Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-03-21 / 12. szám
Fehérgyarmat 1913. II. évfolyam. 12. szám. március 21 FEHÉRGYARMAT Társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egész évre .... 8 kor. I Negyedévre.... 2 kor. Félévre ...............4 kor. | Egyes szám 20 fillér. Le lkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. Felelős szerkesztő: Dr. HUNWALD IZIDOR. Megjelenik minden pénteken. Szerkesztőség és kiadóhivatal: »KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉROYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. Husvét ünnepén. Megszólalt az ünnepi harangszó. Ez a hang nem a régi megszokott méia- bus hang. Valami lelkesítő, ébresztő, uj életre keltő hangok vegyültek közé, melyek áthatják egész valómat. Husvét van . . . feltámmadás magasztos ünnepe, virág fa- kadása, tavasz ébredése ... Oh be’ jó már azt is tudnom, hogy elmúlt a hosszas zord tél, eljött a kikelet. A vallás szolgái a templomokban összegyűlt hivők millióinak hirdetik az örök isteni igét mély meggyőződéssel és szentül: „nincs a sírban az Ur! az Ur feltámadt". Még ezelőtt a kálváriát jártuk, bűnbánó lélekkel öleltük át a megváltó súlyos keresztjét s igy énekelt a töredelmes lélek: „a Keresztfádhoz megyek, mert máshol nem lelhetek nyugodalmat lelkemnek". De már diadalének hangzik ajkainkról „Nincs már szivem félelmére nézni sírom fenekére . . . Oh’ te boldogító hit, mily boldog7 kinek szive-lelke ezzel a boldogító, életünket jobblétre irányitó hittel van telve. Nélküled oly sivár, oly rideg az élet, A sírokból uj élet, uj virág fakad. De vájjon igy van-e ez korrumpált, megromlott nemzetünk életében!? Lesz-e itt is uj életre ébredés, hosszú zord tél után üditő tavasz?! Sajnos, huppadásos sirokon járunk. Népünk elernyedt, lehúzta az élet gondja a föld, a sir, az enyészet sorvasztó tája felé. Az ideális, égfelé törekvő eszmék nem hevítenek többé, kialudtak azok talán örökre a mi keblünkből. De nem és nem! Ily iszonyatos gondolat ne epessze lelkünket, mert ez jobblétre érdemes, sokat szenvedett nemzetünk megsemmisülésére vezetne. A tavasz szép példát mutat előttünk, mikor megkezdi rügyfakasztó, hatalmas munkáját. Munkára fel, hasznos munkára, jómagyar népem, ne járjunk csüggedt, le- horgasztott fővel, hanem hegyek felé emeljük a mi tekintetünket, ahonnan uj reménysugár hatja át lelkünket. Tavasz-feltámadás ünnepére ébredj fel nemzetem, soká vitted már súlyos keresztedet fel-fel a legkinzóbb szenvedések Golgotájára. Csak most március Idusán énekeltük meghatottsággal: „Megbtinhödte már e nép, a múltat s jövendőt Enyhe tavasz szellője hassd át szivem s lelkemet! „Husvét, tavasz megújult élet .... A sírból ma bimbó, virág fakad. Erdő, mező mosolygva éled . . . Ébredj nemzetem s nyisd fel ajakad —k. Gy. A „FEHÉRGYARMAT“ TÁRCÁJAMárczius tizenöt. Verőfényes, szép tavaszi napra virradt szabadságunk hajnalpirkadása. Az ég mosolyogni látszott, örvendve a szabadság napjának. Sajnos, a közönség öröme és érdeklődése nem volt túlságosnak mondható. Három helyen is ünnepelték városunkban e szent napot, de sehol sem voltak annyian, mint azt remélni, kívánni lehetett volna. Nehéz e közönynek okát adni. A megemlékezések ünnepe mindenütt halványodni szokott az idő múlásával. Egyik oka az lehet, hogy az ünnep elveszítette aktuálitását, mert a mire emlékeztetne, az mind közkincscsé, elvitázhat- lan nemzeti, emberi tulajdonná lett. Vájjon ringathatjuk-e magunkat a hitben, hogy a mit 1848 március 15-én óhajtottunk, minden valóra vált. Nem látjuk-e éppen napjainkban semmivé fosztani a reményeket, melyeket a parlamentáris alkotmányos forma behozatalához fűztünk. Az életben megvalósult-e az Egyenlőség, Testvériség, Szabadság hármas jelszava? Bizonyára nem 1 Szükség volna tehát most is buzdító szóra, a hajdani dicső emlékek gondos ápolására. Ne resteljük a dolgot, legyünk az emlékezésben elöljárók! Nem szégyen bevallani, hogy van hatalmasabb, gazdagabb, függetlenebb, előrehaladottabb nemzet a magyarnál. Igaz ugyan, hogy egy u. n. vezető államférfiunk, kinek neve azonos a járásunk széleit szegélyező szőke folyóval, nemrég mélységesen lesajnálta a franciákat, mert azok az általános választójogot behozták, de ez nem változtathat meg azon hitemben, hogy ennek dacára Francziaország jóval hatalmasabb minálunk. Azok az eszmék, melyeket elődeink 1848 márczius 15-én hirdettek, ott születtek franczia földön, ez eszméknek külső megnyilvánulása ott először 1789 julius 14-én jelentkezett s mégis az elmúlt 124 esztendő dacára a nagy napot az egész ország hatalmas ünnepséggel üli meg. Pedig az 1789- ben kitűzött eszmék ott Francziaországban már átmentek a köznek, nemcsak tudatába, de birtokába is. Mégis szükségesnek találják minden évben újból s újból dicsőíteni a múltat, magasztalni az elődöket, kik az utódok jogaiért életüket s vérüket áldozni készek voltak. Nálunk közöny, mélységes közöny mindenütt. Másik ok a csüggedés lehet. Reményevesz- tett népek elfeledik múltjukat, fásultan várják az idők jobbra fordulását. Bár sok jel mutat ez okra, mégsem akarok abban hinni. De ha igaz volna, a vezetőknek annál erősebb pro- pogandát kellene kifejteni, hogy e csüggedést lelkesedéssé váltsák. A fehérgyarmati üennepsé- gek alkalmasak voltak e czél elérésére. * * * Délelőtt tíz órakor ünnepi Istentisztelet volt a református templomban, melyen a szolgabi- rói hivatal s a községi elöljáróság tagjai testületileg jelentek meg. A 139-ik zsoltár elének- lése után az egész közönség a Hymnuszt énekelte, melynek befejeztével Fábián Károly lelkész magas szárnyalásu, költői szépségű beszédben máltatta a nagy napot. Beszédje után az egész gyülekezet a szózat két első versszakát énekelte s ezzel az ünnepség befejezést nyert. Különösen ki kell emelni Nemes Károlynak mesteri játékát az uj orgonán, mely nagyban hozzájárult a magasztos ünnep fényének emeléséhez. * * * A társadalom több vezető tagjának indítványára déli 1 órakor ünnepi bankett volt a Fehérgyarmat és Vidéke Kaszinó éttermében, melyen mintegy harminczan vettek részt. A banketten elsőnek Fábián Károly ref. lelkész szólalt fel, ki hazánk múltjából merített példákkal domborította ki a magyar nemzet szabadság iránti vágyait és küzdelmeit, míg Kormány Lajos a márciusi napokat a mai politikai eseményekkel való összefüggésükben taglalta felszólalásában. A társaság a felköszöntők elhangzása után a késő délutáni órákig maradt együtt. * * * Fénypontja volt az ünnepségeknek a református egyház elöljárósága által este 8 órakor a Kaszinó nagytermében rendezett műkedvelői előadás s táncmulatság. Az érdeklődő közönség, melynek soraiban úgy az inteliigenczia, mint a polgárság szép számban képviselve volt, élénk figyelemmel hallgatta a valóban élvezetes műsor számait. Elsőnek Kocsis Kálmán ref. segédlelkész ismertette hatásos előadásban a nagy nap jelentőségét, dicsőítette a szabadság, egyenlőség és testvériség hármas eszményét. Utána Qyarmathy Gyurka szavalta el a „Talpra Magyar“-t; lendületes, stylszerü előadásban. A harmadik szám „Magyarország“ czimü allegória volt, melynek főszerepében Nagy Róza, a többi szerepekben Szász Albert, Korpo- nai Amália, Bányay Róza, Nagy Irma, Kalydi Róza, Kovács Amália jeleskedtek, mig Kalydi Irma és Kalydi Mariska angyali szépséggel s türelemmel díszítették két oldalt Magyarország czimerét. Az allegóriát Kézi Mariska hasafias szavallata zárta be, előzőleg pedig az összes szereplők szép együttesben elénekelték a Hym- nuszt. A hazafias allegória után „Az élet titka“ cimü vígjátékot adták elő Miski Erzsiké, Váry Ilonka, Szarka Erzsiké, Gacsályi Emilia és Bodnár Piroska, kik a gyors cselekvényü darabot értelmesen, színésznőkre valló rutinnal kedvesen adták elő. A közönség játékukat zajos tapssal honorálta. Különösen tetszett még Váry Bözsikének ügyesen előadott monológja, mig a műsort hatásosan zárta be Kalydi Teréz kitűnő szavallata. A hangverseny befejezése után. táncra perdült a fiatalság s késő reggelig tartott a vigasság.
