Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)
1914-01-04 / 1. szám
2-ik oldal. FEHÉRGYARMAT 1914, január 4. magyarosat s ezzel a dolog el van intézve. Példás türelmet tanúsított közönségünk a múlt héten is, amikor szombattól keddig teljes 72 órán át egypto- mi sötétség borult városunkra. Szombat este már nem gyultak ki a lámpák, s nem gyultak ki sem vasárnap, sem hétfőn. El sem képzelhető minő csapás volt ez újév előtt néhány nappal, amikor az összes hivatalok, pénzintézetek, ügyvédi és más irodákban az évi zárlatok miatti munkatorlódás következtében a rövid és sötét nappalokat az esti órákkal kellett pótolni. S még hirtelenében segíteni sem lehetett a bajon, hiszen mikor ezelőtt másfél évvel a villanykörték először kigyultak, annyira mentünk lelkesedésünkben, hogy a legelemibb e- lőrelátást figyelmen kívül hagyva, elpusztítottuk az összes petroleum lámpákat, Egy szál gyertya gyér világossága mellett folyt a keserves munka a legtöbb irodában, üzletben és műhelyben. A lefolyt másfél év alatt hozzászokott már szemünk 25—100 gyertyafény ü világításhoz, hát persze hogy egy gyertyafény egyenlő a semmivel. Hát még az utca képe, az volt csak siralmas! Községünk és a villanytelep között fennálló szerződés szerint minden mulasztás esetén bizonyos összegű birsággal sújtható a telep tulajdonosa. Noha méltánytalanságnak' tartanók a jelen esetben, ha a város ily szigorú rendszabályt alkalmazna, 'miután hadiunkkal a két tulajdonos közül az egyik huzamosabb idó óta nem tartózkodik Fehérgyarmaton, a másik pedig, Frank Herman hónapok óta súlyos beteg s igy az egész üzemnek vezetése egy különben eléggé rátermett, de azért csak egy gyönge nő vállán nyugszik, — ezt a méltánylandó körülményt amidőn a képviselő-testület figyelmébe ajánljuk, nem hagyhatjuk azonban szó nélkül azt, hogy értesülésünk szerint az adott esetben a baj onnan eredt, hogy a telep gépészét elbocsátották szolgálatából oly időben, mikor még kellő szakértelemmel bíró más felelős kezelőről nem történt gondoskodás. Egy város közvilágításának ellátása oly elsőrendű fontosságú dolog, hogy azt avatatlan kezekre bízni nem szabad. A legnagyobb nyomatékkai kérjük a város vezetőségét, hasson oda és saját közegeivel el- lenőrizestesse, hogy a villanytelepen állandóan vizsgázott gépész legyen alkalmazva. Ez az intézkedés a teleptulajdonosok saját érdekében is áll, miután üzemzavar esetén elsősorban ők szenvednek kétszeres kárt: a gőzmalom üzeménél és az áramfejlesztésnél. Amilyen kitünően berenedezett a mi villanytelepünk, hisszük, hogy szakszerű kezelés mellett soha sem lesz okunk panaszra. KÖ rekedtség és hurut ellen nincs jobb a Réthy- pemetefű cukorkák^ Millió émber szereti a világhírű RÉTHI cukorkát mert rendkívül kellemes izü, a gyomrot, étvágvat nem rontja. Meghűlés, hurut, köhögés ellen biztosan és gyorsan használ. Vásárlásnálvigyáz- zunk és határozottan RÉTHY-félét kérjünk, mivel sok haszontalan utánzata van. Az eredetinek minden egyes darabján rajta van a „RÉTHY“ név. 1 doboz ára 60 fillér, kapható mindenütt. RÉTHY BÉLA gyógyszerész Békéscsaba. 1 _ Szilveszter-estély Fehérgyarmaton. A várva-várt siker tehát bekövetkezett, az előre hirdetett jóslás tehát valóra vált. A Szilveszter-estély fényesen sikerült s mindnyájunknak egy szerfölött kelemes estélyen volt részünk. A műsor igen gondosan volt összeállítva és mindegyik szám nagyon tetszett az estélyen nagyszámmal jelenvolt intelligentiának. Biky Andor szellemes konferálásával kezdődött az elődás, mely után Kormány Jolánka és Dienes Sándor bravúrosan előadott „Bernát“ cimü dialógja következett. Dellinger Macika nagyon jól előadott magyar ábránd zongorajátéka után a Horváth Margitka és Kormány Sándor által szépen alakított „Hasznos karácsonyi ajándékok“ cimü duett következett. Csiky Ilonka igen jól kreálta a „Szerelem és Házasság“ cimü monolog előadásával járó szerepét. A Runyay Marcsuka és Sepsy Pipike kettős jelenete általános tetszést aratott. Róth Ármin mulattató cupléi, a Gn- lácsy Margit és Dienes Sándor kettős jelenete fényes sikert aratott. Ezután Schvartz Ilu által igen ügyesen és osztatlan tetszéssel előadott „Két levél“ cimü magánjelenet következett, majd Papp Ferencz zongorakisérete mellett Biky Andor adott elő aktuális strófákat, melyek az egész publikumot nevetésre fakasztották. ' A Csiky Ilonka „Masamód* cimü monológja és a Vaszkó Gyula zongorakisérete mellett Gulácsy Margitka által előadott magyar nótái aratták az utolsó jól megérdemelt babérokat. Az üzlettárs. Irta: SZOMAHÁZY ISTVÁN. A dinasztiák elsöszülöttjei is érthetnek valamit az egyeduralkodás művészetéhez, de bizonyos, hogy Hedda Millstadt kisasszony alaposan járatosabb volt náluk ebben a tudományban. Hedda Millstadt a nagy németváros drámai hősnője volt, akinek fejedelmileg karcsú termetéért, aranyszőke hajáért, drágakövektől ragyogó Cleopatra jelmezéért egyaránt rajongott az egész egyetem, az egész polgárság, az uralkodó családnak minden ott időző férfitagja. Mikor a szinház kötelékébe lépett, még gyalog ment esténként a színházhoz, egy tizenkétesztendős cselédleány kíséretében, aki a ruháit cipelte. Két év múlva már igy szólott, büszke pillantást vetve az igazgatójára: — Akarom! És az igazgató hosszú, cinikus volt színész, akiről a külseje után abszolúte nem lehetett tudni, vájjon 25 avagy 60 esztendős-e, közömbösen vállat vont s csöndesen igy felelt: — Hát akkor természetesen igy is lesz. Az igazgató, aki különben nyers, szókimondó vén komédiás volt, egyébként is ellentmondás nélkül tűrte a Hedda kisasszony legképtelenebb szeszélyeit. Miért? Talán férfias gyöngédségből? No persze! Aestle ur hires volt arról, hogy goromba, mint a pokróc s hogy a saját nagyapját is képes lenne kikergetni a színpadról. Gyöngédségének két természetes oka volt: először Hedda kisasszony valóságos üdvöskéjévé lett a színháznak, akinek a kedvéért mindennap aranyakkal telt meg a pénztár fiókja, másodszor: egy fiatal herceg, az uralkodó unokaöccse, egy nap fölbivatta a palotájába s leereszkedőleg igy szóllott hozzá: — Kedves Aestle, bánjon jól Millstadt kisasszonnyal. Ha apt fogom hallani, hogy meg van elégedve magával, akkor mindenesetre számíthat az elismerésemre . . . így történt, hogy valahányszor a többi színész Hedda kisasszony különös kitüntetéseit zokon vette, az igazgató haragosan igy kiáltott fet: — Mit akartok, ti koldusok, ti éhenkórászok ? Ha Hedda nem volna, hát valamennyien éhenhalnátok . . . Két évig pompásan ment a szinház dolga, a harmadik évben az egyik rossz szezon derekán — az Aestle ur régi, vidéki hitelezői energikusan követetni kezdték a pénzüket. Mivel akkoriban jó darab se igen volt a műsoron, s a Hedda vonzóereje mintha veszíteni kezdett volna erejéből, a szegény igazgató egy napon arra ébredt, hogy ha váratlan segítség nem érkezik, a gaz hitelezők megkérik ellene a csődöt. Pár napig a fejét vesztve járt fühöz-fához, de mivel a pénzpiaczon ez időben véletlenül kifogytak a nagyobb bankók, minden fáradozása hiábavalónak bizonyult. Aestle egy délután lehorgasztott fővel állított be színháza starjához: — Tudod mi ujsság ? — mondta, miután egy selyem fauteilben elhelyezkedett. — Micsoda ? — Az, hogy pár nap múlva becsukhatjuk a boltot. Nincs annyi pénzem, hogy a személyzet gázsiját kifizethessem. Ez pedig nemcsak az én szégyenem lesz, hanem a tied is. — Hát mit tegyünk ? — kérdezte Hedda kisasszony megdöbbenve. — Egyetlen mód van, gyermekem, hogy a színházat megmenthessük: az, hogy egy pénzes társat kerítünk valahonnan. Ha akad egy ember, aki 80.000 márkát befektet a vállalatba, hát egyszerre künn vagyunk a vízből. — És van valaki, aki pénzt adna ? — Van. — Ki az? Aestla ur Hedda kisasszony felé bökött a fejével és szárazon igy szólt: — Te ! — Én ? — kiáltott fel a színésznő ijedten. —Azt hiszem, hogy megbolondultál, vén csepü- rágó. Hát komolyan azt hiszed, hogy még tovább is komédiáznám nektek, ha nyolcvanezer márkányi készpénzem lenne. Az igazgató ásított és vállat vont. — Hedda, mondj le arról, hogy velem ostobaságokat elhitess. Hat éve vagy a színháznál és minden évben megkerestél legalább
