Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)

1913-01-31 / 5. szám

Kiss Zsigmondné szül. Szilágyi Zsuzsánna 78 éves, Nagy István 20 napos, Gacsó János- né szül. Balogh Eszter 58 éves, Nyúzó Mihály 14 napos, Varga Magdolna 19 napos, Erdélyi /ános 21 napos, Seres Dániel 19 hónapos. Detektívek Beregben. Már napok óta négy detektiv tartózkodik Beregszászon s tesz meg­figyeléseket a vármegye területén, számos he­lyen, amelyeket az oroszbarát mozgalmak hire tett olyan erős felügyelet színhelyévé. Az ál­lamrendőrség e négy megbízott emberének célja elfojtani még csirájában a magyarság ellen készülő esetleges mozgalmakat. Állítólag a napokban több szenzációs letartóztatás vár­ható. A választójogi tervezet hatása járásunk­ban. Előző számunkban közöltük a kormány által benyújtott választói javaslatnak első öt szakaszát, mely a választói képességet szabá­lyozza. Tudvalevőleg az uj javaslat a cselekvő választójogot általában a betöltött 30 évhez köti s ezáltal a korhatárt a maihoz képest 10 évvel felemeli. Kivételt csak a középiskola 8-ik osztályát vagy ehez hasonló iskolát végzett választókkal tesz, kiknek a szavazati jogot már 24. éves korban is megadja. Minthogy az uj választói törvény jelszava a választói jog ki- terjesztése, vizsgáljuk meg, milyen hatása lenne az uj törvénynek a választók számára járásunk­ban az esetben, ha a benyújtott javaslat vál­tozatlanul törvénnyé válik. Az eddigi választók száma 4400—4500 között váltakozott. Az 1910. év népszámlálás eredményei rész­letes adatai még ismeretesek nem lévén, az 1900. év adatai alapján megállapítható, hogy járásunkban a 30 éven felüliri épesség szá­ma 15710 volt, mihez hozzáadva az utolsó 12 év­re kiszámított 5% szaporodást, mai népesség 16600. Ebből 1000 férfire 1030 nőt számítva, a férfiak száma 8100. — E számból irni ol­vasni tud 55%, azaz 4450. Az általános szava­zati jogot ígérő javaslat alapfeltétele szerint tehát a választók száma 4450 lenne. E szám­hoz hozzáadandó azon választók száma, kik már 24 éven felüli korban nyernének jogot. Ezek számát pontosan nem tudhatjuk, de já­rásunk viszonyait figyelembe véve, 300-nál többre nem tehető. Az analfabéták közül választójogi jogosult­sággal legfeljebb 100—120 bírna, mert ennél több alig van járásunkban, ki 40 koronánál több adót fizet. Ha azonban figyelembe vesz- szük, hogy a választói jogot a hatodik osztály elvégzését igazoló bizonyítvány felmutatásához köti a javaslat, járásunkban pedig ez majdnem ismeretlen, enélkül pedig az edócenzus legalább 20 korona, bizton feltehető, hogy ez alapon legalább 800 írástudó választó fog kimaradni a listából. Az eddigi 4400—4500 választó helyett a jog­kiterjesztés esetén járásunkban kb. 4000—4100 lenne. Hogy vallunk szerelmet? Farsang van, mi sem természetesebb hát, ha ez a kérdés is a felszínre kerül. A fiatalság nagy része talán már a prakszisból is tudja ezt, de lehet, hogy vannak olyanok, akik még erről mit sem tud­nak és csak ábrándoznak meg képzelősködnek e dolog felől. Hogy tehát ezek is világosabban lássanak, no meg ha úgy tetszik: válasszanak a sok közül, előadunk itt ide vonatkozólag egy statisztikát. Egy német, akinek úgy látszik nem volt egyébb dolga, nemrégiben leült és kiizzadta a szerelmi vallomások statisztikáját, amely százalékokban kifejezve a következő: A férfiak 36 °/°-a ebben a fontos percben szó- nélkül átöleli a választottját; 24 %-a szavalás közben a nőt a szájánál csókolgatja; 4 % a haját csókolja; 2 % beéri az alázatos kéz­csókkal és letérdelve mondja el a vallomását; 4-ik oldal. a többi nem olyan különös. Ez a zseniális német a nőket is megfigyelte, hogy viselik magukat ennél az életbe vágó aktusnál. A leg­több 60 % szó nélkül a karjaiba omlik a fiatat embernek; 20 % izgatottan viselkedik és a kezébe temeti az arcát; 1 % ájultan dől a kerevetre; 4% meglepetést színlel; 14 % el­szántan néz a férfi szemébe és végül 1 % meg sem várja a szerelmi vallomás pointejét, hanem a támadás elől ijedten kiszalad a szo­bából. 846 914 liter pálinka. Érdekes kimutatást terjesztett a szabadkai polgármester elé a szesz­forgalom ellenőrzésével megbízott városi tiszt­viselő. A kimutatás szerint a múlt évben 846:914 liter pálinkát ittak meg Szabadkán. A szeszfogyasztási adó emelkedése az előző évi­hez viszonyítva 18.904 korona, a szeszadópót­lék emelkedése pedig 7528 korona volt. A sörfogyasztás Szabadkán 16—18 ezer hektoli­ter volt a múlt évben. Hogy a pálinka ijesztő mértékű fogyasztása Szabadkán a vagyoni romláson kívül még a testi épség ellen elkö­vetett büntettek nagy tömegét is okozza, arról a napisajtó ad hűséges képet. A fehérgyarmari Kereske- l"lCylllVU« delmi és Iparbank m. sz. 1912. évről I-ső rendes közgyűlését 1913 február hó 16-án délután 3 órakor tartja meg a Takarékpénztár helyiségében, s arra a tagokat ezúton tisztelettel meghívom TÁRGYSOROZAT: 1) Jegyzőkönyv hitelesítők kijelölése, 2) az igazgatóság és felügyelő-bizottság jelentése, zármérleg bemutatása s a felmentvény megadása, 3) öt felügyelő-bizottsági tag választása, 4) indítványok. Fehérgyarmat, 1913. január hó 26. Mártonffy István igazgató. JEGYZET: Az évi mérleg a kSzfjvűiés előtt 8 nappal az üzleti órákban a részvényesek által megtekinthetők. Az év végén volt 209. részvényes 2180. üzletrésszel. FEHÉGYARMAT CSARNOK. LEVÉL BERLINBŐL. Irta: FÁBIÁN KÁROLY. Berlin 1912. február 26. Reggel, úgy nyolc óra tájban felébredek, s nyújtózom vagy fél kilencig. Közben feszülten figyelek minden neszre, a háziasszonyom lép­teire, vájjon nem nyitja-e ki a levélszekrényt, vájjon nem jött-e levelem. Ha jön akkor még ez a rossz német kávé is jobban Ízlik, meg­édesítem egy kis hazai levegővel; mindig jön az a levél valamelyik sarkában, ha csak ki nem szorongatják a postán belőle, mert nagy inyencz ám a német: jól esik neki a kis ma­gyar levegő. De ez hagyján! Mig levelet ol­vasok, úgy érzem, mintha otthon volnék. Vagy talán csak nem érzem magamat egyedül? Mert bizony csak a levelek teszik elviselhetővé ezt a nagy egyedülvalóságot. Kilencre felöltözöm, előveszem a Baedec- kert, kiböngészek belőle valami múzeumot, s elindulok felfedező útra. Most az Altes és Neues Múzeumot nézem. De sok szemérmetlen egész és fél Isten meg Istennőt lehet itt látni. Szobor meg szobor, kődarab felírásokkal, üt­ött egy törött szikla, rozsdás láncz, meg a jó Isten tudná mi minden. Először nagyon elfogott a buzgóság. Minden csonka zobrot külön megnéztem, vettem katalógust, abban is utána néztem, persze a szótárt is elő kellett vennem, mig aztán megtudtam, hogy a hires mű, a mi előtt már egy negyed órája ácsorgók, nem eredeti, hanem csak utánzat. No, gondolom, egy szakértő ugyancsak megmosolyoghat en­gem. Dühös, lettem, s különösen, mikor láttam, hogy terem után terem következik, zsebrevág- tam szótárt, katalógust, és csak igy mentem tovább, számolva: Egy tuezat Isten, egy tuczat Istennő, egy csomó ember fej, egy halom tég­la. Hejh sok szép dolog van itt! Egy szak­értő belebolondulhatna, én csak azt mondom rá: érdekes. Különösen érdekesek az egyiptomi régiségek és a pompéi-i ásatások eredményei. A Zeughaussal már a múlt héten végeztem. Ez egy teménteten nagy ház, telve minden zu­ga régibbnél régibb, s újabbnál újabb kato­nai dolgokkal. Amit el tud az ember képzelni, meg amit még elképzelni sem tud az ember a katona fogalmával kapcsolatban, — amit a németek régi és egykori csatákban elfoglaltak, zsákmányul ejtettek, mind össze van az ide hordva s ki van téve a felséges nép elé: íme bámuld fennen dicsőségedet! Hát bámultam vele együtt én is. Hanem az bizony rosszul esett, mikor egy gúla magyar ágyúgolyót, meg egy néhány magyar huszárkardot láttam. Ezt nem ajándékba adtuk bizonyára, hanem úgy el­tolunk. Szerencse, hogy itt az Ungarnt nem veitték s merik, csak az österreich-Ungarn-t. Te­hát csak a fél arczunknak kell pirulni. Igaz, hogy a másik meg pirulhat az Österreichért. Van a Zeughausnak egy gyönyörű csarno­ka: a Ruhm eshall, Dicsőség csarnok. Közé­pen két hatalmas oszlopsor pompás márvány­ból, az oszlopoknál szobrok, két oldalt és végül pedig freskók, a közelmúlt hadi esemé­nyeit örökítve. Nagyrésze a Napóleoni háború­kat ábrázolja, de sok van az újabb 1850 utá­ni időkből is. Egyiken felfedeztem egy ma­gyar alakot, Radetzky ezredest. Őszinte öröm­mel üdvözöltem. Különben szobrot talán sehol sem lehet annyit látni, mint itt. Nem hiába: Berlin a^szob- rok városa. Már vagy négy nap óta oly csúnya locs- pocs idő van, hogyha kimegy az ember az ut­cára még az a kis jókedve is elmegy, ami ne- netalán volt. Vasárnap azonban szépen kide­rült, s én megragadva az alkalmat, kimentem egy kollegámmal Halenseehez Csodaszép „vi­dék“ ez. Eddig azt hittem, hogy a debreceni nagyerdei sétány a legszebb, amit ilyenfélét láthat az ember. Dehogy! Az csak olyan kert­alja. Gyönörü villák, kertek, a fantázia a mit csak termelni tud az építészet terén a legegy­szerűbbtől, amely azért szintén bámulatos, a legpompásabbig, a legmüvészibbig, mind kép­viselve van itt. Mindet meg lehet csodálni külön-külön, mily tündéri akkor az egész. Egy meseország tündérpalotákkal. Ha választani kellett volna se tudtam volna kimutatni a leg­jobban tetszőt. Igazán nem tehet mást itt az ember, mint néz és’hallgat, s ha végül ki­fejezi elragadtatását, utána gondolja magá­ban: Bizony kár ez neked bolond német! A Halenseetől mentünk Qrünewaldba. Ez egy nagy, beépítetlen, fenyőerdővel borított terület. A berlini nép kiránduló helye. Vasár­nap reggel felpakolódzik a família, felfurako- dik egyikére a zsúfolt kiránduló vonatoknak, s mennek ki a zöldbe. Azaz, dehogy a zöldbe Grünevaldnak csak a nevében van benne a zöld, maga azonban olyan seszinü. Nagy hosz- szu szál fenyők, mint egy-egy seprű, a végü­kön valami sötét szinü korona, alatta vörös szőnyeg az évek óta lehullott tülevelekből: ez- Grűnevald. Bizony nekünk otthon még az Avas­ban is szebb erdeink vannak, gondoltam ma­gamban s megbocsátottam Berlinnek az ő nagy szépségét. (Folytatjuk.) ___________________1912. január 31. Sz erkesztői üzenet Románc B.-nek. 1. Beküldött tárcáját nem közöl­hetjük, mert az nem lapunk szellemének megfelelően vari összeállítva. A legkiemelkedőbb részeket azon­ban nyilvánosságra hozzuk;: „A néma csöndet a kö­zeli növény chaoszk felől az avar által felfogott las­sú .léptek tompa zaja zavarja meg, majd kis vártatva egymáshoz simuló pár körvonalai válnak láthatóvá.“ „Kis idő múlva Quidó gróf minden előzetes esemény nélkül hirtelen megfogta a leány kezét, ajkai azon­ban képtelenek lőnek egy szó kiejtésére is.“ „A gróf­nőt ez a hirtelen kézszoritás kizökkentette merengé­séből s tekintetét kérdőleg fordította a hold által megvilágított férfiú arca felé. Ez a mély tekintet ha­tással birt az irányzottra. Guidó ismét férfinek érez­te magát, férfinek,“ .... „és halkan, suttogásszerű- en a következőket mondta: Nem tudom hogy szava­imnak mily visszhatása lesz . . . .“ „E szavak után kebléből mély sóhaj tört ki és egy alig észrevehető gesztussal bátorságot látszott meriteni önmagába...“ „És elváltak egy formalitásos kézszoritással.“ „A következő percben a gróf arca halotthalvány lett, majd bibor szint öltött; a lap kiesett kezéből, hátra dőlt a szék támlányán és Guidó grog a hatal­mas, az erőteljés férfi felordltott mint a megsebzett vad egy golyó által a szivén találva és könnyezni kezdett .................“ 2, Intim kérdésekre szívesen adunk választ, ha minket megtisztel bizalmával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom