Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)

1913-02-14 / 7. szám

2-ik oldal. FEHÉRGYARMAT 1913. február 14. De megfontolásra érdemes még egy igen tiszteletreméltó urinőnek idevonatkozó véleménye is, aki azt mondja, liogy — eltekintve a mé­lyebb erkölcsi okoktól, — nem le­het másképp megmagyarázni a mos­tani gyakori öngyilkosságot, mint úgy, hogy kell lennie az emberi társadalomban olyan elvetemült egyéneknek, akik szinte erre utaz­nak, akik mintegy tervszerűen bele ugratják az embereket az öngyil­kosságba, ami most különösen és feltűnő módon az ifjabb nemzedék, az egyetemi hallgatóság körében fordul elő igen gyakran. Nagyon tanácsos volna, ha az illetékes ha­tóságok az öngyilkosság okainak kikutatásánál ez irányban is kiter­jesztenék figyel möket. Végűi még valamit. Sokat sopán­kodnak és jajgatnak az emberek a társadalom eme rákfenéjének a ter­jedése miatt és lázasan keresik az eszközöket, amelyekkel azt meg­akadályozhatnák, csak úgy látszik az arra igazán illetékes körök nem tesznek ez irányban semmit. Igaz ugyan, hogy mit sem tehet pl. a rendőri hatóság a meghalt öngyil­kossal szemben, de legalább az ön­gyilkossági kísérletet büntetné meg példás szigorral. Tudom, sokaknak elmenne akkor a kedve az öngyil­kosságtól, nem csak a halál félelme, de a bekövetkezhető szigorú bünte­tés miatt is. Radics István. A harmadik, mit elakarok még beszélni, már egészen ártatlan dolog. Csendes szemlé­lődéssel tanulgatjuk egyik nem tánczoló kol­légámmal „csárdás-elméletet“ mikor megszó­lal a kollega. (Kollega, mert ő sem tánczolt.) A Tömösváriak mégis csak a legszebben tánczolnak! Ezt nem hagyhattam szó nélkül s Kisgyar- mattal a fronton, a Piacz által is támogatva attakot intéztem Tömösvár ellen. Szóra szó, bizonyítékra bizonyíték, cáfolatra cáfolat, a vita csak nem dőlt el. Vonjuk be a kritikába a vidéket is, indítvá­nyoztam. Tudod, minden vidéki táncos vagy táncosnő a szerint billent a mérlegen, amint beosztjuk egy tömösvari, kisgyarmati, vagy piaci partnerhez, aki leginkább pászol hozzá. Heljes, kezdjük meg a beosztást. Tehát ez jó lesz ennek, ez meg ennek, no ezzel nem so­kat nyertek, mert rossz táncos, hanem ennek meg az én oldalamon van a párja s igy tovább. De csak igy sem tudtuk eldönteni a kérdést. Persze nem nyugodtunk bele, hanem kerestünk uj módját a megoldásnak. Ki is okoskodtuk, hogy a legjobb volna most haraarjaban még egy bált rendezni, szakértő jurit alakítani, s az utolsó cipőtalpig versenyezni mindenkinek, mig csak Tömösvár vagy Kisgyarmat győzte­sen nem kerülne ki. Mit szól hozzá a mélyen tisztelt táncoló közönség? Én, mint Kisgyarmat egyik szavazó táncosa ezennel zajos igennel szavazok. A vármegyei közigazgatási bizottság ülése. Szatmár vármegye közigazgatási bizottsága február hó 7-én délelőtt tartotta rendes havi ülését Csaba Adorján főispán elnöklete alatt. Az alispáni jelentés szerint a köz- és vagyonbiztonságot oly esetek, melyek különösebb intézkedések meg­tételét tették volna szükségessé nem zavarták, A bekövetkezhető tavaszi árvíz elleni védekezés iránt a kellő intézkedések folyamatban vannak. Az elmúlt hóban ullevelet kért 382, útlevelet nyert 324 és visszavándo­rolt 48 egyén A miniszterelnökhöz tett félévi je­lentésében kéri az alispán, hogy több csendőrségi őrsparancsnokság állítassák fel. Suta József tiszabecsi körjegyző és Bornemisza András tiszabecsi bíró ellen a közigazgatasi bizottság el­rendeli a fegyelmi vizsgálatot. U- gyanez rendeltetett el Miski Gusztáv tiszabecsi anyakönyvvezető és Len­gyel István lázári-i anyakönyvvezető ellen. Bodnár György kir. lanfelügyelő jelentése szerint, a vármegye nép­oktatásában az elmúlt hóban oly mozzanatok, melyek különös intéz­kedést igényeltek volna, nem for­dullak elő. A kir. tanfelügyelő fel­hívására a vármegyei tanítótestület egyhangúlag hozott határozatával kimondotta, hogy az egyesület a pat- ronázs szolgálatába áll. Az állami iskolák tantestületei részint önálló patronázs köröket alakítottak, részint a debreceni patronázs felügyelő-bi­zottságnak ajánlották fel szolgálatu­kat, Zichy János gróf kultuszminisz­ter a nagykárolyi, nagybányai, szi- nérváraljai és szatmári állami óvo­dáknál nyári menhelyvezetőnői tan­folyamokat engedélyezett, melyre 23 nő vétetett fel hat heti kiképzési időre. Több állami elemi iskola é- pitéséhez tavasszal hozzákezdenek. Plachy Gyula pénzügyigazgató je­lentése szerini befolyt január havá- dan 75280 korona 90 fillér adó, te­hát a jelenlegi adóhátralék 1.240.845 korona 41 fillér. Ezen év januárjá­ban 26154 korona 61 fillérrel keve- sesb adó folyt be, mint a múlt év januárjában. Ezen év januárjában 17607 korona 75 fillérrel több fo­gyasztási és italadó folyt be, mint a múlt év január havában. Tichy Gyula gazdasági felügyelő jelenti, hogy a vármegye gazdasági helyzete nem változott, csupán az időjárásban állott be javulás s igy a tavaszi vetésmunkálatok mihama­rabb megkezdhetők. 42 községben vetőmagvak osztattak ki. Az azon­nali készpénzfizetés terve elejtetett s október 31-ig fizetési haladók a- datotí. Újabban 50 község kérelme­zett vetőmagvak Állatbiztositó szö­vetkezet csak Erdődön, Szinérváral- ján, Apán, Szatmárcsekén, Tiszakó- ródon, Tiszabecsen és Patóházán van, kívánatos, hogy mozgalom induljon meg a nagyobb mérvű intézkedés iránt. Több kisebb ügy elintézése után az ülés véget ért. Mozgalom műút létesítéséért. Az utóbbi esztendő rettenetes mizériái felkeltették végre közönségíinket tunya ál­mából s mind több oldalról indul meg a mozgalom, hogy járásunk útjait a vár­megye kiépítse. A napokban Selyeby Géza csaholczi ref. lelkész intézett felhí­vást az érdekelt közönséghez, melyben a Jánki, Kisnamény, Csaholcz, Kölese, Sonkád, Tiszaujlak közötti útvonal ki­építését sürgeti A felhívást közérdekű voltánál fogva bő kivonatban közöljük: „Hogy vármegyénknek mostoha gyer­mekei voltunk mindig, s azok vagyunk ma is, ezt tényekkel igazolni, hosszasan fejtegetni felesleges — Mig más közsé­gek a sociális, közérdekű intézményekkel elhalmozva: addig mi a mindennapi élet legszükségesebb eszközét is nélkülözve, viz és sártenger közepette sokszor élet­halál harcot vívunk csak azért, hogy min­dennapi életszükségleteink beszerzése vé­gett csak a legközelebbi szomszéd köz­ségbe is átvergődjünk. Életünk kin, gyötrelem; napokon, hete­ken át kenyér nélkül vagyunk, — éhe­zünk, fázunk, kínzó betegség, ragályos kór áldozatai leszünk, emberi segítséget igénybe nem vehetünk, lehet vagyonunk, pénzünk, segíteni magunkon még sem tudunk; mert nincs utunk! Ébredjünk, tegyünk, kérjünk! — Ha még sokáig igy élünk, anyagilag tönkre megyünk, elpusztulunk! Felsőbb helyről tudom, hogy fánk, Kisnamény, Csaholcz, Kölese, Sonkád, Tiszaujlak között ma törvényhatósági út­vonal létesítése, építése könnyen kivihető volna: csak kérnünk kell! Mindig csak jajgatunk, panaszkodunk, de lépést még soha nem tettünk. Szerény kérésem, hogy kerületünk or­szággyűlési képviselőjét kérjük fel, hogy még a folyó évi tavaszi megyebizottsági gyűlés előtt, mint küldöttségünk vezetője jöjjön velünk a vármegyei Főispán elé s ott a fánk, Kisnamény, Csaholcz, Kölese, Sonkád, Tiszaujlak közötti útvonalnak törvényhatósági útvonalba vételét, kiépí­tését tolmácsolja, nejünkben kérelmezze. E küldöttségben minél számosabban vegyünk részt! Ha mi nem törődünk, mi magunk nem teszünk semmit, még a szánkat sem mer­jük jogos kérésre megnyitni, várhatjuk-e hogy javul valaha siralmas helyzetünk?! Csak az a fő, hogy minél számosabban ébredjünk, menjünk: kérni, követelni! Végül kéri a közönséget, hogy elhatá­rozását, egy postai levelező lapon miha­marább tudassa, hogy a szervezés mun­kájában a további lépéseket minél gyor­sabban megtehesse v

Next

/
Oldalképek
Tartalom