Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)

1914-06-28 / 26. szám

Fehérgyarmat Társadalmi hetilap. Egész évre .... 8 kor. Félévre ................4 kor. El őfizetési árak: Negyedévre.... 2 kor. Egyes szám 20 fillér. Lelkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. A szerkesztésért felelős: m AiyAs ^dolf. Szerkesztőség és kiadóhivatal: »KOSSUTH «-NYOMDA, FEH ÉRQ Y ARM AT. Hirdetései: díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. Megjelenik minden vasárnap. s ezenfelül kihágás miatt elzárásra Téves informáczió alapján. Ezzel a stereotyp kifejezéssel ér­tek véget legtöbbször azok a saj­tóperek, melyek nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás vagy becsület- sértés miatt az esküdtbiróság vagy szakbiróság elé kerültek. Még jó, ha a kijelentés holmi szánom- bánom bocsánutkéréssel vagy saj­nálkozásfélével volt garnirozva, há­lát adott a gondviselésnek az eljá­rás csigalassúsága által is agyon­gyötört „kiszerkesztett“, hogy meg­szabadult a lidércnyomástól, mely heteken, hónapokon, nem ritkán éveken keresztül nyomta a lelkét, -prAbAra tette idegrendszerét, fel­izgatta nyugalmát. Eltekintve a subjectiv érzésektől, mennyi munkát, időrablást vett el és foglalt el biróságtól, esküdtpolgá­roktól egy-egy ilyen lefolytatott bünper, azt csak az tudja megmon­dani, a ki pénzértékben kiszámitaná mennyibe kerül az államnak az a frá- zisszerü kijelentés, mint a bünper befejezése : téves információ alap­ján irtani meg a panaszolt közle­ményt. Da nem volt ethikai hasznára sem annak a nyom­tatványnak vagy időszaki lapnak sem, melyben a közlemény meg­jelent, hiszen ismétlődő esetekben értékben csökkentették a sajtó te­kintélyét, a nyomtatott betűnek azt a nyomatékosságát, melyet a közvélemény — igen sokszor mél­tán — a sajtó hivatásában felismert. Az uj sajtótörvény egy bravúros in­tézkedésével hivatva van megszün­tetni ezeket a közismert és csak saj- nálatraméltó állapotokat, mikor szabályozza a helyreigazítás kérdé­seit és belyreigazitási jogot ad aze­lőtt, mielőtt a sajtóközlemény tar­talma" bírói döntés alá kerülne. A helyzet addig az volt, hogy ha bármely időszaki lapban és bármi ügyben valamely a valóságnak meg nem felelő közlemény jelent meg, az a kire a közlemény vonatkozott, beküldbette ugyan helyreigazító nyi­latkozatát a lapnak, de merőben jó­indulattól fügött és nem ritkán visz- szaélésszámba menő kegyként gya­koroltatott, vajon közöltók-e vagy sem. De ha meg is tették, rövidítet­tek rajta, sokszor egészen átírták, megjegyzéseket fűztek hozzá, a melyek egyoldalú magyarázgatásra szolgáltak ismét ; alkalmul és csak keresztényi vagy- éppen birka türe­lem kellett hozzá, hogy a nyilat­kozó vagy lenyelje az újabb pisz- kálódást vagy ujább nyilatkozattal elposványositsa magát az ügyet. Az uj sajtótörvény úgy szól, hogy a hatóság, a melyről vagy az, a ki­ről valamely időszaki lap nyíltan vagy burkoltan, valótlan tényeket közölt vagy vak'/- tényeket hamis színben tüntetett fel, követelheti az időszaki lapban megjelent közle­ményre vonatkozó helyreigazító nyi­latkozatának közlését. A szerkesztő pedig, a nyilatkozat kézhez vétele után legközelebb vagy közvetlenül ezután megjelenő számában ugyan­azon a bolyén, ahol a közlemény megjelent és ugyanazzal a nyomás­sal, mint a milyen annak nyomása volt, köteles a nyilatkozatot dijfize­tés nélkül változatlanul közölni, a nélkül, hogy a helyreigazító nyi­latkozathoz megjegyzést fűzhetne, csupán annyit említhet meg röviden, hogy fenntartja vagy nem tartja fenn azt a közleményt, a melyre a helyreigazító nyilatkozat vonaikozik. Ha a szerkesztő ennek a köteles­ségnek eleget nem tesz, a nyilatko­zó a szerkesztő ellen az illetékes járásbiróság elé fordulhat panaszá­val, a mely harmadnapra kitűzött zárt-tárgyaláson, rendesen bizonyí­tásiéi vétel nélkül határoz, mely ítélet ellen csak egy fokú fellebbe­zésnek van helye, 24 óra alatt kell bejelenteni s a törvényszék ugyan­csak 3 napon belül határoz. A pa­nasz belyadása esetén a szerkesztő köteles a helyreigazító nyilatkozatot a határozat kihirdetését vagy kézbe­sítését követő legközelebbi számban közölni, mit ha elmulasztannjüszor és újból kötelezhető a közzétételre átváltoztatható 600 koronáig terjed­hető pénzbüntetéssel büntetendő. A nyilatkozónak ezen joga a közlemény megjelenésétől számított egy hónap alatt évül el. Egy pillanat alatt nemcsak "fel­ismerhető, hanem értékelhető is az a külömbseg, a mely a régi usus, helyesebben abusus és az uj intéz­kedés között van. És ez a felisme­rés egyben értékelést is jelent, bár­ha alapjában az igazi sajtószabad­ság eszméjét valósitja is meg és viszi keresztül. Mi ennek az eszmé­nek a dogma tétele? A „hiv szel­lemben és igazán közlés“ , a mely miatt sem bűnvádi eljárásnak, sem kártérítési igénynek nincs helye. Nem az óvatosság és ennek elmu­lasztása esetén a belyreigazitási kényszer, esetleg a pénzbüntetés a figyelmeztető, hanem az a hivatás­szerű áthatotlság, melyet a közérde­ket szolgáló és a közvélemény nyi­latkozását tolmácsoló sajtónak ethi- kailag zsinórmértékül kell elfogad­ni, mikor gondolatait sajtó utján közli. Másodrangu kérdés az idő­szaki lap szavahihetősége, az a te­kintély és súly, amely a szavahihe­tőségen alapszik és nagyon is har­madrangú kérdés a lap kelendősé­ge, amely kizárólag üzleti érdek És a mit csak a valóság megállapítása, hogy erkölcsileg intact, felelőssége és hivatása tudatában lévő hírlapíró a múltban sohasem vétett ezen ethi­kai követelmény ellen ; úgy sajnos minden általánosítás nélkül, a töre­delmes megbánás expiálását koránt sem kiváltó groteszk, talán visszata­szító megnyilatkozása az, hogy nyíl­tan, bírái előtt beismerje a hirlapiró, hogy rágalmazásból irt, tudta mikor kéziratát nyomdafesték alá adta és nincs joga használni azt a kendő­ző szert sem, hogy »téves infor­máció alapján“ szerezte értesüléseit, amely miatt felelősségre vonták. Es én egy percig sem habozom, hogy a két felfogása és a két féle megnyilatkozás közül csak azt tar­tom helyesnek, a mely emberi hi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom