Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)
1914-07-12 / 28. szám
Fehérgyarmat Í1I. évfolyam. 28. szám 1914. julius 12. FEHÉRGYARMAT Társadalmi hetilap. Egész évre .... 8 kor. Félévre ................4 kor. El őfizetési árak: Negyedévre.... 2 kor. Egyes szám 20 fillér. Lelkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. A szerkesztésért felelős: mATyAS ADOLF. Szerkesztőség és kiadóhivatal: »KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyiittér soronként 40 fillér. Megjelenik minden vasárnap. A magyar föld termőképessége. Büszkén szoktuk hangoztatni, hogy a magyar föld termőképessége kimeríthetetlen, hogy Magyarország igazi földmivelő állam, amelynek gazdasága ott rejlik a föld lilékében, amelynek terméséi csak le kell aratni, hogy Európa népei ebből az éléskamrából fedezhessék mindennapi kenyórszükségletüket. Annyira boldogok vagyunk e hitünkben, hogy körül se nézünk, figyelemre se méltatjuk azt, ami a körülöttünk fekvő államokban történik s áldatlan, folytontartó politizálásunk közepette nem látjuk, hogyan, miként törtetnek előre szomszédaink a mezőgazdasági mivelődés téren és miként maradunk el e téren mögöttük. Ne tekintsük a nagy német birodalmat, amely képes volt birodalmi búzatermés állagát az utóbbi 25 év alalt kát. holdanként több mint 4 mótermázsával emelni, hanem tekintsük csak a szomszédos Ausztriát, e kimondottan ipari állam termésátlagát s tapasztalni fogjuk, hogy mig osztrák szomszédunk búzatermése az 1896—1900-iki öt éves időszakban kát. holdankénti 533 p átlagtermésről, az 1909—-1913-ig tarló öt évben 7.93 q-ra, vagyis 23.5 %-kal emelkedett, addig Magyarország busa termése ezalatt 6.50 q-ról csak 7.23 q-ra, vagyis 10.9 %-kal emelkedett. Ugyan ez idő alatt Ausztria rozs termése 37.9 %-al, Magyarországé 10.6 °/0-al; Ausztria árpa termése 64.3 %-al, Magyarországé 11.8 %-al; Ausztria zabtermelése 40.5 %-al emelkedett. S mig az 1896—1900. évek átlagában Ausztria össes termése a négy kalászosban 59.5 millió métermázsát tett ki, Magyarországé ellenben 73 millió métermázsát, addig az 1909—1913. öt évi időszakban Ausztriában termett átlag 85.1 millió, Magyarországon 89 millió q, vagyis Ausztriában az emelkedés 43 %, Magyarországon 22 % volt. Ha tehát Ausztriában a mezőgazdasági fejlődés Magyarországgal szemben igy halad továbbra is, nemsokára meg fogjuk érni, hogy Ausztria lesz a mezőgazdasági állam, nem Magyarország. Hogy akkor mik leszünk mi, azt bajos megjósolni, mert ipari állam akkor sem leszünk, hanem aligha nem csak politizáló állam, pedig hát politizálásból nem igen lehet jóllakni. Mit kell tehát tennünk? Azt, amit tettek a német gazdák ezelőtt 25—30 évvel. Meg keli tanulnunk, bogy a növény is táplálkozik s hogy nagy termést csak ott adhat, ahol jól tud táplálkozni, amely talajban bőséges táplálékot talál testének felépítéséhez. Ezt nem tudjuk mi magyar gazdák, pedig ez a sikeres gazdálkodás kiinduló pontja. Ha ezt a szabályt nem ismerjük és nem követjük, kellő siker nem koronázhatja működésűnket, alkalmazzunk bár máskülönben a legtökéletesebb eljárásokat. Mi eredményezte Németország szinte példátlanul álló gazdasági fellendüléséi? Minek köszönheti, hogy 15 év alatt kát. holdanként 8 q-ról 12 q-ra emelte birodalmi búzatermés átlagát ? Egyedül és kizárólag annak, hogy a gazdálkodás e legelemibb szabályát megösmertette népével. A talaj tökéletesebb megművelése, újabb, jobb gépeg alkalmazása, amelyek szintén lényegesen elősegítették Németország és Ausztria gazdasági fejlődését, mind csak ezen alapismeretek megszerzésének és alkalmazásának folyományai. Ha egyszer benne van a földben a termőerő, könnyen vehető rá a gazda egy jobb, egy helyesebb talajmivelósi mód alkalmazására, amig azonban a föld erőtlen, terméketlen, anyagi ereje, de bátorsága sincsen jelentékenyebb összeget igénylő befektetésre. Ha mégis beszerzi a talajt jobban megmunkáló gépet, vagy eszközt, nem látja annak kellő eredménnyel, mert a talaj növényi tápláló anagyát az uj gép vagy eszköz nem szaporítja. Hol lenne ma Magyarország, ha földmivelési kormányunk akkor, amikor állatállományunk megjavítása érdekében a kezdeményező lépéseket megtette, megkezdte volna a nép kioktatását a talaj trágyázásából is. Hiszen akkoriban — ezelőtt 25—30 évvel — csak a nagyon ölesó bikát vette meg a község elöljárósága, ma pedig elmegy Svájcba is s óriási összegeket hagy ott egy- egy szép és jó tenyészbikáért. Beveszi a mi népünk a józan oktatást, hiszen világosan bizonyítja állattenyésztésünk igazán szép fejlődése. Annál nagyobb hibája volt a múltban földmivelési kormányainknak hogy a sikeres gazdálkodás e legelső szabályát „csak sok és jó trágya után lehet nagy termés“ nem verte bele minden gazda fejébe, nem bizonyította be neki kézzelfoghatólag is. Még ma is keveset tesz ebben az irányban, mert vidéki ‘ vándor tanitói oktatják ugyan a népet méhészetre, tyukászatra és sok egy óbb — szó sincs róla, igen hasznos dolgokra — de arra, hogy a növénynek enni kell adni, hogy és miként kell eledeleit gyökereihez jutatni, arról bizony vajmi keveset bőszéinek, ezt kellene elmondani .minden előadónak elsőizben s csak azután — még jut idő — kellene beszélni tyúkról, méhről, meg nem bánom akár táskáról is. De addig, amig a magyar gazda nincs arról szentül meggyőződve, hogy a nagy termést nem egyedül az Isten adja, hogy ahhoz elsősorban nekikell hozzájárulni a növény bőséges táplálásával, addig Ausztria mindég mértföldes léptekkel fog előttünk haladni a gazdaság terén is. Ha ugyanolyan arányban emelkedett volna termés átlagunk, mint az osztrákoké, akiknek kát. holdan- kónli átlaga 1895-ben még a mienk mögött volt; ma kb. 120 millió métermázsa terményünk volna a kalászosokból, ami közel 500 millió koronával képviselne nagyobb értéket, mint jelenlegi termésünk. Mindezt meg kell tennünk, hogy ezt elérhessük, legkönnyebben pedig úgy érhetjük el, ha a műtrágyák használatának elterjedését minden uton-módon elősegítjük. Különösen szükséges a műtrágya használata a folyómenti vidékeken, hol az istálló trágya után a kalászos termés buja növésű és összerogyik, itt a szálak erejét, a buzaszem fejlettségét segiti elő. Ha földmivelési kormányunk ilyen irányú működése mellett min-
