Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-12-14 / 49. szám
1913. december 14. FEHÉRGYARMAT J 4-tk oldal Gyanús haláleset. Nyikora László napszámos hel,y beli lakos súlyos sérüléseivel — melyeket állítólag az itteni csendőrség okozott volna rajta — a közkórházija ment. A kórház igazgatósága felvette a szerencsétlen napszámost, akin tényleg súlyos ütések es azonkívül belső sérülések nyomai voltak láthatók. A betegen azonban segíteni már nem lehetett. Folyó hó 11-ón kinos szenvedés után kiszenvedett. Halála előtt egyre csak azt hajtogatta, hogy a csendőrség puskatussal vallatás közben sértette meg ily brutiálisan. Nyikora ugyanis libalopással volt vádolva. Braun Jakab fuvaros jelentette fel a csendőrségnek, hogy tőle egy hizott libát^ ismeretlen tettes ellopott s a lopással Nyikorát gyanúsította. Boncolása f. hó 12-én volt a helybeli kórház halottas kamarájában, melyen a csendőrségi parancsnokság és a kir. ügyészség megbízottai is jelen voltak. Növeli a szegény hátramaradt özvegy tragikumát még az a csapás is, hogy egyetlen gyermeke, egy 7 éves kis fiú, mikor apja holttestét meglátta, szó nélkül összeseit és meghalt. Apa és fiú együttes temetése f. hó 13-án volt óriási részvét mellet. Nem akarunk elébe vágni a megindult vizsgálatnak, mely lehetséges, hogy nem is fogja igazolni a kiszenvedettnek állításait, de reá kell mutatnunk arra a visszás állapotra, melyet a községi elöljáróságnak idéznek elő a nyomozásoknál. A osendőrsóg ugyanis a nyomozásokat községi elöljáróság megbízottja jelenlétében tartozik teljesíteni. Az elöljáróság egy kisbirót küld ki erre a czólra s a csendőrség a vallatásoknál a kisbirót egyszerűen kiküldi és igy a szerencsétlen gyanusittotnak még csak tanúja sincs a rajta elkövetett brutális támadásokra. Az ily esetek idézik elő azt, hogy a csendőrök alkalmat találnak bosszújuk és hőstettük kielégítésére, amihez elöljáróságunk igy akaratlanul is segédkezet nyújt. Számtalan panasz merült már fel emiatt, de a mi elöljáróságunk — úgy látszik — erre mit sem ad. Felhívás. Polgártársak 1 Szatmárvármegye és Szatmár-Németi város fiigetlenségi és 48-as pártjai 1913. évi december 14-őn, vasárnap d. u. 3 órakor Szatmár-Néme- iben az Iparos Otthon dísztermében független nagygyűlést tartanak. — Gyűlésünkre az Országos Függetlenségi és 48-as párt képviseletében gróf Apponyi Albert, gróf Károlyi Mihály, gróf Károlyi József, Benedek János, Földes Béla, Förster Aurél, Lahne Hugó és Zlinszky István orsz. képviselők jönnek el és fognak azon felszólalni. A nagygyűlés után a városi és a vármegyei függetlenségi pártok kerületenkint bejelentik szervezetüket az Országos Függetlenségi és 48-as párt jelenlevő elnökének. Este 7 órakor a vendég-képviselők tiszteletére társas vacsora lesz az Iparos Otthonban. Vacsora-jegy 3 kor. Jelentkezni pénteken estig lehet Szatmáron az iparos Otthon vendéglősénél. Polgártársak! Vezéreink jönnek. Legyen ünnepünk ez a nap. Mutassuk meg, hogy egy hatalmas függetlenségi párt él ebben a vármegyében. Érkező nagy vendégeink fogadására vasárnap délután 2 órára gyűljünk valamennyien a szatmári vasúti állomáshoz, ahonnan régi zászlónk alatt kisérjük be vendégeinket. Szeretettel hívunk és várunk. A szatmárvármegyei és Szatmár városi füg getlenségi és 48-as pártok elnöségei. Vármegyei közgyűlés. Szatmár vármegye törvényhatósági bizottsága, december hó 13-án rendkívüli közgyűlést tart. Ezen fog intézkedni az üresedésben levő bizottsági tagsági helyek betöltése iránt, megállapítván a választások határidejét s a választásra kiküldött bizottságokat. Állandó mozi Fehérgyarmaton. Gacsó Károly vendéglős »Edison« mozgóját f. hó 13-án szombaton este megnyitotta. A csekély számú, de lelkes közönség igen jól mulatott a sikerült vidám képeken. A kinematograf kifogástalanul működött. Mint értesülünk, egyelőre csütörtök, szombat és vasárnap este lesznek előadások, melyeket, remélhetőleg sokan fogják látogatni. Torokgyík járvány van újabban nálunk. F, hó 11-én csütörtökön 5 haláleset történt egyetlen napon. Úgy látszik még mindig nem elégelte meg a sors szenvedéseinket, az egyiptomiak mind a tiz csapását végig kell szenvednünk. Sürgősen intézték el a magas minisztériumnál egy helybeli szegény béna özvegy asszonynak ügyét. Néhai Krausz Menase volt fehér- gyarmati lakos 48-as -honvéd, ki több véres csatában vett részt, havi 10 korona segélyt élvezett az állam pénztárából. Mikor ezelőtt 6 évvel meghalt, sürgős kérvényt intézett 20 év óta ágyban fekvő szerencsétlen özvegye a minisztériumhoz, hogy ezt a segélyt az ő részére is folyósítsák. A» sürgős« kérvényre múlt hó 30-án érkezett meg a kiutalási rendelet, de persze nem visszamenőleg. Hogy miből élt egy magával tehetetlen szegény asszony 6 évig és hogy vajon nem-e éhen halt a kérvényező, mig kérvénye valamely asztalfiókban várta a feltámadást — azzal ki törődnék ebben a tejjel- mézzel folyó Kánaánban ? Szerelmi dráma. Véres szerelmi dráma történt hétfőn reggel 2 orakor Szatmáron az Arany-János-utcában. Szereplői Mátyus Kálmán asztalossegéd s Ráthonyi Teréz nevű 21 éves cselédleány. Mátyus rövid ismeretség után neves szerelemre gyuladt a leány iránt s ez este harmadik találkozásuk volt. Az estét együtt töltötték, előbb a moziban, majd a Kispipában s innen kisérte Mátyus a leányt lakására. Útközben szóváltás támadt közöttük. A leánynak csütörtökön kellett volna Amerikába indulni s Mátyus igyekezett a leányt visszatartani, de a leány hajthatatlan volt. Erre gazdája kapuja előtt buczuzáskor Mátyus revolvert vett elő s a leányra lőtt. majd maga felé fordította a fegyvert. A leány csak könnyebb sérülést szenvedett, Mátyus azonban meghalt, a szive felé irányzott lövés jól talált. Ráthonyi Terézt a mentők a közkórházba szállították A naptáregyesités. Miklóssy István hajdú- dorogi gör. kath. püspök most terjeszti fel a pápához az uj egyházmegyének a naptáregye- sitésre vonatkozó jegyzőkönyveit s a pápai hozzájárulás utárt, az egyházmegyében a üergely- naptárt fogják használni. Úgy hirlik, hogy nemcsak a munkácsi és eperjesi egyházmegye, hanem a ruthének ősei: a gör. keleti magyarok is óhajtják az elavult Julián naptár helyett a Ger- gely-félét. Különben az illetékes egyházi és politikai körök rö idesen tanácskozást fognak tartani a naptáregyesnés megvalósítása ügyében. A természet játéka. A tolnamegyei Tengődről írják: hogy olt a gyermekek naponkint ibolyát és érett szamócát hoznak haza az erdőből. Minthogy az ibolya kora tavasszal nyílik, az eper pedig csak nyáron érik, roppant érdekes, hogy a kettőt egyszerre, késső ősszel lehet fellelni. Nagy János cserekuti lakos ezidén kétszer aratott a földjén árpát. Az első termést júniusban jégverés érte, de azért holdankint átlag 10 mázsa termett. A gazda Péter-Pál után mindjárt felszántotta a földet, mire a jég által kivert szemek a frissen szántott főidben kikeltek és most újból beérett az árpa, holdanként ismét 6—7 mázsa terméshez juttatván Nagy Jánost. Nem mind arany, ami sárga. Zelestyei Antal szamoslippói napszámos a napokban egy darab sárgarezet talált kertjében, amiről azt hitte, hogy arany. Hamar hire ment a faluban, hogy Zelestyei egy nagy darab aranyat talált. A híresztelések eljutottak a csendőrség fülébe is, ahol érdeklődni kezdtek a talált arany felőj. Tegnapelőtt délután beállított két csendőr Zelestyei lakására és kérték, hogy adja elő a talált aranyat. Az öreg sehogysem akart hajlani, sem kérésre, sem a követelésre, úgy hogy a csendőrök erőszakkal nyitották fel az almáriumot, melyben Zelestyei a rejtett kincset őrizte. Csakhamar meg is találták rongyokba csavarva a darab rezet, aminek láttára úgy a csendőrök, mint később a szegény napszámos, megállapították, hogy »nem mind arany, ami sárga”. Áz árvizbélyegek. A m. kir. posta múlt hó 20-án bocsátotta ki az úgynevezett »árvíz- bélyegeket«, amelyeket az árvíz sújtotta lakosság fölsegitésére adott ki a posta. Az árvizbélyegek az eddig használatban volt levélbélyegek másai, alsó részükön egy kis, a bélyeg magasságának negyedét tevő toldalékkal meg- hosszabitva, a melynek ez a felírása : »Az árvízkárosultaknak külön 2 fillér.« Ahányfajta levélbélyeg van, annyi most az árvizbélyeg. A bélyeggyűjtők nagy érdeklődéssel várták ezeket a bélyegeket * a budapesti postán valósággal elkapkodták. A szükölködőkön, a szerencsétleneken segíteni mindenesetre szép és nemes dolog, az olyan borzasztó csapást ért embereket pedig akiket az árvíz sujtou le, szinte kötelesség föl- segiteni. Azonban ezekben a fölsegitésekben van a hiba. Elsősorban az államnak lenne kötelessége, hogy segítsen az ilyen katasztrófát ért embereken, nálunk azonban a kormányférfiak ilyesmikkel nem törődnek és a közönségre tolják a segítés munkáját. Pedig a közönség ilyenek nélkül is nagyon igénybe van véve és végre elérkezhetne az ideje annak, hogy az állam maga végezze el a segítségre szorult emberek támogatását. Meggondolta a dolgot. Szaszarán Ilonka kántorjánosi-i asszony a feletti bánatában, hogy egyetlen leánya könnyelmű életet folytat, e. hó 5-én azosteli órákban leereszkedett a kútba azzal a szándékkal, hogy beleöli magá. Mikor azonban elérte a vizet, megborzadott attól a gondolattól, hogy bele ölje magát és ekkor már szívesen menekült volna. Magától azonban feljönni nem tudott, igy nem volt mit tenni, mint a kút ládájára üíve várni a jó szerencsét, mig valaki észreveszi és felhúzza. Ez azonban csak a reggeli órákban következett be. Az udvaron járókelők halk nyöszörgést hallottak, melyet kezdetben nem tudtak megállapítani, hogy honnan jön. Csak később vették észre, hogy a kutból hallatszik és mikor oda siettek, nagy meglepetésükre Szaszarán Ilonát látták ott. A leeresztett vederrel csakhamar felhúzták az elkeseredett asszonyt, aki bizonyára nem szívesen gondol az eltöltött kinos éjszakára.
