Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)

1913-02-28 / 9. szám

Fehérgyarmat 1913. II. évfolyam. 9. szám. február 28. Társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egész évre .... 8 kor. Negyedévre.... 2 kor. Félévre ...............4 kor. Egyes szám 20 fillér. Le lkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. Felelős szerkesztő: Dr. HUNWALD IZIDOR. Megjelenik minden pénteken. Szerkesztőség és kiadóhivatal: »KOSSUTH«-NYOMDA, PEHÉRQ YARM AT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. I GACSÁLYI LAJOS 1826—1913. Egy hosszú, de csendes és szelíd ö- römökben gazdag életnek, egy nyugal­mas és harmonikus pályafutásnak szakí­totta végét a könyörtelen halál: Gacsályi Lajos nyugalmazott kir. járásbiró e hó 25-én jobblétre szenderült. Bus, halottsirató harangszó, gyászoló lobogók a középületek ormain és szo­morú meghatódottság a szivekben mély gyásszal hirdetik, hogy városunk társa­dalmának egyik kimagasló alakja, a köz­jónak egyik legfáradhatatlanabb munkása itt hagyta azokat, akiket szeretett s akik őt szerették. Nagy idők tanúja volt a megboldogult, magas kor, hosszú földi lét adatott neki, amelyhez pedig késő aggkorában is ragaszkodott. Ereje nem volt elhanyatlott, még nyújtott örömöket neki az élet, amelyet egy megtisztult világnézet magaslatán derűs megnyugo- dottsággal szeretett. Halála kiterjedt ro­konságot, nagyszámú barátokat és jóis­merősöket borított őszintén érzett mély gyászba. De gyászolják őt közintézmé­A „FEHÉRGYARMAT“ TÁRCÁJA. Lapok a fehérgyarmati sport-történelemből. Irta: FÁBIÁN KÁROLY, jogszigorló. (Folytatás.) Fordítsunk a harmadik lapra. Ez nagyon rövid, de annál sűrűbben van Írva. 1913-ban kaptunk újévi ajándékul egy hatalmas kor­csolyapályát. A Túr elöntötte a Kisgaz alatti le­gelőt szinte egészen s ez január első napjai­ban befagyott. Mi, negligálva az elöljáróság tilalmát, azonnal birtokunkba vettük a jeget. Hiszen nem volt fű, amit letapostunk volna s a tehénkék se nagyon bánták otthon a jászol mellett, hogy mi történik jogos örökükkel. Eleinte csak ketten-hárman jártunk ki, aztán mind többen. Eleinte csak a fiuk, később az angol irány kezdett hódítani s a lányok sem húzódtak vissza. Utóljára rákerült a sor a fiatal asszonyokra is. Lassan,-lassan tömörült a társaság. Nem hiába mondja a fizika, hogy nyéink is, amelyeknek csöndes, de őszinte és tevékeny támogatója volt és e gyász­ban együtt érez az árván maradt öz­veggyel és családtagokkal városunk egész társadalma. Haláláról a gyászoló család a követ­kező gyászjelentést adta ki: Özv. pócsi Gacsályi Lajosné, szül. Ács Zsófia úgy a maga, mint rokonai nevében fájdalomtól megtört szívvel je­lenti a legjobb, legszeretőbb, leggyön- gédebb férj és rokon pócsi Gacsályi Lajos ny. kir. járásbiró, ref. egyházi t. főgondnok, 1848-iki honvédtiszt, a Szatmárvármegyei Takarékpénztár r.-t. fehérgyarmati fiókintézetének elnöke s városi képviselőtestületi tagnak élete 87-ik, boldog házasságának 62-ik évé­ben folyó hó 25-én éjjel 1 órakor tör­tént gyászos elhunytát. A megboldogult földi maradványai f. hó 27-én délután 2 órakor fognak a ref. egyház szertartása szerint a fehér- gyarmati sirkertben levő családi sir­a hideg összehúzza a testeket, minket úgy összehúzott az, hogy utóljára voltak olyanok is ,akik egyedül már nem is tudtak menni, ami pedig a korcsolyázásnál éppen fordítva szokott lenni. Lehet azonban, hogy itt már a meleg is oda- kontárkodott, t. i. az, ami a kabátok alól su­gárzik ki. No de nem leszek már olyan pletyka. Csapóztunk. Azt hiszem, ennek a játéknak a természetével mindenki tisztában van. A csapat be lett osztva igy: egy cigány, egy király, az­az hogy egy fiú, egy lány. Ezen beosztás alapja ismét egy fizikai szabály. A csapónál nagyon kell egymás kezét szorítani az egymás mellett állóknak. Már pedig, ha igaz az, hogy a különnemüek vonzzák egymást, az egyneműek pedig taszítják, úgy igen helyesen osztottuk be csapatunkat a fenti módon, ne tessék mo­solyogni, én a biztonság szempontjából értem. Hiában volt azonban a helyes beosztás, mégis bekövetkezett az, aminek nem, lett volna sza­bad. Sokan elestek. Voltak, kik egész sport­szerűen űzték az esést. Végül már egész biz­tonsággal meg tudtuk állapítani, hogy az egyik sokkal szebb stylusban esik, mint a másik. Es csodálatos, az utóbbinál soha sem tapasztaltuk, hogy szebb stylusra törekedett boltba örök nyugalomra tétetni. Fehérgyarmat, 1913. február 25-én. Áldás és béke lengjen áldott porai feletti Pócsi Gacsályi Lajos született Fehér- gyarmaton, 1826. évi április 20-án, régi fehérgyarmati nemesi családból. Alsóbb iskoláit Fehérgyarmaton végezte, ahonnan szülei a sárospataki ref. kollégiumba vit­ték. Itt végezte gimnáziális tanulmányait, melyek befejeztével jogot halgatott. Mint kitünően végzett ifjú hagyta el a sáros­pataki főiskolát. Szándéka az volt, hogy tudását és tetterejét szükebb otthonában, Szatmárvármegye szolgálatában fogja ér­tékesíteni. De jöttek a daliás idők, a harcbahivó szózatok nem tévesztették el hatásukat a minden szépért és nemesért lelkesülő ifjúra sem. Gacsályi Lajos 22 éves korában beállott a honvédseregbe. Végigharcolta a szabadságharcot. A vilá­gosi fegyverletétel után megyei szolgálat­ba állott, s mint ifjú kancellista vette nőül Ács Antal akkori szolgabiró leányát, Acs Zsófiát, akihez élete végéig ideális házastársi szeretet fűzve, s akivel a leg­boldogabb családi életet élte. A hazai bíróságok újjászervezésekor a fehérgyar­mati kir. járásbírósághoz neveztetett ki, ahol csakhamar járásbiró, s mint ilyen, később a járásbíróság vezetője lett. Hosszú volna, ami pedig a sportnál, mint szakembe­rek állítják, elengedhetetlen. Mikor a csapót meguntuk, áttértünk a vasutasdira, meg a csil­lagra. A vasutasdi tulajdonképpen nem is vasutasdi, hanem csak olyan tolatás. Igaz ugyan, hogy elől megy a masinista, ki a gőzöst irányítja, de a mozdony, az hátul van, áz tolja az egész szállítmányt. A vége a játéknak az, hogy a moz­dony feladja a szolgálatot, mert kifogy a szusz­ból, a többiek meg nagyon jól mulatnak rajta, mert ingyen utaztak, A csillagnál közbül áll egy jól megtermett korcsolyás, a csillag mag­va : tőle jobbra és balra egyenlő számban állanak a csillag ágai. A két ág végén jó kor­csolyásnak kell lenni, mert a feladat az, hogy az egyik ág utólérje a másikat, mikor ellenke­ző irányban körülszaladnak. Nem ezek voltak azonban a korcsolya sze­zonnak a slágerei, hogy úgy mondjam, hanem azok a bógenek. Itt sikamlik el mellettünk a Jégkirálynő, apró, szubtilis bógeneivel; óh nem szalad el előlünk gőgösen, hiszen épen azért csinál olyan apró bógeneket, hogy köny- nyen utói lehessen érni. És milyen szubtilisekl Én mindig Lenaura gondoltam, mikor láttam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom