Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-10-19 / 41. szám (42. szám)
1913. október 19. FEHÉRGYARMAT 3-lk oktal. Hitvesgyilkosság Penyigén. Elégette a feleségét. Penyigének ismét szenzációja van. A múlt heti postatolvajlás után most egy bestiális vadember a feleségét ölte meg. Folyó hó 12-én vasárnap reggel Garda József penyigei pályaőr feleségét összeégve halva találták ágyában. A férj az összefutott szomszédoknak azt adta elő, hogy ő hajnalban elment a mezőre, a felesége csendesen aludt, amikor pedig félhatkor hazajött, fojtó füst volt a szobában, kinyitotta az ajtót, ablakokat s a világosságnál észrevette, hogy a felesége ágya mellett összetörve fekszik a lámpa. Rosszat sejtve a feleségéhez rohant, kit ágyábi fekve összeégve talált. A relytélyes esetet röktön jelentették a helybeli csendőrségnek és Balás Zoltán vezető jbirónak. Szőgyéni Gyula járás- biró, Dr. Ascher Kálmán járási és Dr. Kiss Antal városi orvosok röktön kimentek a helyszínére és azonnal megállapították, hogy Garda előadása, mely szerint felesége öngyilkos szándékból leöntötte magát petróleummal, meggyuj- totta a ruháját s az ágyba feküdt — valótlanság. Az ágyneműnek sehol semmi égési nyoma nem volt. Azonkívül több fontos momentum merült fel, hogy Garda előbb megfojtotta az asszonyt s úgy halva fektette az ágyba, az égési mesét pedig ő találta fel a nyomozó hatóság megtévesztésére. Különben már maga az is nehezen volt feltehető az első pillanatban is, hogy egy nő az ön- gyilkosságnak ily szörnyű nemét válasz- sza. A csendőrség még vasárnap le is tartóztatta Gardát hitvesgyilkosság gyanúja miatt. Letartóztatták továbbá Garda szeretőjét, Lajos Erzsit és annak atyját Lajos Bénit — egy öreg, elzüllött, részeges embert is. — Csak nem Ön a Torday kisasszony, — kiáltotta meglepetést színlelve a főhadnagy. Mily véletlen szerencse, hogy összejöttünk. Nem igy vélekedett azonban Helidor, — kit majd elfutott a vér, mikor megtudta, hogy az ő ideálja és ez a mihaszna főhadnagy egy fedél alatt alusznak. Rosszullétet szinelve ki akart menni, Irén azonban marasztalta. Fojtotta a levegő, mely ezelőtt mámoros volt neki s szinte ökölbe szorult a keze, ha arra gondolt, hogy a főhadnagy udvarol Irénnek. A táncra hivő cigányzene hangjai beszűrődtek az étterembe s a párok sebes tipegéssel szállongtak kifelé a teremből. Majdnem az utolsónk maradva mentek ki ők, de csak az ajtóig, mert a főhadnagy ott bocsánatot kérve, — hogy hivatják — sürgősen távozott. — Ki hivatta s hogyan, hiszen nem beszélt senkivel, csak velünk, -- kérdé kíváncsian Irén. — Az a tiszthelyettes ott a sarokban intett neki, látja feléje megy, — szalutál, valamit súg neki, együtt mennek el. Csakhogy elmentek. — sóhajtotta fel kőny- nyebbülten — Helidor. Mondja Irén, nem volna hajlandó néhány szóra abba az üres sarokba jönni, táncolhatunk eleget még azután is. — Kérem, ha kívánja s hamiskásan mosolygott, mialatt szőke fejét féloldalra forditá. Oly Garda már régebb idő óta rossz viszonyban élt 38 éves feleségével, szül. Horváth Irmával. Az asszony halála előtt — melytől folyton tartott, — többeknek elpanaszolta, hogy férje rosszul bánik vele, folyton az jár az eszében, hogyan tegye el őt láb alól. Gardáné élete sohasem volt biztos, mert férje egyszer morfiumot máskor meg rózsaport tett a kávéjába, de ő mindannyiszor észrevette. Majd olajsarat tett a levesbe, az asszony azonban óvatos volt és kiöntötte a gyanússá vált ételt. Ennek a folytonos aggodalomnak tulajdonítható az, hogy figyelmeztette hozzátartozóit, hogy ha vonat alatt találják is meg elgázolva, ne gondolják, hogy ő öngyilkos lett, mert akkor is csak a férje tört ellene. Ne engedjék, hogy férje büntetlenül maradjon. Horváth" István mikolai lakos pályamunkás testvérének is sírva panaszkodott, hogy férje el akarja pusztítani és átadott neki egy levelet, amelyet Garda a szerelmeséhez, Lajos Erzsi 18 éves penyigei lakos, varrónőhöz irt. Ezt is bizonyítékul szánta férje ellen, ha meg találna halni. A levelet a szeretője atyja, Lajos Béni kertjében találta meg eldugva. Az elhalt nő anyja, özv, Horváth Jó- zsefné, aki jelenleg fiánál, Horváth István mikolai lakosnál lakik, de pár éven át leányánál lakott, előadja, hogy borzasztó kínokat szenvedett elhalt leányával együtt. El kellett nézniök, hogy Garda Erzsivel levelezik s ha szót e- meltek emiatt, ütötte verte őket, sőt -arra kényszeritette Garda a nejét, hogy a szeretőjével jó viszonyban legyen, vele barátkozzék és ha jót főz vagy süt, kínálja meg, vigyen neki kóstolót. Kis Albertné nevű nőnek Gardáné panaszkodott, hogy a férje elégetéssel fenyegette. bájos volt e pillanatban, hogy Helidor majd felfalta szemével, pedig ugyancsak kancsalul kellett néznie a karján lépegető Irénre. — Mondja, — de őszintén — Irén, tetszik magának a főhadnagy? — Hm, miért kérdi, csak nem haragszik rá, ő nem Napoleon, de kedves társalkodó s olyan érdekes dolgokat tud mesélni a gyakorlatokról. Csak ez kellett Helidornak. Ez olaj volt a tűzre, csak úgy dőlt belőle a szó. — Magának igazán szerencséje van. Találkozik egy bálban egy huszárfőhadnaggyal ki csinos, kedves, szeretetreméltó s végül a gyakorlatok idején maguknál lakik, hát kell ennél több ? Nem folytathatta tovább ezen modorban beszédét, mert észrevette, mint vörösödik el Irén arca s amellett orrcimpái is rezegtek, am- ismerős előjelei a sirásnak. — No nézze Irén, hát nem szeretem én magát, nem ezerszer bebizonyítottam, hogy képes volnék meghalni magáért ? Hisz egy csókjáért a keresztre hagynám feszíteni magam. Szenvedélyesen szorította Irén kezeit, ki szemeit lecsukva, megadóan hallgatta. — Maga pedig egy jött-ment katonával, aki csak a lányokat bolonditja, tesz féltékeny- nyé s kínoz, minta gombostűkre szúrt lepkét. — Oh dehogy, hiszen maga tudja, hogy én mindig szimpátivál viseltettem maga iránt, Garda, úgy látszik, régen készült a gyilkosságra, mert eltökélt szándéka volt nejének elpusztitása. A szerelmeséhez irt levélben, amelyet megtaláltak, azon perverz vágyának adott kifejezést, hogy feleségének sirhatjában szeretne gyönyörködni, A levél ezen tartalmára vonatkozólag a csendőrség előtt nyilatkozattételre hívták fel, de nem tudott választ adni. Úgy a gyilkosság gyanúja alatt álló Garda, mint szeretője tagadnak. ß l R E K. Előléptétések a bíróságnál. A király Dénes Lajos máramarosszigeti és Balogh József szatmárnémetii kir. törvényszéki bíráknak az ítélőtáblái bírói címet és jelleget adományozta, Sándor Lajos erdődi, Deme Károly mátészalkai járásbirót, ifj. Jákó Sándor szatmárnémeti ü- gyészt a VII. fizetési osztályba sorozott járás- birákká, illetve ügyésszé, dr. Jeney György debreceni törvényszéki albirót pedig törvény- széki bíróvá nevezte ki. A vármegyének e hó 9-én népes közgyűlése volt, mely alkalommal a főispán megemlékezett Teleki Gézáról, akinek emlékét jegyzőkönyvben megörökítették. Az alispán jelentése szomorú képet tárt föl. Árvíz, betegség, nyomor pusztított mindenfelé, az árvíz után jön a kolera, a tömeges kivándorlás, mindenezeket a vármegye szomorúan tudomásul vette e aztán szokott gyorsasággal elintézte a több százra menő folyóügyeket. Csütörtökön Csaba Adorján főispán nagy ebédet adott. hanem ma, — maga igazán furcsa. Ha beszélek valakivel, akkor irigyli attól, hogy hozzá szólok. Ha nézek egy emberre, akkor a pillantásával kisért. Miért tulajdonképpen ? Honnan e bátorság s jog hozzá, s ki adta Önnek ? — Kedves Irén, maga túlságos erősnek képzeli egy férfi idegeit, ne tegyen próbára . . . Én mindenre el vagyok szánva . . Tudja — ... — tudod, szeretlek, imádlak, hiszen már majdnem egy éve, hogy minden lépésedet követem mint az árnyék s még sem akarod észrevenni, talán mást szeretsz ? Miért utasitocL'ki egyik kérődet a másik után ? Eddig azt hittem, hogy én miattam, most, a- zonbar már tisztán fátok mindent. — De kérem —, miket beszél itt maga ösz- sze, térjen az eszéhez, hiszen mindenki ide figyel. Csillapodjék le, akkor majd beszélek. — Hát lehetek nyugodt, mikor jövőmet, minden reménységemet összetörve látom. No de hagyjuk ezt. A mai éjszaka több tanulsággal szolgáit nekem, mint egész eddigi életem. Holnap elutazom messze idegenbe feledni, a birtokomat pedig eladom. Isten Önnel — Hát mégis, - komolyan el akar menni? Jó Irén felemelkedett helyéről s kéznyujtás nél-. kül távozni akart. (Folytatjuk.)
