Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)
1914-07-26 / 30. szám
Fehérgyarmat Hí. évfolyam. 30. szám 1914. julius 26. Társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egész évre .... 8 kor. Félévre ................4 kor. Ne gyedévre. ... 2 kor. Egyes szám 20 fillér. Lelkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: A szerkesztésért felelős: mAiyAs ADOLF. »KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. Megjelenik minden vasárnap. A magyar tásadalom gyásza. Egy kis falusi templom alatt nyugszig immár a daliás főherceg, két trón örököse, azzal a szeretett é- lete párjával, akiért szembe tudott szállani nemcsak századok balitéle- teivel, hanem az örökösödési jogot megszorító, szigorú családi törvény- nyél. Visszavonult a fényeskedő nyilvános élet állandó zájától ; ha hivatalosan meg is kellett jelennie, osak a hivatalos percekre öltötte fel magas méltóságát és sietett visz- sza a családi körbe, boldogságába, tűzhelyéhez. Ritka emberi nagyság, amely érdemesnek tartotta az oly csábitó méltóság díszének, a másoknak oly lihegve várt hatalom fényének csorbítását, hogy a szív boldogságát lelje meg. Es midőn e végzetszerü csapás lesújtott rá, az utolsó pillanatban még átcikkázhatott hirtelen megálló szivén az a nagy gondolat, hogy vele megy a túlvilágra is az, akit emberi leikével mindennél jobban szeretett. Voltak már más tagjai is az uralkodó családnak, akik oda dobták rangjukat, gazdaságukat, családi ék- kességüket, hogy az emberi lélek legragyogóbb ékességével, a szeretet égő virágával varázsolhassák eszményivé az életüket: de ezek nem álltak a hatalom, az uralkodás küszöbén, mint Ferencz Ferdinánd főherceg, Ideális meghatározása megdöntött egy Magyarországon e- gyébként nem ismort kényszertörvényt, amely annyiszor parancsolt elfordulást, sőt hittagadást a megsebzett szívnek, annyi keblet tett meghasonlottá és annyi szép lelket halottá. Ennek a nagy emberi érzésnek társadalmi súlya volt az, amely kezdetben elvonta a világtól. A rábízott hivatalos kötelességén túl teljesen a magánkörnek élt; ebben a fólrevonultságban érlelte önálló gondolkozásából fakadt eszméit és terveit, amelyekkel annál kevésbé volt hajlandó megismertetni leendő országait, mert másrészt a törvények és különösen nemcsak nagybátyja és uralkodója, hanem egyszersmind atyai jóakarója, agg királyunk kormányzásába még annyira sem tartotta helyesnek beleszólni, hogy politikai beavatkozásnak látszassák. Ezért kerülte kínos óvatossággal a politikai körökkel való érintkezést és ha Magyarországba jött is, baráti körben, mint társaságbeli ember, szeretett időzni és szórakozni, igy Keszthelyen és Berzercón Festetich né!, Pusztaszeren Pallaviehinieknél, Torontóiban rokonainál. Csak egyes apró vonásokból, egy- egy elejtett megjegyzésből konstuál- hatta meg a közönség az ő képét; nagy gondolatvilága azonban rejtve maradt. Ez a titokzatosság nem engedte ugyan, hogy olyan népszerű legyen, mint Rudolf trónörökös Magyarországon, de hiszen egyénisége, különösen egyes nyilatkozataival is megvilágítva, egyenesen irtózott attól a gondolattól, hogy olyan embernek liigyjék, aki a népszerűséget külsőségben keresi. Egyeseket mindamellett felhatalmazott az olyan bal véleményeknek megcáfolására, mintha tartózkodása alapja lehetne annak a legendának, hogy nem szerette Magyarországot. Fájdalom, immár nincs alkalma, hogy megmutathassa tettekkel e kósza legendának tarthatatlanságát és ellenkező voltát. A barbár rajongók, természetüktől fogva az emberi élet és rend ellenségeivé könnyen idomítható, vadállati ösztönökből még ki nem vetkőzött népség fiai szervezett gyilkossággal kioltották ennek az igazi fórfiszivnek az életét. Ez a. valóban „intager sclerisque purus" férfi, a lovagiasság nemes hagyományainak késői megtestesülése igazán alkalmas egyéniség volt arra, hogy a mai lazább felfogások közt, különösen rokonérzéssel tekintsen fel reá az, aki a férfias erényt a nemes indulatot, hűséget, szótartást, bátorságot tisztelni tudja és feléje törekszik. Ezek az erények hajdan legkivánatossabb lelki kincsek értékével bírtak a magyar társadalomban. És ezért vágott leginkább mélyen a szivünkbe a szarejevói rémtett hire. Hasztalan akarunk felmagasztosult érzéssel nézni arra a dicsfénnyel övezett tragi- kai jelenetre, midőn a szerető nő önmagát is dicsőíti vértanú halálával, védelmezve borulván összeomló férjére, együtt halván vele, ugyan annak az ádáz fegyvernek ütésétől, Ez a megrenditően költői kép annál sajgóbb könnyet sajtol a szemünkből. Századok legendáinak tárgya lehet ez, több mint Abélard és Heloise története, mert itt olyan pár dicsőül meg, amelynek tiszta, fenséges volt az élete, amely nemcsak szenvedélyek ostromában, hanem a hatalom fénysugarai közt és a mindennapi életben is az igaz szeretet erkölcsi apostolaképen élt. A ritka emberi tökeletességnek ez a póldányképe bennünk már nemcsak a lojáils alattvaló, hanem az együttérző embert fakasztja fájdalomra meg nem érdemelt halálával. A trónörököst leteritő golyó a magyar társadalomnak is szólt. A magyar társadalmon akart halálos sebet ejteni. Ezt nem szép beszédekkel, hanem szép tettekkel kell megmutatni ; ne üres bosszukiáll- tásokba tehetetlenkedjünk, hanem élő fallá egyesüljünk a nálunknál szájukkal ma erősebb, de erkölcsi kvalitásukban a legalacsonyabb fokon álló, férfiatlan ellenséggel szemben. A lélek-harang és a temetésre szóló ágyuk hangjának értelme világosítsa meg az elménket és nyissa meg az egyenes férfias érzésnek szivünket azon a napon, mikor egy tökéletes férfi szív fölött csukódik be az enyészet boltja. Egy jó házból való értelmes fiú TÄN0NCNÄK azonnal felvétetik lapunk nyomdájában
