Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)
1914-07-05 / 27. szám
/ Társadalmi höíüap. Előfizetési árak: Egész évre .... 8 kor. Negyedévre.... 2 kor. Félévre ................4 kor. Egyes szám 20 fillér. Le lkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. A szerkesztésért felelős: ffiAryAs ADOLF. Szerkesztőség és kiadóhivatal: »KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. Megjelenik minden vasárnap. Ferenc Ferdinand Az a kegyetlen, kérlelhetetlen végzet, amely mindnyájunk felett sötét viharfellegként lóg, ezt az országot, ezt a monarchiát, élén a legjobban szeretett, legféltettebb és leg- tisztéltebb uralkodóval, uj megpróbáltatásnak tette ki. Azok a revolverlövések, amelyek múlt vasárnap Sarajevoban Ferenc Ferdinánd és Hohenberg Zsófia hercegnő életét kioltották, nemcsak gyászba borították a monarchiát, s5t az egész világot, hanem feltettek a koronát a mi közgazdasági, politikai, társadalmi életünk ziláltságá ra. Annak az erőskezü emhprnek, aki az utóbbi években mind többet foglalkozott a monarchia életével és ügyeivel, befolyása mindjobban érezhetővé vált minden téren. Mint valami láthatatlan, megmagyarázhatatlan erő működött mindenben és ez a láthatatlan erő mutatott uj utakat a monarchia életének. Ferenc Ferdinándban volt a monarchia minden reménye. Mert hiába minden tagadág — anélkül hogy politizálnánk — megállapít hatjuk, hogy a monarchia eddigi szilárd építménye az utóbbi időkben inogni kezdett. A Balkánháboru — melyben érdekeink erősen összeütköztek minden európai nagyhatalom érdekeivel, amelyek több ízben komoly és veszedelmes ellentétbe juttattak bennünket Oroszországgal, — kimerítette a monarchiát és sokkal közelebb hozta a nagy germászláv leszámolás időpontját, mint az eddig volt. A délszláv államok hirtelen fejlődése, előnyomulása újabb lángra lobbantotta a délszláv aspirációkat, j amelyek egyetlen gátjukat, egyetlen akadályukat a monarchia létezésében látják. A román tervek, a szerb aspirációk, a bor vát elszakadási irányzat megfékezésére csak egy ember á”átkozhatott volna a sikerre való kilátással és ez az egy ember Ferenc Ferdinánd lett volna. A monarchiának minden nemzete és nemzetisége félt tőle, senki nem tudta, hogy tulajdonképen kit szeret, kit fog portálni. Nálunk magyar gyűlölettel vádolták, Ausztriában a németek szlávbarátnak, a csehek a németek patronusának tartották, csak azért, mert zárkózott ember volt, aki trónörökös korában még nem akart az aktiv politikában rósztvenni. De bármennyire is vádolták, any- nyi bizonyos, hogy a mai helyzetben mindenki, aki az ország jövőjére gondolt, Ferenc Ferdinándban bízott. Akik a malom alatt politizáltak, tehát, az egész magyar nemzet úgy tudja, úgy érzi, hogy ősz uralkodónk életében semmi baj, semmi külső támadás nem érheti ezt a monarchiát és hogy ezektől a bajoktól mentve legyen a jövőre is, arra biztosíték Ferenc Ferdinánd, komoly, erős és tekintélyes egyénisége. Most mi — a monarchia*és az uralkodó — ezt az erős, talpig-em- bert elvesztettük. Egy fanatikus gyermek oktalan keze — és ki tudja, kiknek bosszúálló elvakult szelleme megfosztották a monarchiát ás ősz uralkodóját legerősebb támaszától. Helyébe trónörökösként egy fiatal, tapasztalatlan, gyenge fiatalember kerül, Károly Ferenc József, aki csak szimpatikus, de még távolról sem az, mint az elhunyt főherceg. Ausztria-Magyarország végzetes időket él át, de a végzetes és nehéz csapások között Ferenc Ferdinánd és Hohenberg Zsófia halála a leg- szomorubb és leg végzetesebb csapás. A tanítók parlamentje. Julius első napjaiban újra összeül a tanítók parlamentje. Ekkor tartja közgyűlését a Magyar Tanitó- egyesületek Országos Szövetsége, amely az egész magyar tanítóságot összefoglalja. Ma ennek a tanitó- parlamentek fokozott jelentősége van. A tanítók parlamentjének nemcsak azokkal a dolgokkal kell most foglalkozniok, amikkel általában foglalkozni szoktak : szorosan veit pedagógiai kérdésekkel és anyagi ügyekkel, hanem egy pillantást kell velniök az általános közéleti problémák felé, azokkal is foglalkozniok kell, és azokban is állást kell foglalniok. Azt már mindenki elismeri ebben az országban, hogy a tanítóság nélkül semmilyen téren nem lehet maradandó eredményt elérni, viszonta tanítóság segítségével minden irányt bele lehet plántálni a népbe. A tanítóknak egy időben még nem is olyan régen valósággal ki kellett verekedniük azt, hogy kulturténye- zőknek, az ország fontos embereinek ismerjék el őket és a tanítóság minden idejét arra fordította, hogy ezt a pozíciót el tudja érni, el tudja foglalni és meg tudja tartani. Ma már ez a pozíció megvan, senkisem akarja töltik elvitatni, nem kell állandóan en garde állniok, hogy innen ki ne vethessék őket. A tanítóknak most ezt az elért pozíciói ki kell használniok, értékesíteniük kell. Ez az értékesítés pedig nem abban áll, hogy folyton anyagi ügyeket tárgyalnak. Távolról sem akarjuk ezzel a tanítóságot önzéssel vádolni. Tudjuk, bogy a tanítók anyagi helyzete épenséggel nem rózsás, tudjuk hogy fizetésük soha sincs arányban sem korukkal sem munkájukkal, som jelentőségükkel, de most a tanítók parlamentjének összeülése előtt kell a tanítókat figyelmeztetnünk valamire, mo,st kell eszükbe juttatni azoknak, aki a mi vidékünkről utaznak f.l a fővárosba, hogy van a tanítónak egy fontos, talán a legfontosabb *
