Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-07-20 / 28. szám
2-ik oldal. FEHÉRGYARMAT 1913. julius 20. elborította a járás nagy részét úgy, hogy dacára a Szamos és Tisza folyó apadásának, még hetek kellenek ahoz, hogy az árvíz veszély elmúltnak legyen mondható. Számokban ki sem fejezhető az a rettenetes kár, a mi ezzel az árvízzel szerencsétlen vidékünkre zudult, szivet facsaró látvány a gyönyörű vetéseket vízzel elborítva látni. Az idén elég jó takarmány termés lett volna vidékünkön, azonban az árviz azt is teljesen semmivé tette, száz ás ezer számra lehet széna boglyákat vízbe elmerülve látni, helyenként meg annyira elhordta a takarmányt, hogy egyáltalába rá se talál többet a gazdája. Nagyar, Kisar, Kölese, Sonkád, Fülesd községek ma is annyira körül vannak véve vízzel, hogy azokat ma sem lehet megközelíteni. Kölese község elöljárósága élelmi szereknek csolnakon való kiküldését kérelmezte, mivel az élelmi szerek elfogyván, a lakosság nélkülözéseknek van kitéve. A járási főszolgabíró ez irányban az alispánhoz távirati előterjesztészt tett. A tiszabecsi károsultak pillanatnyi felsegélyezésére 500 korona engedélyeztetett. Ezen összeget Jékey Sándor főszol- gabiró folyó hó 15-én személyesen adta át az általa ugyan ez alkalommal megalakított községi segélyező bizottságnak kiosztás végett. Ugyanekkor megállapította, hogy Ti- szabecs községben 39 lakóház és 38 A „FEHÉRGYARMAT“ TÁRCÁJA. A múzsa. Irta: Erdősi Dezső. (Folytatása a 26. számban közölt tárcának.) Zászlós szive megdobbant. Ezek a smaragd- kigyök, ez a beesett mellű, de kövér tompom hetéra, a ki tüzet lehel, ez a sánta, undok törpe, a banya láthatatlan feje, ez az egész komolytalan színezésű kép, a mely kiáltó forradalom minden elismert művészi szépség ellen, — az ő, Zászlós huszonöt esztendő előtt! Dideregve, koplalva ilyeneket festegetett Münchenben százat is, mind a tüzbe dobta őket, mert a kutyának sem kellettek. Ez a sejtelmes, szabálytalan vonalú elképzelés, a perspektívával való vakmerő játék, a színek harmóniája ellen való ádáz merényletek, a diadalmas érzés, hogy az ember újat produkál és hamisítatlanul önmagát adja, — huszonöt éves emlék, forralön zuhogtak Zászlós leikébe. Hosz- szan állt a zavaros kép előtt, meg volt hatva. — Tetszik? — szólalt meg mögötte egy hang. A kopottas piktor szólította meg. A kalapját feltolta, nyíltan, mosolyogva nézett Zászlósra, s ez megismerte. Vimmer Pali, te vagy az ? — Én, szervusz. • — Szervusz. Húsz éve nem láttalak, melléképület teljesen összeomlott, 53 lakóház és 32 melléképület pedig megrongálódott. A károsult-egyének, illetve családok száma 92. Az épületekben okozott kár 30220 korona. Az államsegély és országos adománygyűjtés engedélyezése iránt főszolgabíró előterjesztését megtette. E hó 18-tól kezdve az alispán és vármegyei gazdasági felügyelő részvételével egy miniszteri bizottság fogja az árviz sújtotta vidékeket beutazni. S a helyszínén adatokat gyűjtve a segélyezési akcióra nézve javaslatot dolgoz ki. Mindenesetre kívánatos volna, ha ez a rettenetes katasztrófa jobb belátásra bírná azokat, kik az immár el nem odázható szabályozást oly konokul ellenzik., y r. Eso es kiöntés. „A természettől minél inkább függetleníteni magunkat." — Ez a jelszó vezérli ma a modern gondolkodású emberiséget. És ez a jelszó az utóbbi időben már nem csak puszta utópia, üres törekvés kezdett lenni, hanem mindinkább a komoly valóság jellegét ölelte fel, melyeknek tanulságai egyre-másra kezdettek szemünkbe ötleni. A ma egyes helyeken divó intenzív gazdálkodás is azon a sarkponton nyugszik, hogy a természet szükkebíüsegét mesterséges utón pótolja s ezt sok tekintetben sikerült is elérnie. Az öntözőcsatorna, melynek célja, hogy esetien, ————————mm if Hí i1 iBWBaasgisssíi^map— — Elmúlt az idő — felelte szárazon a kopott, — Ez a te képed itt? — és Zászlós a bányászra mutatott. — Az. Figyeltelek, láttam, hogy megismerted benne magadat. A kopott kacagott. Zászlós is nevetett. — Igen. ilyeneket pingáltam huszonöt esztendő előtt — szólt, s kicsinylően legyintett. A kopott Zászlós vállára tette a kezét. — Ne tettesd magad, Miska. Akkor voltál művész. — Akkor? És most? — Gazdag ember vagy. Neves festő. Zászlóst egy pillanatra elöntötte a düh. ügy kell nekem, — gondolta minek állok szóba az ilyen elmaradt legénnyel ? Most is ott tart, a hol huszonöt év előtt. Vimmer nevetett. — Ne haragudj pajtás, régi cimborádra. Látod, én nem haragudtam, a mikor szalonnát és disznósajtot kaptam hazulról és te a szeretődnél mind megetted. Emlékszel még a Jó- zefinre ? A kis szőke modelre ? Nem hiába hogy úgy szerette a disznóságot, egy hentes vette el. Vimmer haragosan, illetlenül kacagott és Zászlós kényelmetlenül érezte magát. Nevetségesnek találta, hogy öt perc előtt a miniszter szorongatta a kezét, a most egy ilyen senki ember komázzék vele, Látta, hogy a felesége közlekedik, de aztán visszafordul. Nyilván nem volt ínyére a kopott száraz időben, — melyből nekünk a múlt években szintén volt részünk, ellássa a földet elegendő vízzel, — nagyon bevált, a reája fordított befektetés dúsan meghozta a kamatját. Itt az emberiség a természetelleni küzdelemben győztesként jött elő; e befektetés által sikerült magát a természettől függetlenítenie. De bármennyire kezdte is a tudomány kutatni a természet titkait, hogy az emberiséget a természettől mindinkább szabaddá tegye, ez még sok mindenben nem sikerült, a természetnek az emberi hatalom alá való hajlása — úgy látszik — csak fokozatosan és csak lassú menetben lesz lehetséges. Az emberiség nem tudja ez idő szerint megakadályozni pl. az időjárásnak a célszerűséghez való alakulását. Szó sincs róla, egykor bizony el fog következni azon boldog korszak is, midőn a munkás emberiség az időjárást szükségleteinek megfelelően fogja majd ké- nye-kedve szerint átalakítani, de ma úgy látszik ettől a szép eszmétől még távol állunk. Ma tétlenül, összetett kézzel s köny- nyes szemmel kell néznünk, hogy akkor zuhog hétszámra az eső, mikor a dolgos társadalom egyik főoszlopa: a gazda közönség keserves munkájának a gyümölcsét, véres verejtékének fáradtságát már látni akarná, mikor a gabona- nemű megért és játszi s hangos dalolás kíséretében előjövő aratási idő már elérkezett, A dús esőzések ellen nincs mit tennünk, tűrnünk kell hogy a romboló természet tönkreteszi fáradsággal megszerzett kincsünket. — Bocsáss, a feleségem vár, szólt és elnézett Vimmer feje felett. — Igen ? Őuagysága ? Az a hölgy, a ki visszafordult, a mikor engem meglátott ? — Ó hová gondolsz ? — Persze, úri nő. Nem volt model. Vimmer hangja édes, gonyolódó volt— Mi az ? Mit akarsz tőlem ? — rivallt rá Zászlós. A kopott szétterpesztette lábait és mind a két kezét Zászlós vállaira rakta. — Miska, öreg cimbora, hiába pingáltad azt az eperajku nimfát, meg azt a kecskelábu faunt, én tudom, hogy művész vagy. Zászlós megdöbbenve, szivén találva nézett a kopottra, a ki egyszerű, durva szavakkal leplezte le előtte a nagy igazságot, melyet szégyenkezve, gyötrődve érzett át már esztendők óta és nem mert magának bevallani. — Én ismerlek — folytatta suttogva a kopott. — Jobban ismerlek, mint te önmagadat. Olyan vagy, mint a nap, ha kormos üvegen át nézik. Mint a fogságban megszeliditett farkas, a ki jól él. Együtt nyomorogtunk Pesten és Münchenben. Bámultam és irigyeltem a tehetségedet. Emlékszel, hogy indultál neki ? Mint a legendák hőse. Újat, újat akartál teremteni, a minél nagyobb diadala művésznek nem lehet Mi voltam melletted én? Gnóm. Rajongtam a művészetekért, hittem bene és hü maradtam hozzá. Ez a bányász, ez az első képem, a mit a zsűri elfogadott, a te iskoládból való. Senki, semmi nem lettem, de hü maradtam a művészethez. Hol tartanál, ha te is hü maradtál volna hózzá ?
