs is szükség semmi e nemű böl­cselkedésre, ha “tekintetbe vesztik azt a hatást, amit a Klieger-mozi most Fehérgyarmatra gyakorolt. A példa illusztrisabb megvilágítá­sáért megint Buzsut és társait kell előránci- gálnunk, akiknek kultúrálatlan, Tabula rasa- szerü leikükön a legmaradandóbb nyomokat hagyhatták. Tegyük fel — amint hogy jogosan fel is tehető, — hogy Buzsu és társai nem tudnak olvasni, de ha tudnának is, eszük á- gában sincs azzal tölteni „drága“ idejöket. Vájjon nem hasznos dolgot végez-e akkor a mozi, illetve nem felel-e meg hivatásának, amikor mozgógépeivel históriákat beszél el a mesekedvelő, írástudatlan, vagy olvasni nem szeretőknek. Tény ugyan az, hogy a filmek romuitikája ábrándozókká teszik a fiatal lelkeket, de Gyar­maton ez se nem szoroz, se nem oszt, — amint mondani szokták. — Ábrándóssabb lelkeket a fehérgyarmati leányoknál tanálni sem lehet­ne többet sehol. E kis kitérő után menjünk vissza ismét a moziba, hol a »ntüértő közönség élvez.« Eh­hez az élvesethez igazán művészet kell, pláne ha az alkalom is úgy diktálja. Az egyik szomszéd a ki megcsontosodott börokraia, a legizgatóbb drámai jelenlet közben jelentékte­len hivatalos ügyekkel áll elő. A másik szom­széd, az egyik szellemes úriember, jelenleg két hölgynek tüzes udvarlója és mulattatója, aki eme hivatásának tetőpontján érezve magát, agyának összes szeliemsziporkáit kicsiholja. Ugyan ezt mivelik az arisztokrata negyednek konyhatündérjei közt a tűzoltóság hivatalos képviselői. Fényes sisakjukkal zavarba ejtik az embert s azt kell hinnünk néha-néha, hogy a vászon római gladiátorai közül szálltak le a közönség soraiba az elmúlt » a moziban hir­telen felelevenített római dicsőség késői kisér- tetjei ként. Egy kép van még hátra, a drámának a leg­utolsó felvonása. A hős vagy a mélységbe ug­rik, vagy elnyeri szive választottjának a kezét. Az egész közönség feszülten vár. A hős apja végre is meggondolja a dolgot, s nem engedi fiát elveszni s maga adja a lány kezét a fia kezébe. — így van és jól. Így nyugszik meg a tömöSvári nénike is, aki elérzékenyüll, mert egy »hasonló gyarmati« eset jutott az eszébe; le is adja melegében. — Így bizony komám- asszouy, vakuljak meg, ha nem hallottam. De csak ugy négyszem köz! mondtam. Jó éjszakát ! FEHÉRGYARMAT Hírek. A városi képviselőtestület f. hó 18-án közgyűlést tartott. Az 1913. évi köszégi ház­tartási és közmunka számadások felülvizsgálá­sára Steier Sándor, Spitz József, Dr. Bakó Ferencz, Kalydy Ferencz és ifj. Spitz Adolf ki­küldettek. Tárgyalták továbbá az óvónő lakbérügyét. Az ide vágó közigazgatási bizottsági véghatá­rozatot, mely az óvónő lakbérét 300 koronában állapítja meg — tudomásul vették. Ugyancsak tudomásul vették az óvónő fizetését megálla­pító közigazgatási határozatot is, mely szerint a fizetés a községtől 600 korona és az állam­tól 600 kor. és a fenti 300 K. lakbér. A közgyűlés következő pontjában a debreceni Kereskedelmi és iparkamara 9020/914. sz. megkeresését tárgyalták a házi ipartanfolyam fel­állítása tárgyában. Fehérgyarmat cinikus kö- önségére vall, hogy az eszme jelentkezők hiá­nyában hajótörést szeenvedett. Helybenhagyták dr. Kiss Antalnak ama je­lentését, melyben a halottkémlést dr. Vaszkó Istvánra ruházta át. Végül a közgyűlés valahára a villanyvilágítás zavaraival és a Kaszárnya-utca feltöltésével is foglalkozott. Utasította a községi elöljáróságot, hogy a Frank és Braunstein itteni vállalkozócéget a villanyvilágítás rendbenlartására, a magán­telephon kijavítására, a Kaszárnya-utcán épített községi ut földanyaggal való ellátására annak a terhével hívja fel, hogy ha mind eme köte­lezettségének eleget nem tenne, a folyó év őszén esedékes villanyvilágitási és útépítés; költségeket az elöljáróság visszatartja. Szerencsétlenség a gróf Károlyi tanyán. A cséplések még jóformán meg sem kezdőd­tek, már is baleset hírét hozza a telefon. A gróf Károlyi-tanyán Galiger József munkást egy súlyos kéve lerántotta a géptetejéről, minek következtében kisebb fokú agyrázkódást és súlyos bordatöréseket szenvedett Kis Antal dr. rögtön kiszállt a helyszínre és első segély­ben részesítette a sebesültet. Gyermekek bönszövetkezete. A beregszá­szi rendőrség kedden reggel letartóztatott öt fiatalkorú 12—18 éves iparos és kereskedő- tanancokat, akik gyerekésszel a rémregények hatása alatt Fekete Vampir néven szövetséget alakítottak. A gyerekek hetek óta esténkint mindennap összejöttek és rablógyilkos terveket dolgoztak ki. Többek között elhatározták, hogy betörnek egy gyári művezetőhöz megö­lik őt, a feleségét és annak az anyját és elra­bolják a pénzüket. A gyári művezető fia szintén tagja volt a bandának és tudott a dologról. Egy füszerkereskedőt hurokkal akar­tak megfojtani. Még több áldozat ki volt szemelve, de az egyik gyerek véletlenül el­árulta dolgot ós főnöke, Szóbél cipészmester a törvényszékre sietett és elmondta a dolgot a vizsgálóbírónak, akinek utasítására a ren­dőrség nyomozást indított és kedden reggel a banda tagjai közül ötöt elfogott, de még többen vannak, akiket most keresnek. A la­kásokon házkutatást tartottak és tőröket re­volvereket és betörőszerszámokat találtak. Kirabolták a kisvárdai zsinagógát. A kisvárdai izraelita templomot a csütörtökről péntekre virradó éjszaka feltörték és a per­sely tartalmát, mely több ezer kétfillérest tett ki, elemelték. A csendőr6ég a betörőket Nagy József csapos és Oláh János kőmives személyében kinyomozta. A két jó madár, akik éppen a betörés napján szabadultak ki, a letartóztatás elől szöktek. Elfogó parancsot adtak ki ellenük. A postai megbízás reformja. Akereskedelm miniszter elhatárosta, hogy a 20 koronán alul összegek postai megbízás utján való besze­dését a közönségre nézve olcsóbbá és kényel­mesebbé teszi. Az ilyen összeg behajtásacél­jából a válaszos levelezőlapokhoz hasonló 10 filléres űrlapok lesznek minden postahivatalnál és dohánytőzsdében kaphatók — A föladó az űrlapot bármely postaszekrénybe bedobhatja. A címzett postahivatal levélhordó utján meg­kísérli a kérdéses összeg beszedését s ameny- nyiben a beszedés sikerrel jár, ugy a beszedett összeget az űrlap máiskfelének kitöltésével el­juttatja a póstai megbízás küldőjének, tiz fillért behajtási illeték és további tiz fillért utalvány portó cimén levonva a beszedett összegből. Cigányok. Szabó Ferenc olcsvai gazdálko­dó otthon nem létében kellemetlen látogatást kapott. Egy cigánykaraván tagjai vonultak át a falun és eközben rövidebb látogatást tettek a vendégszerető házaknál. A véletlenül gazdát­lan Szabó-házat is megtiszteltek vizitjükkel és, hogy távozásuk ne maradjon nyomtalan, a könnyebben mozgaható ingóságokból jóne- hányat magukkal vittek. A csendőrség nyo­mozza a cigánykaraván vszedelmes tagjait. 1914. julius 26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom