Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)
1914-01-18 / 3. szám
2-ik oldal. FEHÉRGYARMAT 1914. január 18. előeget nyújt a társulatnak 6 százalék mellett, j amely előleg 1918 január 1-ig visszafizetendő. A közgyűlésen Ilosvay Aladár, vármegyei alispán elnökölt, ki a miniszteri leirat értelmében a közgyűlést összehívta. A közgyűlés megnyitása és a miniszteri leirat elolvasása után Kende Zsigmond nagybirtokos emelkedett szólásra és előadta, hogy az érdekeltek kérelmét, a kamatnélküli kölcsön kivételével, a kormány teljesítette. Tekintve azonban azon körülményt, hogy a töltések védelmére szükséges partbiztositásokat, melyekre a Szamos jobb és tiszabalparti töltésfentartó érdekeltség az 1913 évben, tehát egy év alatt 40.000 koronát költött, a földmivelésügyi miniszter állami munkálatnak nyilvánította, ezen az utón a 6 5 millió korona kamat meg fog térülni. Ezek után határozati javaslatát terjesztette be, mely szerint a közgyűlés a miniszter leiratát tudomásul véve, kimondja, hogy a Tisza—-Szamosköz egységes ármente- sitésére, az ártérre ömlő külvizeknek: a Túr, Batár, Tűre stb. folyók szabályozására és a belvizek levezetésére a szatmári m. kir. folyammérnöki hivatal által készitett, a földmivelésügyi miniszteri terv alapján, mely szerint az ártérre ömlő összes külvizek egy csatornán a Tiszába vezettessenek, »Tisza—Szamoskö- zi ármentesitő és belvizszabályozó társulat« címen vizrendező társulattá alakul és 10 millió korona kölcsönt megszavaz. A kölcsönt legkésőbb 1917. év végéig, ha a pénzügyi viszonyok kedvezőbbé alakulnak, esetleg előbb s felveszi. Kimondja a közgyűlés, hogy a társulat elsőrendű feladatának tekinti nem csak a külvizet elvezető Túr, Batár csatornának, a tiszai és szamosi- védtöltéseknek, hanem a belvizleve- zető főcsatornáknak a kiépítését is és ezzel kapcsolatban elhatározza, hogy a Tisza—Sza- moszugi főcsatorna torkolatánál, Olcsvaapáti- nál szivattyú telepet létesít, tehát ezen csatorna vizeinek feltétlen való levezetéséről is gondoskodik. Elhatározza a közgyűlés, hogy a fent említett elsőrendű feladatok közé sorozza az ártérfejlesztés végrehajtását és az elsőrendű munkálatokat 1917. év végéig befejezi. Határozatilag kimondja a közgyűlés, hogy az ártérfejlesztés befejezése és a főcsatornák kiépítése után azonnal megkezdi a 11-od rendű belvizlevezető csatornák építését is, azonban azokat csak ott építi ki, ahol a tulajdonosok a csatornákhoz szükséges területeket a társulatnak díjtalanul rendelkezésére bocsátják, Többek hozzászólása után az alispán a szavazást elrendelte s annak eredményeképpen kihirdette, hogy az érdekeltek 8173 hold töb- sággel a társulattá alakulás mellett döntöttek. A társulat elnökévé egyhangúlag és kitörő lelkesedéssel Kende Zsigmond választatott meg, alelnökök: dr. Ujfalussy Dezső, Csaba Adorján és dr. Vajay Károly. Ezután 36 választmányi tagot választottak meg. Ezek között van járásunkból : jékey Sándor főszolgabíró, Szegedy Antal, Thury Zsigmond, Medve Zoltán (kölesei földbirtokos, bár nem lakik járásunkban) Fried Dezső, Christoph Frigyes, Sántha Kálmán, dr. Jármy Béla, Kormány Lajos, Kende György. Igaz és őszinte örömmel üdvözöljük a társulat megalakulását. Igen sokat remélünk e terv keresztülvitelétől, óriási közgazdasági átalakuláson kell e vidéknek átmennie a szabályozás révén. Elsősorban az eddigi ártérbe eső földek értékének horribilis emelkedése folytán. Nem csekély összeg az sem, amely a közforgalomba fog kerülni a munka tartama , alatt a sok munkás és hivatalnok révén. Csak H -1 az a kérdés, hol lesz e társulatnak székhelye. Sajnos úgy tudjuk — hogy Szatmáron. Ha a székhely kérdése még nem volna véglegesen eldöntve, tekintve, hogy maga a társulat elnöke is és kívüle a választmány tiz tagja járásunk területén lakik, Fehérgyarmat agyonsuj- tott kereskedelme és ipara fellendítése czéljá- ból óhajtanok, hogy befolyásukat érvényesítsék az irányban, hogy a székhely az amúgy is geografilag a munkálatok központján fekvő Fehérgyarmaton legyen. Sok-sok szegény családos ember áldani fogja őket ezért, no meg saját kényelmüknek is ez felel meg leginkább. A nyomor enyhítése. Az 1913. évi árviz és más elemi csapások következtében városunk és járásunk lakosságának egy része nagy nyomorba jutott. A rósz termés csapását fokozta a rendkívüli kemény tél. Az a szegény földmives, kinek az egész évi kenyerét az árviz és a sok eső elpusztította, most ki van téve annak, hogy családjával együtt éhen pusztul. Itt gyors segítségre van szükség. Kétszer ad, aki azonnal ad. jékey Sándor főszolgabiránk helyes szociális érzékről tett tanúságot, midőn hogy a nyomorral küzdő szegény lakosságot a lehető legrövidebb idő alatt a legszükségesebb élelmiszerhez: kenyérhez juttasson, alább következő rendeletet intézte a járás összes jegyzőihez: A munkácsi hegyvidéki Miniszteri kirendeltség javaslatára a Nagyméltóságu M. kir. Földmivelésügyi Minisztérium az árviz- és elemi csapások sújtotta lakosságot élemezésre alkalmas terményeknek kedvezményes áron, de készpénz fizetés ellenébeni kiosztásával kívánja támogatni. A termények kiosztásában minisztérium a rendelkezésre álló hitelszövetkezeti és árubolthálőzatot kivánta igénybe venni. A termények kiosztása ott, ahol hitelszövetkezet már van minden akadály nélkül és simán fog keresztül menni; ellenben oly községeknél, ahol hitelszövetkezet nincs, ezen segélyezési akcziót csakis uj hitelszövetkezetek alakításával — a mi igen hosszadalmas s igy idő vesztességgel jár, — vagy csakis úgy tudnék megoldani, ha a segélyezésre szoruló község mint erkölcsi testület legalább egy üzletrész jegyzés és befizetéssel tagul belépne a legközelebbi hitelszövetkezetbe. Ha a község a hitelszövetkezet tagjai sorába felvétetik,® az elöljáróság által már előre ösz- szeirt és a tényleg beigazolt szükségletnek megfelelő terményeket a hitelszövetkezet igazgatósága vagy készpénzlefizetés, vagy a község által kiállítandó s 1914. évi október 15- ig visszafizetendő kötelezvény kölcsönkép megszavazna és a hitelszövetkezet ezen hitelt a rendelkezésére álló összeg keretein belül szívesen folyósítja és csupán azt köti ki, hogy a község kölcsöne vármegyeileg is jóvá hagyassák. Hogy pedig a hitelszövetkezet igazgatósága a körülötte elfekvő községek terményhitel igényéről kellőképpen tájékozva legyen, azon községekben, a hol támogatásra egyébként szükség van, a községi e- llőjáróságok haladéktalanul írják össze a szükséges terménymennyiséget s az eredményt egyfelől velem, másfelől a legközelebbi hitel- szövetkezet igazgatóságával két héten belül közöljék. Minthogy pedig a hitelszövetkezet üzletkörét nem tagokra ki nem terjesztheti, mindazon községek elöljáróságait, a melyek most körvonalozott segélyezésre igényt tartanak és helyben hitelszövetkezet nincs a községnek a legközelebb levő hitelszövetkezetbe tagul való belépésre utasitom. Járásunk körjegyzői bizonyára sietni fognak saját hatáskörükben minél jobban megfelelni fenti felhívásnak. Azonban a nyomor oly széles körre terjed ki, hogy ez az akció magába aligha képes azzal megküzdeni. Társadalmi utón kellene valamely módon segélyezési mozgalmat inditani, hogy ezek a szegény kétségbeesett családok elvesztett önbizalmukat megtalálják és erőt gyűjtsenek a további életküzdelmekre. HETI KRÓíNIKA. Pletykálkodjunk! A hatalmas Sors Ítélkezett. — A Gazdagság, a Pompa, a Barátság többé-kevésbbé messze egymástól elvettetlek a világ minden tájékára Hárman várták még az Ítéletet: komor fekete ruhájában ott feszengett még a Büszkeség, ott acsarkodott a sárga Irigység, s bakfis leányka módjára illegette-billegette magát tarka kosztümjében a Pletyka. Mit is csináljak ezekkel, törte üstökös fejét a Sors; de nem erőltette meg magát. Megemlékezett fatornyos városkánkról s elküldte mind a hármat Fehérgyarmatra. * * * Tömösvár az igen jó patria; a Sőrs idever- gelt fullajtárjai közzül a Pletyka meg is telepedett ott. Az emberek hamar megbarátkoztak vele jó magammal együtt, ki gyakran lejárok 7őmösvárba. Ott hallottam e kis mesét, mely való is lehet. Lakik egy közeli városkában két úri ember, akik igen fontos missziót teljesítenek ottan a sírásókkal egyetemben; lévén mind a kettő temetési vállalkozó. Nevezzük őket itt X-nek és K-nak. — A halál elég dúsan arat, de a konkurencia mégis nagy. X ur élelmesebbnek látszik ; a harangozó nem kapaszkodik biztosabban a lélekharang kötelébe, mint ő a felszálló lelkekbe. Rendkívül nemesszivü. Nincs az a nagyon súlyos beteg, akit meg ne látogatna. Hjah az üzlethez nemes szív kell, szokta mondogatni. Történt azonban, hogy beteg lett; az ősz utólja nem törődött nemes szivével, hanem ágyba döntötte. Élet-halál között lebegett. Egyszerre nyílik az ajtó, egy küldöncz lép be rajta : Y ur kérdezted, ,hogy tetszik lenni“ ? Azt mondják, hogy X ur konkurensének e nem várt nemesszivüségétől rögtön meggyógyult. * * * Egy illusztris társaságban a Hitelintézetről folyt a diszkurzus. Ez igen háládatos téma minálunk. Ki gondol a nagy takarékra, a Népbankra? Legfeljebb az, akinek lejáró váltója van. Egy valaki mégis_gondolt, megkérdezve a társaságot, hogy mi a különbség a Népbank és a Hitelintézet között ? Különbség, . . különbség persze hogy van, okoskodtak az atyafiak, de hogy lehet a kettőt összevetni ?! igen egyszerűen — mondotta — a derék polgár. Tudniillik hébe korban valami a Népbankból is ki -csattan, a Hitelintézetből pedig valami mindig kipattan. * * * Fehérgyarmaton roppant nagy a szunyadó tehetségek száma, Ismerek egy derék polgárt, akiből kiváló sociológus lett volna, ha a sors a Szamos és Túr vidékére nem vezérli bosz- szankodni. Különben igen vagyonos gazda ; 250 köblös földön most is volt neki vagy 15 mázsa búzája. Amellett tekintélyes betétje is van a — Hitelintézetben. Mély gondolatokba merülve ült az ablaknál, mikor beléptem hozzá. Tudtam, hogy most s valami társadalmi problémán töri a fejét. Nem csalódtam emberem azzal fogadott, hogy Fehérgyarmaton az emberek vagy árvízkárosultak, vagy Hitelintézeti betétesek, vagy pedig szövetkezeti részvényesek. Tövis.
