Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)

1913-01-31 / 5. szám

2-ik oldal. FEHÉRGYARMAT még a kezdet kezdetén. S azért nagyje­lentőségű a munkásvezetőség állásfogla­lása, mert fez bevonhatja a mozga­lomba a nagy tömegeket. Az állam hivatalos alkohol-terjesztése mellett ugyan­is a társadalomnak kell védekeznie. Mivel az akció sikere tulajdonképpen az egyének önmegtartóztatásán fordul meg, nehéz a haladás. Azért kell társulni, hogy a példaadás és az egyforma józan életmód kölcsönhatása szorítsa ki lassan a gyilkoló mérget a napi fogyasztás kö­réből. De a hatósági intézkedéseknek egész sorát kell létesíteni a társadalmi akció védelmére, elsősorban is az ital­mérési idő korlátozását, az italmérések számának redukálását s a korcsmák va­sárnapi bezárását. Örömmel kell tehát üdvözölni a leg­csekélyebb mozgalmat, mely a czél el­érését tűzte ki czéljául. HETI KRÓ Irta: BÁRSONY ERNŐ- A legzseniálisabb francia költő Vidor Hugó „Nevető ember“ cimü viiághirü regényé­ben ieir egy barátságot, amely barátság egy sze/ic/itett farkas és egy férfi között állott fenn. A farkast azonban szelídsé­ge, urához való ragaszkodása, hűsége és más egyébb jó tulajdonságai miatt „Ho- mő'l-nak keresztelt el, amely név magya­rul „Ember“-t jelent. Az emberektől megundorodott, az ember­társaiban való csalódás miatt a magány­ba vonult és vigaszt az állat barátságában kereső stoikus bölcs maró szatírája az a név, amelylyel felruház egy állatot, a mely állat — szerinte — érzés, hűség, barátság tekintetében a „teremtés koro­náját,az embert messze túlhaladja. Vájjon van-e alapja az ilyen szatirikus, sőt skeptikus világnézetnek; vájjon létezik-e az emberben oly nagymérvű csalódás, a mely megokolná az emberiség ily meg­vetését, — erről vitatkozzanak a filozófu­sok, ezt döntsék el az emberi lélek vizsgálatára hivatott tudósok... Mindezek megemlítése pedig azon egysze­rű okból jutott az eszembe, mert mosta­nában történt itt valami ezen a vidéken ami kétségkívül a pessimizmusnak szol­gáltat erős tápot, annak a pessimizmus­nak, mely szerint az ember bizonyos kö­rülmények között teljesen kivetkőzik ön­magából, lerázza magáról sok-sok szá­zadnak felszívódott culturáját, visszasülyed primitiv korszakának, a vaskorszaknak legeslegejére, mikor szájcsattogtatva, üvö/tve, vadállathoz hasonlóan szerzi meg magának a mindennapi élelmét, amikor lesre megy s búvóhelyéről rohan áldoza­tára s megsuhogtatva feje felett baltá­ját, tajtékzó szájjal, vérbenforgó szemek­kel üvölt: pénzt vagy életet I Embertársa egészségének, életének meg­mentésére elhívnak egy orvost, aki csi­korgó hidegben, minden védelmi eszköz nélkül indul útnak, mert hiszen az ő cél­ja. az ő útja nemes és humánus, meg­menteni a szenvedőt, az ö kése fájó testrészek kioperálására és nem gyilko­lásra van szánva, az őgondolatai tiszták és nyugodtak, mert vájjon ki bántaná őt, aki embertársa segítségére siet, aki csak fájdalmat szokott csillapítani, aki szen­vedéseket csittit, akinek arcára még a legromlottabb lelkű ember is a hála és a megkönnyebbülés tekintetével szokott fel­nézni, akinek kezét a fájdalomtól meg­szabadított embertársának hálakönnye szokta öntözni. ... És amikor orvosi hivatását teljesítve haza felé indul és fázékonyan összebujódva előre örvend azon, hogy becsületes munkája, után a kandalló fü­zénél fogja felmelegiteni meggémberedett tag­jait, az erdő szélén az emberek közül kivert két fenevad, két emberképében csaholó farkas útját állja és elüvö/ti rettenetes jelszavát. B izon-bizony, mégis csak Vidor Hugónak volt igaza mikor a farkasra azt mondta: Ember........................... darabonként koro­náért szállít gyönyö­rű dombornyomatu névjegyet — vésettel együtt a „Kossuth“ nyomda Fehérgyarmaton. Ha a véset meg van, úgy a névjegy csak 3’50 koro na. ß l R E K. Miniszteri elismerés. A vallás és közok­tatásügyi miniszter turczi Papp Ferenc helybeli róm. ka'h. tanító, szövetkezeti igazgatónak a fogyasztási és értékesítő szövetkezet létesítése körül különösen kitűnt érdemes munkásságáért elismerését nyilvánította. Körorvos Kölesében. Dr. Friedman Józsefet az avasi járási volt körorvosát a főszolgbiró a kölesei körorvosi állásra a választás megej- téseig teljes fizetéssel helyettesítette. Nevezett állását rövidesen el fogja foglalni. Állandó vegyes felülv. bizottság Szat­márnémetiben. A bizottság elnökévé 1913févre a m. kir. honvédelmi miniszter Dr. Domokos Andor szatmári ügyvédet, helyettesévé Petliő György gazd. tanácsost nevezte ki. Szatmárvármegye virilistái. Vármegyénk legtöbb adót fizető bizottsági tagjainak 1913. évre összeállított végleges névjegyzékét a na- dokban küldte szét a vármegye alispánja. A névjegyzék szerint első helyen gróf Károlyi József szerepel 21042 kor. 32 fill.utolsó 290-ik helyen pedig Teleky László kántorjánosi-i bir­tokos 579 kor. 75 fillér adóval. Járásunkból mindössze huszonhármán szerepelnek a jegy­zékben s pedig: Kende Zsigmond 8573 kor. 42 fillér, Isaák Elemér 6876 kor86 fillér, Dr. Jé- key László 3351 kor. 68 fillér, Bárány Sámuel 2034 kor. 80 fillér, Jékey Zsigmond 1781 kor. 42 fillér, Jónap Miksa 1402 kor. 09 fillér, Messinger Lajos 1309 kor., Klein Ignácz 1307 kor. 37 fillér, Sámuely Viktor 1229 kor. 06 f. Szegedy Antal 1212 kor. 87 fillér, Dr. Dienes Dezső 1163 kor. 76 fillér, Jékey Sándor 1154 85 fillér, Kölcsey Gábor 1112 kor. 73-fillér, Christoph Frigyes 1088 kor. 28 fillér, Militzer Lévi 1084 kor. 70 fillér, Kállay Szabolcs 1046 K 73 fillér, id. Spitz Adolf 822 kor. 78 fillér, Kormány Lajos 780 kor. 02 fillér, Luby Zsig­mond 776 kor. 47 fillér, Feldmann Ábrahám 767 kor. 80 fillér, Ináncsi Károly 712 kor. 41 fillér, Staudinger Béla 666 kor. 25 fillér, Far­kas Vilmos 593 kor. 34 fillér adóval. Meghívó. A fehérgyarmati első vadásztár- társaság f. hó 31-én pénteken este 8 órakor a Casinóban évzáró közgyűlését tartja és ezzel kapcsolatban társasvocsorát rendez, melyre a kaszinó t. tagjai szívesen láttatnak. Beszámoló. A fehérgyarmati ref. egyház elöljárósága január 26-án tartotta második, minden tekintetben jól sikerült belmissiói dél­1913. január 31. ban, de sem szokásaiban, sem beszémodorá- ban nem változott. Ellenben a leánya zongorá­zik. Vendégszerető ember, de csak a messzi­ről jött urakkal szemben, mert nagyon szeret eldicsekedni vagyonával. A Dominion Steel Works listáján mint elő- munkás szerepel, de voltaképpen a társaság rabszolga szállítója, aki az ujjonnan érkezett embereket a gyárhoz küldi és rengeteg pénzt harácsol össze. Csupa magyar dolgozik a keze alatt, tőle függ honfitársainak a fizetése, de ő édes-ke­veset törődik a magyarokkel, hanem az a fő­törekvése, hogy minél kisebb bért érjenek el emberei, hogy minél kedvesebb legyen a gyár­nak. Azért is lenyomja már a béreket, hogy a magyarok ki ne vánszoroghassanak az adósá- gokból és hogy igy is a hatalmában marad­janak.. — Nézzen körül itt a szalonban — mutatja büszkén. — Látja, kérem, ezt mind Ameriká­ban szereztem. Odahaza, már ami igaz, lókötő voltam, áe sohasem jöttek rá. Itt azután tisz­I tességes módon vagyont szereztem. Van négy házam, mind magyarok lakják, birtokom, jmely testvérek között is megér nyolezvan ezer dollárt. — Ha ilyen gazdag, — fordultam hozzá — nem tehetne semmit Balázs Sándorért? Az öreg felfortyant: — Talán még azt akarná az a koldus, hogy én menjek hozzá? Megundorodva néztem az öreg emberre, de ott maradtam, hogy egészen megösmerkedjem a fajtájával. Bejött legidősebb leánya, szép amerikai kisasszony, az öreg gőgös büszke­séggel nézett rám, majd igy szólt leányához: — No, Mariska fiam, ülj a zongotáboz és muzsikálj egy angol nótát ennek a tekintetes urnák. Bort hozatott, pálinkát, szétterpeszkedve, boldogan ült a kényelemben, amelyet szeren­csétlen, eladott, kiuzsorázott, kihasznált vérei­nek irtózatos munkájából szerzett. — Haza? Vissza az ókontriba? N0...N0- szőr... — mondta végül. — Nem kell nekem Magyarország, menjen csak vissza az ur, mond­ja meg, hogy tiszteltetem és írja be az újság­ba, hogy milyen gazdag ember lett Holeia István Ez is egy fejezet az Amerikába kivándo­rolt magyarok szomorú történetéből. Az igazi amerikai tudni se akar róluk, csak erejét és vérét veszi, az agyafúrt, fifikus honfitársa pe­dig baráti kézszoritással huzza magához, hogy mindenéből kizsákmányolja. És idehaza a leg­nagyobb közönyösség és nembánomság fogad mindent, ami ezekről a szegény emberekről szól. Senkinek az érdekét nem szolgálja, ide­haza senkinek dicsőséget, pénzt, gazdaságot nem szerezhetnek, csak a hajótársaságok pénz­tárát gyarapíthatják. És a hajóstársaságok mindent el is követnek, hogy minél jobb és hasznosabb szerződéseket kössenek a magyar állammal. Most az Austro-Americana társasá­gon van a sor. Legközelebb a parlament is megszavazza az uj szerződést. Miért ne? Hi­szen csupa koldus, vándorló emberről van szó. Pásztor Árpád.

Next

/
Oldalképek
Tartalom