Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-04-04 / 14. szám
1913. április 4. FEHÉRGYARMAT 5-ik oldal. telheti szerződésileg megállapított hátralevő időre járó teljes javadalmazásának, mint az alperes jogtalan cselekménye által okozott kárának megtérítését és igy a szerződési időre kikötött minimális remunerációjának teljes megtérítését is. Községi téglagyárak. Újabban mind több és több község létesít téglagyárat, amely saját üzemében dolgozik. Néhány év alatt egész hosszú sora létesült az ilyen községi üzemeknek és minduntalan újabbak alapításáról kerülnek hírek forgalomba. Ez a jelenség annál feltűnőbb, hogy a téglagyári üzem nem igen alkalmas altruisztikus tendenciák istápolására, de meg n&m is olyan természetű közszükségletet elégít ki, mint a csatornázás, világítás, vízvezeték stb. A téglagyárakat alapitó községek elhatározásában többnyire nem is annyira az összlakosság érdekei, mint inkább finánc szempontok a döntök. Elsősorban tagadhatatlan a városoknak az a törekvése, hogy háztartásukban az egyensúly biztosítására meglehetősen állandó jövedelmezőségű üzemeket tartsalak; másfelől pedig a város fejlesztésének egyik legerősebb és leghatásosabb eszköze, foa az építkezési kedvet olcsó építőanyaggal — főleg téglával — lehet fokozni. Magyarországon ezidő szerint 32 községi téglagyár van. A csendőrség uj egyenruhája. A magyar királyi csendőrség rövid időn belül uj egyenruhát kap, a honvédelmi minisztérium ugyanis elhatározta, hogy főképpen gazdasági okokból az egész csendőrséget a közös hadseregnél és a honvédségnél behozott csukaszürke egyenruhával látja el. Tudvalevő, hogy a csendőrség eddigi sötétzöld egyenruházata kizáróan nehéz posztóból készült. Szolgálat közben, nyáron ez a posztó-ruha rendkívül melegnek bizonyult. Szolgálat közben a csendőrség mindig könnyebb anyagból készült ruhát fog használni, a mostani sötétzöld egyenruha' pegig csak szolgálaton kívül és díszben lesz használandó. Az ágyuk élettartama. Az ágyuk élettartamát nem úgy keli értelmezni, hogy az ágyú élete az öntésétől a megrepedéséig terjed. Nem; az ágyú csak addig használható, amig tele pontosan lehet célozni, amig vele biztosan lehet lőni. Az ágyuk élettartamát általánosságban négyezer éleslövésre szokták becsülni, mert épen az éleslövések következtében van kitéve ez a hadi eszköz a. legnagyobb igénybevételnek. Ha időben akarjuk kifejezni ezt a négyezer lövést, ki kell számítanunk azokat a parányi- másodpercztöredékeket, amelyek alatt az ágyú cső egyik végétől a másik végéig halad. Egy lövés alatt ez a végtelen kis idő egy század- máeodpercet tesz ki. Úgy áll tehát a dolog, hogy az ágyú mindössze 40 másodpercig használható azzal a biztossággal, amelyet a mai, mathematikai alapon történő célzás, irányítás feltétlenül megkövetel. 0 0 0 ö 0 © 0 EJ Kner-féle 5 is 0 o báli meghívókat ® Q eredeti gyári áron szállít a 0 0 „KOSSUTH" KÖNYVNYOMDA, ^ 0 Fehérgyarmaton. Q 0 Vidéki megrendelések a lehető ^ ^ leggyorsabban intézteinek el. ^ Q 0 ^ 0 ö 0^s*i 0 ® 0 0 CSARNOK. A kérő. (Csehov Antal.) Peplov Szergijevics Illés és a felesége, Petrovna Kleobatra az ajtó melett állottak és erősen hallgatóztak. Az ajtó megett, a kis szalonban, látszólag szerelmi vallomások folytak. Szereplő személyek voltak: a leányuk, Natóska és a kerületi iskola tanítója, Csupkin. — A hal pedzi — suttogta Peplov, reszketve a türelmetlenségtől és a kezét dörzsölve. — Vigyázz aztán, Petrovna, amint beszélni kezdenek az érzelmekről, abban a pillanatban vedd le a szent képet a falról és bemegyünk áldásunkat megadni. A szent képpel való megáidás szent és törhetetlen . . . Nem bújik ki, ha a birózág elé vinné is a dolgot . . . Az ajtó megett meg ilyen párbeszéd folyt: — Hagyjon fel a gyanújával — mondta Csupkin, meggyujtva a gyufát a nan- king nadrágján. — Én nem írtam teljességgel kegyednek levelet! — No, igen! Mintha nem ismerném az ön kezeirását, — kacagott a leány, színpadiasán sipitva és egyidejűleg nézte magát a tükörben. — Rögtön megismertem! A szépírást tanítja, az Írása meg tyukkaparás. Hogyan tanít ön Írni, mikor maga csúnyán ir? — Hm! ... Az mit sem tesz! A szépírásban nem az irás a fő, hanem hogy a tanulók figyeljenek. Egyiket fejen üti az ember a vonalzóval, a másiknak a térdére csap. Mi az irás? Haszontalan- ság! Nyekranov iró volt, de szégyen rá nézve az Írása. „A művész kiadásában megjelent a kézírása is.“ — Az Nyekranov volt, az nem ön — (sóhajt). Szívesen hozzámennék egy Íróhoz. Folyton emlékverseket ima nekem... — Verseket én is irhatok kegyednek, ha kivánja. — És miről tudna Írni? — A szerelemről ... az érzelmekről ... a kegyed szemeiről . . . Ha elolvassa . . . fává lesz, sírni fog! És ha költői verseket irok kegyednek, hát akkor megengedi, hogy a kezét megcsókoljam? — Ugyan, nagy dolog! Hát csókolja meg akár rögtön. Csupkin odaugrott és kimeresztve a szemét, csókolni kezdte a kövér, tojásszappan illatú kezet. De egy percet sem vesztegetve, Peplov kinyitotta az ajtót. — Gyerekek — morogta, felemelve a kezét és könnyes szemekkel pislogva. — Áldjon meg benneteket az Isten, gyermekeim . . . Éljetek . . . szaporodjatok . . . sokasodjatok . . . — Én is ... én is megáldalak . . . — szólalt meg az anya sírva a boldogságtól. — Legyetek boldogok, drágáim. Oh, ön elviszi az én egyetlen kincsemet! — fordult Csupkinhoz. — Szeresse hát a leányomat, becsülje meg . . . „Beleestem! befontak!“ — gondolta magában elbódulva a meglepetéstől. — „Ne neked pajtás, a lakodalmi kalács. Nem bújok ki!“ És ő engedelmesen odatartotta a fejét, mintha azt akarta volna mondani: „Vigyenek, le vagyok győzve.“ — Meg . . . megáldalak . . . folytatta az apa és szintén sírva fakadt. — Natoska, leányom . . . állj melléje . . . Petrovna, add ide a szent képet! De az apa hirtelen megszűnt sírni és az arca elgörbült a haragtól. — Te tuskó! — mondta dühösen a feleségének: — A bolond fejed! Hát ez szent kép ? — Ah, kedveseim, galambocskáim! Mi történt? A szépírás tanára bátortalanul felvetette a szemét és meglátta, hogy meg van mentve: az anya vaktában a szent kép helyett Lazsecskikov Írónak az arcképét vette le. Az öreg Peplov és a felesége, Petrovna Kleobatra, kezűkben az arcképpel, ott állottak elbódulva és nem tudva mit csináljanak és mit mondjanak. A szépírás tanára felhasználta a zavarukat és megszökött. Oroszból: Zsatkovics Kálmán. 799/1913. tkvi szám. itoerési hirdetmény hiuonat A Fehérgyarmati Népbank r.-t. végrehajtató- nak Bélteky Albertné fehérgyarmati lakos végrehajtást szenvedett elleni végrehajtási ügyében a kérelem következtében a végrehajtási árverés 8200 kor. tőkekövetelés és ennek 1912. évi julius hó 3. napjától járó 8 %’kama- tai, 90 kor. 20 fill. Ítéleti illeték és 158 kor. perbeli, 83 kor. 60 fill, végrehajtási már megállapított, valamint jelenlegi 113 kor. 30 fill, és a még felmerülendő költségek kielégítése végett az 1881. LX. t.-c. 144. § alapján és a 146. §. értelmében a szatmárnémeti kir. törvényszék a fehérgyarmati kir. járásbíróság területén levő Fehérgyarmat községben fekvő 1614 betéti A. I. 1—4 sor 697, 698, 699, 700 hrsz részletekre 1858 koronában ezennel megállapított kikiáltási árban elrendeltetik. Az árverés megtartására határidőül 1913. évi junius hó 27-ik napjának d. e. 10 órája a tkvi. hatóság helyiségébe tűzetik ki. Ezen árverésen a fent körülirt ingatlan a kikiáltási áron alul is, azonban a kikiáltási ár 2/3-adán alul eladatni nem fog. A kir. kincstár mint árverelö kivételével az, aki az ingatlanokért a kikiáltási árnál magasabb ígéretet tett, köteles nyomban a bánatpénzt az általa ígért ár 10 %-ára kiegészíteni, mit ha nem tenne, Ígérete figyelmen kívül marad s az árverésben, melyet haladéktalanul folytatni kell, többé részt nem vehet. A kir. kincstár, mint árverelö kivételével árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának 10 %-át, vagyis 185 korona 80 fill, készpénzben, vagy az 1881. évi LX. t.-c. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én 3333. szám alatt kelt igazságügyiminiszteri rendelet 8-ik §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezeihez letenni, avagy az 1881. évi LX. t -c. 170 §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Fehér- gyarmat, 1913. évi március hó 2-án. Kunczly Sándor, sk. kir. járásbiró. A kiadmány hiteléül: Mihálik s. k. b. kir. telekkőnyvvezető.
