Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-02-07 / 6. szám
H-iK uiuai. rtntKurrtKiíirt i lyid. február 7. újváron is van olyan szinpártoló közönség, mint Nagykárolyban. Nagykároly egy álváros. Álkultúrával és ál minden egyébbel. Minden csak külszin itt, belső tartalom és érték nélkül. Színházba a lakosságnak csak egy kicsi része jár és ez az álladnó publikum, amely a színtársulatot az anyagi csődtől megmenti. Szabad a szerelem. Nagy akadálya volt eddig falun a szerelemnek a katonaság. Fiatah egészséges embereknek várakozniok kellett, mig a magas katonai hatóság megengedte a házasságkötést. Bizonyos! a házasság még nem szerelem, s szeielem is akad házasság nélkül bőven. De hiába. Sokan vannak a nők közül, kik ragaszkodnak a törvényes szerelmi formához s bezzeg anyakönyvvezető, pap nélkül nem szerednek. Pedig épen fiatalkorban buzog legjobban a szerelmi vágy s ilyenkor még a férfi is köny- nyebben hajtja fejét a rózsásnak mondott, de tövisekkel teli rabigába. Most már szabad a tér, szabad a házasság. Nem kell csak szerető pár, szülői beleegyezés, anyakönyvvezető, pap s egy kis gazdaság, — mind igazán csekély dolgok. Baj persze, ha később elviszik az ifjú férjet katonának, hogy két — de ha jól viseli magát, jutalmul — 3 évig szolgálja a hazát. Csak elmúlik e rövid 2—3 esztendő is s folytatódik a szerelem ott, hol a bevonuláskor megszakadt. Be kell azonban vallani, hogy a hadvezetőségnek evvel más céljai is vannak, mint gyönyörködni az ifjúság szerelmében. Inkább az eredményeket szeretné látni, hja, mert gyenge a szaporodás s sok katonára van szükség. Halálozás. Súlyos csapás érte községünk egyik derék fiatal gazdáját. Seress Dániel tö- mösvári gazdálkodónak a múlt héten két napon belül két viruló szép kis gyermeke halt meg kanyaróban. A mélyen sújtott szülőket az egész város közönsége őszinte részvéte veszi körül. Közgazdaság. Pénzintézeti közgyűlés. A Fehérgyarmaton működő pénzintézetek közül elsőnek a Szatmárvármegyei Takarék- pénztár részvénytársaság tartotta közgyűlését február ftó 2-én délelőtt 10 órakor Szatmáron» az intézet székhelyén Horváth Bertalan, intézeti alelnök elnöklete mellett. A nagy számban összegyűlt részvényesek előtt dr. Böszörményi Emil titkár olvasta fel az igazgatóság jelentését. Ezek szerint a 2 millió 400000 korona alaptőkével rendelkező intézetnek 1912. évi tiszta haszna 221442 kor. 83 fillér, a mi az alaptőke 9 %-os kamatozásának felel meg. A nyereségből osztalékra 184000 kor., tartalék- alapra 22141 kor. 60 f, nyugdíjalapra 5000 K, jótévony czélokra 1100 kor., átvitelre 9201 K 23 fill, fog fordittatni. A bemutatott mérleg és eredmény számla kétségtelenül bizonyítja, hogy megyénknek e legnagyobb alaptőkével biró intézete szolid, biztos alapokon nyugszik s mig egyfelől részvényesei érdekeit védi, másfelől a hitelt keresők igényeit az elmúlt év legnehezebb időszakában is kielégíteni törekedett. A közgyűlés a bemutatott mérleget s felosztási tervezetet elfogadta, az igazgató-tanácsnak és felügyelő bizottságnak a felmentvényt megadta. Az igazgatóságból sorrend szerint kilépő négy tagot, dr. Böszörményi Emil, Fried Dezső, Jékey Sándor és Reiter Jakabot egyhangúlag újból megválasztották. Elhatározta végül a közgyűlés, hogy a még össze nem vont, illetve 600 kor. névértékű részvényre ki nem cserélt részvények kicserélésére 1913. május 1-ig tartó újabb záros határidőt tűz ki. CSARNOK. öngyilkosság. Kiss Dániel 28 éves gyügyei földbirtokos e hó 2-án délelőtt vadászfegyverrel álion lőtte magát s nyomban meghalt, lettének oka ideges betegségében keresendő. Az erőteljes egészségesnek látszó fiatal ember régibb idő óta kedély beteg volt, s az öngyilkosság idejében is anyja Fehérgyarmaton járt orvosért. A mélyen sújtott szülök iránt általános a részvét, mit tetéz, hogy három évvel ezelőtt idősebb fiuk szintén hirtelen halállal múlt ki. Az öngyilkos lett fiatal ember temetése e hó 5-én ment végbe nagy részvé mellett. Sertés zárlat. Nagyar és Turistvándi községekben a sertésvész erős pusztítást visz véghez, ezért járási állatorvos mindkét községet zár alá vette. Turidvándiban amint értesülünk a vész oly sertéseket támadott meg, melyek már átvészeltek. Halálozások. Szőke Bélé szatmári divatárukereskedő hirtelen elhunyt. Halálát özvegye s 3 kiskorú gyermeke siiatják. — Kreiter Pál a szatmári Forgalmi bank volt főkönyvelője 28 éves korában Szatmáron hosszas betegség után elhalt. darab jókarman levő futókocsi eladó. Megtekinthetők ÖZV. F0P0R KAR0LYNÉ postemesternőnél, Fehérgyarmaton LEVÉL BERLINBŐL. Irta: FÁBIÁN KÁROLY. 2 (Folytatás.) Charlottenburg a mágnás-negyed. Itt folyik le a kétlaki előkelőségek félélete. Télen a Centrumban melegednek a császári palota közelségében, nyáron azonban kiköltöznek Charlotten- burgba, itt kezdik meg a fürdő szezont és itt zárják le. Ennek megfelelöleg itt a lakások rém drágák, még a bútorozott szobák is, amint tapasztalni aikalmom volt. Nagyon szép részlete ez Berlinnek. Igazán el lehet mondani: Aki nem volt Charlottenburgban, az nem látta Berlint. Általában mindenütt meglátszik, hogy itt nem akkor fognak a város rendezéshez, mikor már készen van a város. A minap itt busungok szobámban s magamban igazat adok annak a bibliai mondásnak, hogy nem jó az embernek egyedül lenni, mikor hangokat hallok a szomszédban s régi ismerőseimet ismerem fel bennük, kik azonban, sajnos, barátaim sohasem voltak. A háziasszonyom dalolt és én, nagy zenei hallásom dacára is felismertem először az „Ujjé a ligetben . . .“ azután a „Minden kézszoritás . . . “ dallamát. Hirtelen felugrottam s üdvözölni akarván őket én is kezdtem dúdolni. Nem tudom azonban miért, miért nem, a háziasszonyom azóta nem dalol. Talán észrevette, hogy én jobban tudok? Alig hiszem. Hja a dallam szigorú démon . . . Mikor az Unter der Linden végén felhangzik a csindad- ratta bum bum, rohan minden ember a katonák után, ha van dolga, ha nincs és tátja a száját, hegyezi a fülét. Hiszen másutt is imponál a népnek a katona, meg a katonazene, de anynyira talán sehol sem bolondulnak utána, mint itt. Hát még, ha valami udvari automobil jön, A császárnak már messziről tutulnak az automobilon, annak kitér minden közönséges jármű, a nép pedig szalad, hogy bárcsak a kisujja körmét is láthassa. S amint közeledni látja a sárga császári autót, fövegét lekapva szent áhítattal nézi, s addig fel nem teszi a kalapját, mig csak benzinszagot érez a közelben. Egyszer én is odafurakodtam és sikerült is meglátnom Ő császári felségét. Ilyet se látni Magyarországon. Egy napon séta közben elvetődtem egy olyan helyére Berlinnek, melyet sehogy sem találtam beleillőnek a fényes császárvárosba. A Bae- decker aztán felvilágosított, hogy alt Berlinben vagyok. Sötét, szűk, rendezetlen, piszkos utcák, ódon házak, rossz kövezet, itt-ott egy modern palota, jól benn az ócska házak között, jelezve az irányt, melyben a jövő évtizedek széles, elegáns Dammja majd felváltja a mostani sikátort. Magyar mivoltomnak hódoltam akkor, midőn a császári istállót megnéztem. A lovak iránti nagy sympátia annyira magyar tulajdonság, hogy azt elvitatni tőlünk hiába akarná valaki. A császári kastély is érdekei, oda is benézek majd egyszer, de az istállót, egyrészt a fenti okból, no meg a császárság iránti ellenszenvem némi kimutatásául is előbbre tettem. Mikor összegyűlt vagy 20—30 kiváncsi ember, akiknek volt 50 pfennig kiadni való a Marstall megnézéséért, jött egy lakáj, feszesen, méltósá- gos tartással, mintha egy fiók miniszter lenne, s elkezdett bennünket vezetni. Hat ménes kitelne abbói a sok lóból, a mi itt van, egy egy század a szolgákból. Gyönyörű lovak. Csak az lepett meg nagyon, mikor a lovak felett, a falon függő táblákon ilyen neveket olvastam: Titok, Julcsa, Sugár, Szellő stb. Ezek magyar nevek, ergó a lovak is magyarok. Egy gyönyörű, hófehér lovat csak azért tartanak, hogy ha a Königliche Schauspilhausban olyan darabot adnak, melyben ló kell, ezt használják. Az emeleten van a „kocsi-szin“. Hát ez is egy magazin, 100 meg 100 különféle alakú, és czélu kocsi és szán. Aranyos, ezüstös nyergek meg szerszámok. Ott van egy nehéz, arannyal kivert nyereg és hozzávaló kantár, amit a török szultántól kapott a császár ajándékba, maga egy fél milliót ér. És ne legyen az ember szocálista ? Megnéztem az építészeti múzeumot is. Csak úgy véletlenül tévedtem be, de meg is jártam vele, mert bizony itt csupa szakdolgokat találtam, melyek egy laikust alig-alig érdekelhetnek. De azért még is bukkantam vaiamire, ami minket is érdekel. Egy hosszú csarnokban a vasúti sinek fokozatos fejlődése van bemutatva. Az első, egy fatákolmány, magyar eredetű, valahonnan Erdélyből került ide. Egy iparvasut fasinekkel, kerekekkel. Ennek sem itt volna a helye, hanem Budapesten. Vajion kinek a hibája, hogy kikerült az országból ? A kosztról majd legközelebb irok Most csak annyit, hogy a főzeléket tárkonnyal csinálják, meg zsir nélkül, állítólag van benne vaj, de az tény, hogy én még egy falatot jó izüen nem ettem. Vasárnap kapunk fagylaltot tészta helyett. Ez természetesen csak télen van igy, mert nyáron a fagylalt drága. Vacsorára most vajas kenyeret eszem, mézzel bekenve és ementáli sajtszeletekkel beburkolva s iszom rá tejet. Elég vegyeske, de ez nyugateurópai. Ha netalán valaki, levelem olvasói közül megszánva nyomorúságomat egy kis hazaival akarna megörvendeztetni, ezennel megnyugtatom, hogy semmi akadálya sincs. Tésztanemüt, szárnyast és főtt sonkát átengednek a határon. Legokosabb azonban ha pénzt küldenek, minél többet. Majd irok még érdekesebb dolgokról is. Most igyekeztem bizonyítékát adni annak, hogy ime mily komoly oldaláról tanulmányozom Berlint, nehogy hazahívjanak. . *.......................
