Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)

1913-03-14 / 11. szám

Fehérgyarmat 1913.

11. évfolyam. 11. szám.

március 14.

FEHÉR6TARHUT

Társadalmi hetilap.

Előfizetési árak:

Egész évre .... 8 kor. Negyedévre.... 2 kor.

Félévre ...... 4 kor. Egyes szám 20 fillér.

Lelkészek és tanítóknak egész évre 6 korona.

Felelős szerkesztő:

Dr. HUNWALD IZIDOR.

Megjelenik minden pénteken.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

»KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér.

Március tizenöt.

Üdvözölt légy feledhetetlen és örök Március, te a szabadság, a honszerelem napja!

E napon aratott diadalt az örök igazság, e nap lett újjászületésünk ünnepnapja ; örömmel üdvözlünk mint a történelem örök triászának — a Szabadság, Egyenlőség és Testvériség — vissza- szerzőjét. Jöttödön szivünk megtelik áhítattal, mint a virág a nyári reggel éltető harmatával.

E szent napon, a midőn a népek a szent szabadság ünnepét ülik, ékesen szóló ajkak, zengedező lantok halmoznak dicsőséget, eszmék, szabadságharcosok, szabadsághősök örök és fényes emlékére, a midőn himnuszait zenge- dezzük a szabadság igaz és nagy bajnokainak : jöjj el és végy szárnyaidra minket mindnyájunkat, dicső hősök törpe unokáit te szent emlékezet, s emelj föl abba a csodálatos magasságba, a honnan egy pillantással tekinthetjük át mi

is hatalmas arányait ezen szent és örök időknek s megmérhetjük egy ezredév lezajlott történelmének mélyéségeit, tanulságait; hadd gyönyörködjék szemünk, szivünk nemzetünk múltjában, hadd fürödjék meg honfi lelkünk ott a napfényes magasságban az emlékek üde illatában.

Mert fájdalom, nekünk ma már csak magasra törő lelkünk van, de nincsenek magasra vivő szárnyainak; csak vágyaink emelnek, — de nem tetteink és akaratunk. Igen ma, a mikor az ős természetben rügyet hajt a lomb, elmúlik, eltűnik a hegyek, ormok fehér hótakarója, összetörik a folyók jégbilincse és nem lesz többé hólepellel takarva a kenyeret és illatot adó virágos mező: szülemjek meg e szent napon szivünkben a nemzetek örök tavaszának előnapján a hazaszeretetei, ezen szent titok, fönséges szó és érzelem, megmérhetetlen hatalmas forrása minden létező, istentől belénk oltott erénynek!

Szülemjék meg és legyen gyűjtő pontja ezer nemes és nagyszerű erénynek,

a mely a kötelességérzetet, ha kell, a halál megvetéséig — emeli, miként ama dicső március halhatatlan hőseinél. Töltse be egész valónkat ezen igazi hazaszeretet, a melyben meg van az erényeknek minden próbája: az önmegtagadás, érdekeinek alárendelése a kötelességérzetnek, az önfeláldozás, mely alkut nem ismer s vissza nem riasztja még a vérpad sem.

Éljen s legyen bennünk ezen haza- szeretet, mint minden más erény — valódi, — mely csak akkor az, ha igazi tettekben nyilatkozik meg; s akkor fog bennünk élni örökké a világszabadságban való hit, lelkesedés, bátor erő, nagyra törekvés, remény és boldog lesz a haza.

A föltámadás ünnepe ez a nap; támassza fel bennünk is azt a hitet, hogy a Szabadság, a mely ar tavasszal együtt született, túl él minden vihart, minden erőszakot, s annál tisztább, annál derűsebb lesz a jövendő, minél feketébbek ma a fellegek, s minél jobban hasogatják azt a viharok villámai.

A második asszony.

Tavaly temették el szegény Tóth Tamásnét, S uj tagzira tódul máris az uj násznép. Hir kél a faluban erről is, arról is,

Az uj asszonyról is.

Mikor Tóth Tamásnét tavaly eltemették: Sápadt kis árváját sokan emlegették, Bus árvaságáért sokan megsiratták Szegény Istenadtát.

— Pedig Tóth Tamásné fehér kis árvája Nem a temetéskor lett igazán árva.

Hej, most lett csak árva, mikor nem siratják

Szegény Istenadtát!

SZABOLCSKA MIHÁLY.

A „FENÉRéyARMAT“ TÁRCÁJA.

A szabadságharc apró emlékei.

i.

A kis Napoleon

Görgeit sokan „kis Napóleoninak nevezték a honvédseregben. Komárom alatt Pap Gyurka, a színészből lett tüzér derekasan puf- fogtatta a röppentyűket.

— Hadd táncoljon a németi — mormogta magában.

Egyszerre három tiszt bukkant fel közelükben. Mind a három lóháton. Az egyik magas, szőke, szemüveges, kopott atillában, viaszkos- vászon csákóban. Valami katonaorvosnak látszott.

Messzelátón nézegette a szőlős domboldalt, majd Pap Gyurkához fordult s halkan rászólt:

— Tüzet szüntess!

Pap Gyurka nem tudta, hogy kicsoda, nagyon szeretett volna már tűzmester lenni, méregbe jött, hogy ez az ismeretlen tiszt a tűz beszüntetését parancsolja. Nem akart engedelmeskedni s mérgesen rászólt az ismeretlenre:

— Kicsoda maga, hogy olyan vékony hangon parancsolgat nekünk, mint valami osztrák kadét-urfi?

— A kis Napoleon!

Pap Gyurka erre ijedten tisztelgett. Görgei mosolyogva szalutált s el vágtatott.

Teremtucscse, azt hittem, valami tudós án- glius 1 — kiáltott utána Pap Gyurka,

n.

%

Ez meg is fog történni.

Az elmaradozókat szigorúan büntette Görgei. A botbüntetést ugyan eltörölte a képviselőház, de biz ő megbotoztatta az elmaradozókat, hogy fegyelemhez szoktassa a katonákat.

Gergelyi János őrnagy, a 10-ik honvédzászlóalj parancsnoka, szintén megbotoztatott egy jogászból lett honvédet, amiért elmaradt a zász- lóaljtól.

Erre a vitézek felzudultak és testületileg tiltakoztak a botozás ellen. Gergelyi őrnagy erről jelentést tett Görgőinek.

A vezér a makacskodó zászlóaljat felállit- tatta Selmecbánya piacán s megkérdezte tőlük, hogy ki volt-e háromszor hirdetve, hogy az elmaradozók botbüntetést kapnak?

A zászlóalj egyhangúlag felelte:

— Igen!

De rögtön kilépett a sorból egy úri ifjú s igy szólt:

— Tábornok úr, mi művelt emberek vagyunk s nem parasztok. Hazaszeretetből álltunk be honvédeknek s a kormány határozottan megígérte nekünk, hogy művelt emberekhez illően fog velünk bánni. Ránk nézve tehát lealázó a botbüntetés, közölünk tehát senkit se szabad megbotozni.

— Ez Ígéretnél előbb való a katonai fegyelem, melytől a hadsereg fennmaradása és a haza sorsa függ, — válaszolta Görgei.

Az ifjú erre izgatottan kiáltotta:

— Inkább lőjenek főbe, de én megbotoztat- ni nem hagyom magam.

Görgei e kijelentésben nyílt ellenszegülést látott 8 igy szólt;