Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-12-28 / 51. szám
Fehérgyarmat, II. évfolyam. 51. szám. 1913. december 28 FEHERG YÄRHÄT Társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egész évre .... 8 kor. Félévre ...............4 kor. Ne gyedévre. ... 2 kor. Egyes szám 20 fillér. Lelkészek és tanítóknak egész évre 6 korona Felelős szerkesztő: Dr. SZŐKE SÁNDOR. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztség és kiadóhivatal: »KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉRQYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. Karácsony. Tavaly ilyenkor, amikor a szent ünnep méltatását zengtük, szorult szívvel, minden gonoszra elkészültén tekintettünk a jövő elé, amely a szörnyűséget, a háborút látszott mé- hében hordani. El voltunk készülve mindenre, nyomott hangulatban, övéit félve ülte meg tavaly karácsony ünnepét a magyar nép. Ma már nem érezzük ezt a szorongást, a viharfelhők elszálltak a magyar égről. Szerencsével, bátorsággal, azzal, hogy nem ijedtünk meg a háború rémétől, sikerült ezt a rémet eloszlatni s a béke megmentetett. Hála zsongki a szivekből, ha erre gondol az ember. Ebből a szempontból tehát szebb és boldogságosabb az idei karácsony, mint a tavalyi volt. Ára a nehéz idők nyomait súlyosan érezzük még most is, minden tagunkban, köz- és magán életünk minden jelenségében.Egy pusztitó mizériáé gazdasági válság szakadt ránk, a- melynek hatását csak súlyosbítják a pártos hazai viszonyok, az, hogy a magyar most sem tud egyakaraton lenni. Kereskedő, iparos, vállalkozó egyaránt siralmakat zeng, régi neves cégek megrendülnek, tönkre mentek, valóságos gazdasági földindulás van nálunk. Afilliárdokba került nekünk a háború sennek hatását esztendőkig fogjuk érezni. Karácsony szent ünnepének elmúltával megduplázott érzéssel kell gondolni azokra, akiknek kezéből a nagy gazdasági válság kiütötte a munkaszerszámot, a munkátlanok ezreire, akikre gond és nélkülözés között szakadt Jézus születésének világraszóló ünnepe. A fővárosban és a vidéken egyaránt elhatalmasodott a munkanélküliség, ugyanazok a tömegek, amelyek háború esetén első sorban kerültek volna az ellenséges ágyuk tiizébe, most a háború folytán támadt gazdasági válság elesettjeivé váltak és magukra irányítják a szánakozó világ tekintetét Ha volt valaha szükség jótékony7- ságra, a szegénység sorsának enyhítésére, ha volt karácsony, 8 mely az emberekből kiválasztotta a jótettekben nyilvánuló szeretetet, akkor most üljük ezt az ünnepet. A jótékonyság jegyében folyjon le ez a tél, gondoljuk meg, hogy tulajdonképpen emelkedett színvonalon álló önzés a jótékonyság, mert ezzel a törvény és rend korlátái között tudjuk tartani a nyomorgókat, akik ha senki sem törődik velük, veszedelmeivé vái hatlak a polgári társadalomnak. Szervezkedjünk tehát a jótékonyságra! Jézus Krisztus születésének ünnepét üljük meg keresztényi áhítattal, emberséges indulatokkal. Gondoljunk Reá, ki jászolban született gond és ínség közepette, szenvedett, mint még senkisem és kínjai árán váltotta meg az emberiséget. Csak ha jót teszünk, akkor lehetünk hozzá méltóak. Jövőnkről. Lapunk jövőjéről van szó. (Ha ugyan van jövője.) Mint az október 3-iki számban jeleztem, az volt szándékom, hogy a „Fehérgyarmat“-ot az év végével megszüntetem. Azt terveztem, hogy ez lesz az utolsó szám. Az ok: az a nagymérvű közöny, melyet úgy anyagi mint szellemi téren tapasztaltam. Tervemet megváltoztattam. Több oldalról elhangzott felszólításnak engedve, elhatázoztam, hogy a lapot továbra is fentartom. Mint hogy azonban egy vidéki kis hetilap — szerény anyagi viszonvnaiál fogva — nincs abban a helyzetben, hogy szerkesztőjét bármily fukaron is honorálja, már pedig a mai drága világban senki sem engedheti meg magának azt a fényűzést és méltánytalanság ||||| is volna azt kívánni, hogy valaki idejét ideális czóloknak áldozza fel, kénytelen vagyok a legközelebbi számtól kezdve a lap szerkesztését magam átvenni. Nehogy azonban bárki is szerénytelenséggel, vagy nagyképűsködéssel vádoljon, sietek kijelenteni, hogy nem vágyódom irodalmi babérokra, (nincs is tehetségem hozzá) pusztán arról van szó, hogy a törvény által követelt sajtójogi felelősséget vállalom, alap tényleges szerkesztését a nagyközönségre hárítom át. Szerény véleményem szerint ugyanis minden valamire való vidéki lap egyetlen czélja, törekvése csakis az lehet, ha azon város és vidék közszükségletei és óhajaival minél gyakrabban foglalkozva azok iránt állandóan ébrentartja a közvélemény és az illetékes intéző körök figyelmét. „Néma gyermeknek anyja sem érti kívánságát.“ Hangosan kell hirdetni, hogy a köznek ez vagy amaz az ó- haja, kívánsága. Arra való a helyi orgánum, hogy bizonyos üdvös, a köz érdekében levő anyagi, kulturális, vagy humánus czélokat szolgáló eszméket mindaddig nyilvánosan megtárgyalják, mig az átmegy a köztudatba, népszerűvé és ezáltal valóvá válik. Lapom hasábjait tehát a nagyközönség rendelkezésére bo- csájtom. E községnek és vidékének számtalan baja van. Sem kereskedelme, sem ipara; iskolái nincsenek; úgy anyagi mint kulturális szempontból nagy távolságra vagyunk más fejlettebb vidékek mögött. Csőstől kínálkoznak a nyilvánosan megvitandó eszmék légiói. Kettős kérelemmel fordulok a t. közönséghez! Szellemi ^s anyagi segítséget kérek. Mindkettőre egyenlő súlyt fektetek. Ambícióm tartalmas lapot adni az olvasó kezébe, másrészt azonban készkiadásaim és nyomdai költségem few és a legtartósabb drótszálas lámpa, fószsti ár&tszáftaJ 7 áranawgtakarttáa. p K&pbaté villanyszerelési üzletekben, vitlanytélepeken Ae • ■ASYXit ílBiESS-SéíiaWElff-líölíttlél, VL, I« H*W«t 35. IjÍHítfiU & ’
