Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)

1912-12-25 / 1. szám

1912. december 26. FEHÉRGYARMAT 7 ik oldal. Legelőszerzés és rendezés. Élénk érdek­lődés mutatkozik a községek körében a közle­gelők vásárlása iránt. A közlegelőkbeu szűköl­ködő községeknek legelővásárlást lehetővé te­szi az állattenyésztés fejlesztéséről szóló tör­vénynek azon intézkedése, mely felhatalmazza a minisztert, hogy a községeket ily irányú te­vékenységükben támogassa. És ezzel a támo­gatással élnek is. Eddig 65 község 18.000 ka- tasztrális hold közlegelőt vásárolt állami segít­séggel. Ezenkívül 41 község egyszer s min­denkorra való segítséget kapott legelővásárlás­ra. Nagy lökést ad az ügynek a földhitelinté­zetek Országos szövetsége, mely legelővásár­lásokra a teljes vételárt adja előnyös kölcsön alakjában s igy lehetővé teszi a községeknek, hogy a legelőre kihajtott jószág után szedett fübérböl törleszthessék le a vételárat. A föld­művelésügyi minisztérium több száz községnek adott eddig az elhanyagolt legelők rendbeho­zására állami segítséget, úgy, hogy az e téren meginduló akció nagyobb lépésekben igyekszik a múltnak mulasztását helyrehozni. Útlevél kiadásának beszüntetése. A m. kir. minisztérium 7227/1912. számú rendele­tével a védköteles férfiszemélyek kivándorlását egy évre megtiltotta s egyidejűleg ily egyének részére az útlevelek kiadását ideiglenesen be­szüntette. E rendelet folytán a kivándorlás 17—42 év közötti férfiszemélyeknek nincsen megengedve, útlevelet nem kaphatnak. A ki a kivándorlást ennek daczára megkísérli, tettenérés esetén hat hónapig terjedhető börtönnel büntethető. Az uj adótörvények életbeléptetésének el­halasztása érdekében a városok országos érte­kezlete mozgalmat indított meg, melynek hatása alatt a kormány a rossz gazdasági viszonyokra való tekintettel elhatározta, hogy az adótör­vényeket életbelépteti ugyan, de az adókivetést csak azon esetben eszközölteti az uj törvény értelmében, ha a gazdasági viszonyok junius hó 1-ig jobbra fordulnának. Ha pedig az adó­kivetés junius hó 1-ig nem volna eszközölhető, az 1913-ik évben is a régi törvények szerint történik az adózás. Uj adókivetés azonban nem lesz, hanem mindenki az 1912. évben reá kirótt adót fogja fizetni. Az elhalasztás a már életbeléptotett föld és házadóra nem vonatkozik. Gazdasági kultúra. Mi a kultúra? Mondhatnám úgyis, hogy nem az-az állapot, melyben nenrcsupán a inai mostoha viszonyok s rendellenes időjárás ál­tal belejutottunk,'hanem a nálunk még sohasem dívó s még sok év mulya beálló gazdálko­dási menet. — A kultúra, tudjuk motívuma a nép életének. — A kultúra mutatja meg nemcsak a gazdálkodás helyességét, hanem a népek jólétét, boldogulását is. — Egyszóval az élet fejlődésében kiemelkedett azon helyes irány, mit általánosan elfogadva mint jót, mint hasznosat követhetünk, Tudjuk, hogy azon államok — nemzetek, hol a kultúra fejlett, erősebbek, gazdagabbak, ezen kulturális álla­mokban ismét egyes vidékek kiemelkednek a szerint, amint élelmességük hogyan adatott a teremtőtől. — Nem akarok utalni a nálunk a nyugati államoktól messze elmaradt gaz­dasági állapotra, én csupán csak hazánk gaz­dasági viszonyait névre mérlegelem a mi helyzetünket. — Való, hogy időjárásunk mos­toha, szélsőségekbe átmenő, mert a nálunk rendszeres 900 mm. csapadékátlag nem egy­öntetűen oszlik meg, hanem 600 — 2000 mm. között váltakozik oly módon, hogy tizeszten- dőből egymásután 600 sőt 500 mm. eső esik csak, mig ugyancsak tizévében talán nemis egyszer lépi túl a 900 mm. sőt mint az idén is a 2000 mm. is megközelíti. — A lehető legrosszabb időjárás ellentétéül azonban ki kell emelnem azon tényállást ami való, hogy föl­dünk a lehető legjobb föld, vagy mint közön­ségesen nevezni szokás: kanaán föld. Meg­érdemli ezen elnevezést, mert a mostoha gaz­dálkodás, még mostohább időjárás mellett is terem már akkor is, ha a gazda csak egy kissé jobb szemmel néz is birtokára. — Kánaánnak nevezett jó földünket mégis parlagon elveítet- lenül kell néznünk s ki tudja mit hoz a tavasz, a jövő ? Fogunk e tudni vetni, lesz e annyi bevételünk, hogy az adó kiteljen belőle. Szo­morú viszonyok közzé jutottunk, mely állapot nem egészen a rossz időjárás következménye, hanem nagyrészben a mi hibánk. — És pedig az okát a kultúra nemlétezésében kereshetjük. Mert fejlett gazdasági viszonyok között meg­engedhető-e pl., hogy egy szeszélyes kis folyó mint a mi Túr vizünk dirigálja sok ezer-és ezer ember teendőit? pedig nemcsak közvet­lenül hanem közvetve is sanyargat. — Közvetett­ségét az esőre — a sok esőre vonatkoztatom. Sokan nevetségesnek mondhatják állításomat, pedig ez úgy van s ha a múltakba tekintünk mindenki meggyőződést szerezhet állításom igazságáról. — Időjárásunkat mindég a tava­szi árviz szabályozza. — Két eshetőség áll fenn, vagy fagyos a föld a hóié elmenésekor vagy nem. — Ha fagyos, úgy a kiöntött viz- tenger alatt méginkább nem olvad ki a föld s igy, minthogy vidékünknek aránylag nagy esé­sei sok levezető patakja s ere van, simán és rövid idő alatt elfut az árviz s egyszersmind nem is fogad a föld rémséges vizet magába, vagy pedig földünk ki van olvadva s ilyenkor rettenetesen jóllakik vízzel, — Tudjuk azt, hogy mit jelent mikor az agyagos föld teleissza magán, akkor raktároz sok-sok párát, — Be- áilanak a melegebb napok, oly rohamos pá­rolgás képződik, akárcsak valaha az ecsedi lápon. S mi ennek a következménye ? Lecsa­pódik lehetőleg legnagyobb mennyiségben ugyanazon helyen, de egyszersmint messze kürnyezetre is kiterjed annak hatása. — így volt ez a Duna-Tisza szabályozása előtt a nagy Alföldön s igy van ez az ország egyetlen szabályozatlan vidékén, még minálunk. — S ugyebár erről tehetünk ha áldozatok árán is, de ha megvan azon biztos tudatunk, hogy jót teszünk, hogyisne tennének! nincsen olyan kár, mely haszonnal ne járna ! — Kárunk lesz abban, ha a Túrt szabályozzuk, hogy fizetnünk kell ártéri adót, de busásan kárpótolni fogja azt gazdasági jobblétünk. Feltétlenül tel kell lendülni s felis fog lendülni gazdálkodásunk, befektetéseink biztosabb alapon fognak nyu­godni s igy birtokunkat jövedelmezőbbé tehetjük. Kereskedelem virágzó lesz, hiszen talán az orszánban nicsen még egy hely, hol úgy mint minálunk minden megteremjen, vidékünkön szinte versenyeznek földeink a jobnál jobb szántó s búza termő földekben, erdőkben s kaszállókban s mégis el vagyunk maradva, de ez nem is volna oly nagy baj, hanem a jó, a mind»nt megtermő földeink mellett elszegé- ynedve állunk a világ piacza előtt. — Nézzük esak az előrehaladott Dunántúlnak csupán a legrosszabb vidékét ,mely kavics altalaju, kevés húmust tartalmazó sovány földjein mit tud produkálni, előállítani! — Nézzük a nagyal­földet, hová haladt a „hesseni legyes“ — öböl- ütéses rónaságával! — Egyetértve-nemriadva vissza az áldozattól megélhetést s boldogulást szerzett magának- — Sült galamb nem repül­het a szánkba, tétlenül nem nézhetjük tovább pusztulásunkat, tennünk kell valamit annál is inkább, mert áldott jó földünket megkell be­csülni. Hiszem is, hogy siker fogja koronáz­ni szándékunkat s igy jönni fog, mert jönni kell egy jobb kornak, mely fáradozásunkat megfogja jutalmazni. — kulrurát,i jólétét, bol­dogulást teremthetünk mi is a még mostan vadvizes, árvizlepte területünkön. c. NÉVJEGYEK ©S’»#©»*® könyvnyomdái kivitelben Írott, vagy nyomtatott betűből 2 óra alatt elkésxitettnek a „Kossuth“ nyomdában. Vidéki rendelések a beérkezés napján intézteinek el. j 3194/1912. tksz. Árverési hirdetmény kivonat. A fehérgyarmati kir. járásbíróság mint tkvi hatóság közhírré teszi, hogv dr. Jármy Béla végrehajtatónak özv. Nagy Zsigmondné Barla Mária gyám által képviselt Nagy Juliánná, Mihály, Katalin, Borbála és Zsigmond kiskorú­ak végrehajtást szenvedők elleni 88 kor. 30 fillér tőkekövetelés és járulékai iránti végre­hajtási ügyében ,a szatmár-németi-i kir. törvény­szék, a fehérgyarmati kir. járásbíróság területén levő Czégény és Dányád községben fekvő 1 ,) a czégénydányádi 5 sz. betétben A 1 —2, sor, 56 hrsz. alatt felvett ingatlanból a fent- nevezett kiskorúak B 29—33 alatti illetőségeire 900 korona, 2. ) a czégénydányádi 6 sz. betétben A I 8—9 13 —17 sor, 491/1-c, 492/1 -c, 55/1,57/1, 511/2. 512/2, 552/5-b hrsz. alatt felvett ingatlanokra 693 korona, 3. ) a czégénydányádi 7 sz. betétben A II 2 sor, 490/2-c hrsz. alatt felvett ingatlanra 59 korona, 4. ) a czégénydányádi 8 sz. betétben A ­1—3 sor, 349/4, 394/1, 468/4 hrsz. alatt feli vett ingatlanokból fentnevezett kiskorúak B 3—7 alatti illetőségeire 698 korona, 5. ) a czégényi 137 sz. betétben A 1 4—6 sor, 198/2, 244/1, 323/2 hrsz. alatt felvett, jelenleg Hunyadi László és neje Harcsás Juliska nevén álló ingatlanokra 274 koronában meg­állapított kikiáltási árban, a c 17, 28, 2, 5, ', 5, 13 alatt özv. Nagy Zsigmondné Barla Mária javára és a czégényi 137 sz, betétben c 1, 2 alatt özv. Nagy Istvánná Dávid Zsófia javára bekebelezett özvegyi haszonélvezeti jog érin­tetlenül hagyása mellett az árverést elrendelte és hogy a fentebb megjelölt ingatlanok az 1913. évi január hó 31. napján délelőtt 9 órakor Czégénydányád községházában megtartandó nyilvános érverésen a megállapí­tott kikiáltási áron alul is, azonban a kikiál­tási ár 2/3-adán, vagyis 600 koronán, 462 koronán, 39 kor. 34 filléren, 464 kor. 34 fii. és 182 kor. 68 filléren alól eladatni nem fognak. A kir. kincstár mint érverelő kivételével árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának 10 %-át, vagyis 90 koronát, 69 kor. 30 fillért, 5 kor. 90 fillért, 69 kor. 80 fillért és 27 kor. 40 fillért készpénzben vagy az 1881. LX. t.-c. 42. §-ában jelzett ár­folyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én 3333 sz. a. kelt m. kir. igazságügyi miniszter redelet 8 §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t.-c. 170§-a értelmében a bánat­pénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. A kir. kincstár mint árv^relő kivételével az a ki az ingatlanokért a kikiáltási árnál ma­gasabb Ígéretet tett, köteles nyomban a ki­kiáltási ár százaléka szerint megállapított bánat- péznt az általa Ígért ár ugyanannyi százalékáig kiegészíteni. Ha ennek a kötelezettségnek eleget nem tesz, Ígérete figyelmen kivül marad s az árverésen, melyet haladéktalanul folytat­ni kell, részt nem vehet.. Fehérgyarmat, 1912. évi október hó 28-án. Balás Zoltán sk. v. kir. járásbiró. A kiadmány hiteléül: Horváth Jenő kir,tkv. vezető. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom