Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-04-18 / 16. szám
4-ik oldal. FEHÉRGYARMAT nagyobb ellenségeskedésre s izzó gyűlöletre talált, több helyen a felbujtatott lakosság egy része támadólag lépett fel s oly botrányos magaviseletét tanúsítottak, hogy a vikárius hivatalos körútját beszüntetni volt kénytelen. A botrányok egymást érték Részegén, Szaniszlón, Genesen, Kismajtényban, Szamosdobon. Legdurvább volt a támadás Kismajtényban. Itt a főszolgabíró Marosán György gk. lelkészt 14 társával együtt letartóztatta s a szatmári kir. ügyészség fogházába kisértette. A csengeri csendőrség a nyomozás során megállapította, hogy az egész izgatás szerzője Csordás Péter Mihály szamosdobi gör. kath. esperes lelkész. A lelkész, akit a múlt évben izgatásért 3 havi fogházra ítéltek, a napokban megtartott egyházmegyei gyűlésen az egybegyűltekhez lázitó beszédet intézett. Nagyon valószínű, hogy a nyomozás Csordás Péter Mihály letartóztatásával fog véget érni. A tartalékosok családjainak segítsége. A háborús veszedelem folytán tudvalevőleg igen sok tartalékos katonát hívtak be katonai szolgálatra és jó részük nélkülözések között hagyta otthon a családját. A honvédelmi minisztérium elhatározta a -kötelességüket híven teljesítő hadfiak nyomorgó családjainak segítését. Hónapok óta folyik az adatok gyűjtése s a tartalékosok családjai pedig várva-várják az időt, amikor az elvont kenyérkereső családfő helyett az állam maga gondoskodik róluk. Úgy értesülünk, hogy valószínűleg e hónap 18-án, de legkésőbb 25-én megkezdődhetnek a segitőösszegek kifizetése. Az összegeket a tartalékosok családjai részére az egyes községek adóhivatalai utján közvetlenül a jogosultak kezéhez fizetik ki. Csőd Fehérgyarmaton. Róz és Fettmann fehérgyarmati bej. keresk. ezég ellen a szat- márnémeti-i kir. törvényszék a csődöt elrendelte. Tömeggondnok dr. Jármy Béla ügyvéd. Hóvihar volt az elmúlt héten az egész országban. Járásunk viszonylag szerencsés volt, mert a hideg és csapadék itt jóval kisebb volt, mint az ország bármely részében. A kár mindamellett itt is jelentékeny. Uj cigányzenekar Fehérgyarmaton. Hor- vát Géza és Horvát Ézsi uj zenekart szerveznek elsőrendű erőkből s e célból megfelelő karmestert is hozatnak a napokban. Az uj zenekar nyolc tagból fog állani s szerdán az első színházi estén mutatkozik be a helybeli úri közönségnek. Járványok. Fültőmirigylob lépett fel Cseké- ben. A róm. kath. iskolát a hatóság bezáratta. Géberjénben kanyaró pusziit a gyermekek között. Tűzvészt okozott ifj. Spitz Adolf tanyáján a múlt héten Lamotoczki Károly 17 éves béres gondatlansága. A büntető eljárás megindult. Letartóztatott család cim alatt közöltük lapunk múlt számában, hogy a csendőrség Preku Sándort és Jánost letartóztatta. Mint értesülünk, a vizsgálóbíró nevezetteket szabadlábra helyezte, mert az ellenök emelt vádra bizonyíték nincs. Törvényjavaslat a községi takarékpénztárakról. Az utóbbi években több város határozta el, hogy községi takarékpénztárt létesít. A határozatokat azonban nem lehetett megvalósítani, mert a kormány nem adta meg a beleegyezést a községi takarékpénztárak létesítéséhez, még pedig azzal a megokolással, hogy a kérdést törvényhozás utján, egységes alapon akarták szabályozni. Úgy halljuk, hogy a kormány még ebben az évben benyújtja a képviselőháznak a községi takarékpénztárak fellálitásról és szervezéséről szóló törvényjavaslatot, melylyel a belügyminisztériumban teljesen elkészültek. Mig a törvényhozás a javaslattal nem foglalkozott és az törvényerőre nem emelkedik, a benyújtott kérvények függőben maradnak. Bolgár kertésztelep Aradon. Arad város gazdasági széke elfogadta Varjassy Árpád tanfelügyelő elaborátumát, mely azt ajánlja, hogy a vértanuk vesztőhelyén, mely a város tulajdona, kertészeti tanintézettel kapcsolatban bolgár kertésztelepet rendezzenek be. A bolgár kertésztelep munkásai az állami gyermekmen- helyről kért 13—18 éves fiukból kerülnének ki. A telep építése és berendezése 225.000, évi költségvetése 44,000 koronát Igényel. A zöldségtermények árusítása évi 27.000 korona haszonnal járna. A terv szerint Leitner Ernő dr., az aradi állami gyermekmenhely igazgatója bejelentette aggodalmait az iránt, hogy a telepen fiatal gyermekekkel napi 11 és fél órát dolgoztatnának a tervek értelmében, élelmezésükre pedig napi 50 fillért irányoztak elő. A gazdasági szék többsége a javaslatot változatlanul elfogadta és fölterjesztést intéz a földmivelésügyi miniszterhez a telep létesitése érdekében. Pusztulunk, veszünk. Szomorú két betegség sorvaszt: a kivándorlás és a tuberkulózis. Az állam 1905-től kezdve vezet kivándorlási statisztikát. Ebben az évben kivándorolt a magyar szent korona országaiból 165,861 e- gyén, visszajött 16,566. 1906- ban 1907- ben 1908- ban 1909- ben 1910- ben 1911- ben 169,202 192,982 52,942 113,315 96,324 64,057 1912. első felében 41357 27,612 51,136 23,770 16,985 24,723 32,787 11,959 Tehát hét és fél év alatt kivándorolt 896,049 egyén, visszajött 236,637. Levonva a visszavádorolt magyarok számát a kivándoroltak számából, a külömbség 759 ezer 403. Vagyis hét és fél esztendő alatt közel hét- százhatvanezer lélekkel csökkent csak a kivándorlás által az állam népessége, 1911-ben tuberkulózisban meghalt 76,930 egyén, átlagos számítás szerint a gümőkór évenkint 60—70 ezer áldozatot követel. Ha a kivándorlás okozta pusztításhoz hozzászá mitjuka gümőkór által az állam népességében előidézett veszteséget, akkor arra a megdöbbentő tapasztalatra jutunk, hogy az említett hét esztendő alatt több mint egy millió egyén esett áldozatul az ország népességéből a két epidémiának: a kivándorlásnak és a tüdőgümőkórnak. Újabb tapasztalatok a mezőgazdaság terén Az, hogy manapság műtrágyák nélkül modern belterjes gazdálkodás egyáltalán el sem képzelhető ; küztudomásu, valamint az is, hogy ezen a téren a foszforsav játsza a legnagyobb szerepet. Bizonyára érdekelni fogja tahát gazdáinkat az utóbbi három évnek azon tapasztalata, hogy ezen becses növénytápanyag beszerzése és alkalmazása legolcsóbban a csil- lagvédjegyü Thomassalakkal érhető el. Az ember növéséről. Eddig az volt a legelterjedtebb vélemény, hogy az ember növése huszonöt éves, legfölebb harminc éves korban véget ér. Ez azonban tévedés, mert az újabb megfigyelések alapján kitűnt, hogy az európai férfiak néha ötven éves korukig nőnek. A nö- vési folyamat pontos megállapítása azonban nagyon nehéz. A súlygyarapodás maximuma tiz nappal a születés után, negyven grammot tesz ki naponkint. A százharmincöt napos esecsemő még harminc grammot hízik, az ezerháromszázhetvenöt napps pedig négy grammot Attól kezdve az általános növés és súlygyarapodás folyton ingadozást mutat, egészen a tizennyolcezerötszázharminc napos korig és akkor az átlag egy egész és négy tized grammal emelkedik naponkint. A teljes növés befejezése után egyes szervek még sokáig jelentékeny súly- és nagyság-gyarapodást mutatnak. Ha e tekintetben összehasonlítjuk az embert a majommal, az az eredmény, hogy az emberszabású majmok sulygyarapodási folyamata az eddigi megfigyelések szerint, nagyon hasonlít az ember sulygyarapodási folyamatához, jelentékeny eltérés csak az alacsonyabb rendű majmoknál észlelhető 1913. április 18. CSARNOK. Innen-onnan a nagyvilágból (Folytatás.) Tavasét értünk, vidám kora tavaszt. Langyos szellők oly jól esöleg érintették arezunkat, a jó meleg kicsalta már a fák rügyeit, a mező is zöldelni kezdett. Erdélyi J. Péter versecské- je igen illik e korai tavasz megnyilásáshoz: Vidul a föld ábrázatja, A Jó Isten megmutatja, Néked ember, hogy szeret Adván újra kenyeret. A gazda előkeresi eke, boronáját, kimegy a mezőre és szánt-vet, Istenben bizó reménységgel s úgy gondoldozik, másként nem is gongol- kozliat, mint Bölcs Salamon király egyik szántó-vető jobbágya: „nem én gondom, hogy te- rem-é, nem-é, enyém a mag, az áldás Istené.“ Elvetettük tehát az állami Ínséges kölcsön vetőmagot jó részben. Jól esett, hogy kaptunk igy, mert máskép üresen maradt volna földünk. Ha a közigazgatás és a többi hivatalos intézmények nem járnak oly csiga lábakon, már régen volna zöld tavasz vetésünk, de igy csak a remény diktálja: majd lesz nekünk is, csak talán még nem késtünk. Hejh remény, de csalóka lénnyé lettél, tán nem is úgy van már, mint volt régen, most már alig teljesülnek vágyaink, megsemmisülnek reményeink. Egy hét óta (mire e lap megjelenik ép 2 hét lesz belőle) folyton esik a havas eső, hideg szól fu, a jószág nem állja a mezőn a kegyetlen időt, a barázda ismét vízzel van telve. Kétkedés szállja meg lelkünket, meg- tántorodunk régi bizalmunkban, vájjon nem úgy vetettük-e a tavaszi vetőmagvakat, mint az őszit, t. i. „örökre.“ Bizony egy végpusztulá- sünk lenne, ha ez évben is csalatkoznánk. Ezelőtt úgy szerettem, hogy pár nap esett. Nem tudtunk kimenni s igy bent a jó barátságos szobában végeztük el el-elmaradazott iro- gai dolgainkat, kedves anyósainkali levelezésünket és még sok egyébb Írni valóinkat. Az este volt a legpompásabb, a családi kaszinózás. Összejöttünk családok tereferére, a szőnyegen fekvő politikus dolgok és egyébb közügyek megbeszélésére és még ... no megsúgom, egy kis filléres alsósra. Oh hányszor elmondtam barátaimnak a csabai gazdag tót és a felvidékről nála vendégül levő szegény tót párbeszédét: a felvidéki szegény tót igy szólítja meg a dúsgazdag csabai tótot: „Kendőiknél mit csinálják, mikor zesik zessó.“? a csabai tót elbizakodva felel: „Kártyuzunk, billiártyu- zunk, zeszünk, ziszunk“. A csabai tót gazda teszi most már fel a kérdést felvidéki testvér- jének: „hát kendtuk mit csinálják“? „hát mi csak hagyjuk zesni“. Hagyjuk tehát mi is esni, hiszen úgy se zúgolódhatunk a sors ellen. így telt el az unalmasnak Ígérkező est, mi is hagytuk zesni, mellé „luft kontrákat“ mondtunk Ultimo s etceterával. De csak akkor folyt vidáman ismét a munka, ha elmondtam Dekik „Gyurka és Hanka“ érdekfeszitő házasságát, mely ugyan az apa: Ambrus gazda érdekes elszólása miatt eltört, Gyurka vőlegény elszaladt, de Hanka csalogatta ez édes szavakkal: „Gyurka gyere vissza zadom neked keszkenő“, Mire Gyurka nagy dölyfösen felelte vissza Hankának: „nem kell nekem lepedő adni sem“! Szívtelen Gyurka, még ő evvel sem elégedett meg. Bizony elkapatta őt is a világ s elkényeztették a lányos mamák. így maradt pártában még most is a mi Hankánk, sajnáljuk szegényt, de mit tehessünk róla. Ily évelődések, ártatlan adomázások közt telt el eddig a kellemetlennek, unalmasnak Ígérkező nap. A legjobban mulattunk (no, nem Túr viz mellett) hagytuk zesni, ha mindjárt megmerült a cipőnk a hazaszállingózásnál. Két év előtt volt ez. És most annyira supponálva vagyok, hogy nem merném elmondani a fenti tót adomákat, mivel attól félnék, hogy mindjárt fog esni. Inkább fogadjuk el azt a régi közmondást! „esőt-gubát nem kell kérni“. — De a „hagyjuk zesnit“ jó lesz beszüntetni, úgyis fölösen kijut belőle. (Folytatása következik)-k—gy.
