Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-11-16 / 45. szám
1913. november 16. FEHÉRGYARMAT 3-ik oldal. kiszabható büntetés maximuma pedig 8 nap volt. Ma maga a munkakerülő életmód, előzetetes figyelmeztetés és utasítás nélkül is elegendő arra, hogy az ilyen életet folytató egyén, ha van is lakása, megbiin- tettessék, még pedig minimálisan 8 napi, maximálisan pedig két hónapi elzárással. Ezen szakasz most már módot ad a rendőrhatóságoknak arra, hogy a társadalom legveszedelmesebb elemeivel szemben is kellőképpen eljárhassanak. Mert azzal szemben, aki abszolúte semmi készséget nem mutat a munkára vagy munka szerzésre, a ki anélkül, hogy beteg, vagy terhelt volna, anélkül, hogy abban gátoltatnék, nem akar dolgozni, azzal szemben hasztalan szab ki a hatóság terminusokat, az sohasem fog munkát keresni. A notórius munkakerülőkön csak a dologházak segíthetnek, ezek szoríthatják csak esetleg őket munkára és taníthatják a velük szemben alkalmazott kényszereszközök segítségével produktiv tevékenységre. Mert nemcsak az érdemel büntetést, akinek nincsen lakása, hanem az a munkakerülő egyén is, akinek, habár van is lakása, de teljesen dologtalanul, más emberek kifosztásából, csalárd módon élve, szédelgésekből tartja fenn magát, terhe és nyűgje a munkás és dolgozó társadalomnak. Viszont a legnagyobb körültekintéssel, óvatossággal kell mérlegelnie a büntető rendőrhatóságnak az lőtt, és az a Mendelló, aki rásózta ezt magára, egy kötnivaló gazember! A festők még mindig nevettek, velem pedig forgott a világ. Káromkodtam, siránkoztam, de sajnos, igaz volt. Ez a Rubens tényleg a vöm festménye volt. — Itt — ott, kedvtelésből, fest az ember i- lyesmit is, ha kifogy a rendelésből — mondta a vöm. — Ilyet azonban csak olyanok részére festünk, mint az a gaz Mendelló. Ö száz lirát fizetett e képért, tőlem meg négyszázat csalt ki. — Ez nagyon szomorú volt, de már nem segíthettem. Adtam a vömnek négyszáz koronát, hogy kibékítsem és hazavittem magammal á képet. A feleségem megörült neki és rögtön az ágyaink fölé akasztotta. Egy vigaszon mégis van. Valahányszor látom e festményt, mindig örülök, hogy a vöm munkáját valódi Rubeosnek néztem. Azért megboszultam ám magam azon az uzsorás Mendellon. Legutóbb, amikor Florenz- ben voltam, elmentem a boltja előtt. Ő alázatosan hajlongva köszöntött. Én azonban merev fejtartással mentem el mellette és félhangosan, de érthetően, szóltam elé „csaló, uzsorás, gazember !” és azzal odább álltam. Bek entem konkurenséhez, a Bozettihez, aki a szomszédságban lakik és sokat vettem nála. Nyolc napig voltam ott, de naponta vásároltam Bozet- tinél, csakis a g-az Mendelló pukkasztására . . Lássa, most itt fürdőzik és az elvesztett jó, finom pénzforrás fölött való elkeseredésében köpött ki most előttem Még ezt is megkese rtili — csak kerüljek én megint Florenzbe . . összes fennfogó körülményeket, mi- j előtt valakivel szemben eljár s mi- j előtt valakit ez alapon büntetéssel i sújt. Á kihágás legfőbb kritériuma a inunkakerülés, munkakerülő életmód folytatása. Semmiképpen sem elegendő alap a büntetés alkalmazására az, ha valaki foglalkozás nélkül találtatik, de szükséges, hogy huzamosabb időn át, álladóan be- munkanélkül legyen s hiányozzék belőle a munka keresésére s a munka végzésére való készség is. Hiszen hasztalan akar valaki dolgozni, ha nem kap munkát. Mukake- rülő életmód folytatását, vagy a munka kerülésből való csavargást büntetheti csak a rendőri bütetőbiró. Az élet hajótöröttjei, a szerencsétlen körülmények, rossz munkaviszonyok között foglalkozás hiányában lévők, akik egész életükön át dolgozó tagjai voltak a társadalomnak s kik csakis a tőlük nem függő mostoha viszonyok folytán kerültek oly helyeztbe, hogy lótfen- tartásukról gondoskodni egyelőre képtelenek, — meg nem büntethetők. Szintúgy meg nem büntethetők a keresetképtelen, elaggott, beteg, nyomnék egyének, kiknek menhelye- ken, kórházakban, ápoldákban és nem fogdákban a helyük. A munkaképesség megállapítása is a büntetőbbé lelkiismereti kérdését kell hogy képezze s a legcsekélyebb kétely fenfor- gása esetén a hatósági orvos közreműködése veendő igénybe. Végül magától értetődő, hogy csakis a „keresetre utalt“ munkakerülővel szemben szabad eljárni. A kinek megjelelő vagyona, vagy ellátása van, feltéve, hogy ezen ellátás tisztességes forrásból ered, ezen törvény rendelkezései alá egyáltalán nem vonható. (Folytatjuk) A lejtőn. Oly régóta szomorúan szól errefelé az ének! Meghibbant itt minden, oda az életkedély, a jövőbe vetett bizalom és reménység. A munkás nem bízik saját erejében, a gazda gondjai megsokasodván hallgatagon nézi, mint huzza lecsi- gázott igavonó jószága a barázdákat s el-el- gondolkozik : vessen-e magot a barázdákba ?! Most még az övé, de ki tudja meddig? Jön a beperelés (jó szokás szerint sommás eljárás: egyszerre mindent perelni, egyszerre tönkretenni) végrehajtás, megszólal a dob s kótya-ve- tyére kerül minden s eldalolhatja aztán »volt nekem 4 ökröm, volt 20 hold termő löldem s kis házikóm . . . s egyszeresük azt mondják, ki ád többet érte . . . mindenem a törvény elkótyavetyélte , Majd tovább : „nincs már egyébb földem csak az anyám sírja, szegény ember sorsát boldog Isten bírja.“ A gazda után jön a kereskedő, az iparos. Nem jár a boltba senki, nincs most vásárolni valója, ha csak csekély élelmiszert nem vesz, ott álldogál tehát a kereskedő szomorúan boltja előtt. Jó i iparosaink is hiába dolgoznak, nincs a ki kiváltsa a ruhát, cipőt . . . újabb rendelő nincs, mert csak a régit tatarozzák, foldozgatják (épen mint a mi alkotmányunkat) pedig a költő szerint „folt sem állja, Joldani kár, cérna után szakad mindjárEzért, mert vevő, dolgoztató nincs, fentrö! pedig a hitelezők szorítják a kereskedőt, az iparost, — bezárul a bolt és műhely nagy diszére nagy Alkotmánnyal biró dicső országunknak. Megyünk, megyünk lefelé a lejtőn Mindenütt tétlenség, lethargia. Szép magyar vidékünk s annak jó magyar népe pár év alatt a tönk szélére jutott. A bankok mindenféle áldást hirdető cim alatt felszaporodtak, hogy egyszerre Toppantsák meg az egész vidéket. Három vármegye bankjai perelnek itt, hogy követelésükhöz jussanak, váltó óvásokkal, sommás végzésekkal. De mit mondok, az a bizonyos „Hitelező fgyarmati Intézet meg szétszórta váltóit a szélrózsa minden irányában s így minden jóravaló városból Budapesttől kezdve kész a perelés, végzés és a mi csoda nem csak a való, hanem a kifizetett váltóértékekért is (visszleszámitolásnál) perlik az embert (Ez rajtam is megesett) Pénzünk nincs, terményünket elvitte már 2 ízben az árvíz, állatainkat potom áron eladjuk a nagy-nagy felsrófolt kamatok és törlesztések miatt, földeink betáblázva, jótállásainkért perbe vonnak . . most mit tegyünk ?! Aki tud, menekül Amerikába. Már a jó »Bankvezérek« előbb kimentek, hogy talán o uj bankot alapítsanak; a többiek vagyonuk romaradványain törvényes vagy tiltott utón menekülnek az uj hazába, miért, mire!? A jó Isten tudja, hisz ott nincs már kereset; a munkáért egyik éhező a másikat legyikolja, avagy oly munkát vállal, mely idő s nap előtt tönkreteszi, megöli. Legközelebb is 3 élete javában lévő hivemről hallom, hogy Amerikában elhalt; kettőt a szénbánya leszakadt tömege ölt meg, egynek csak a lába törött el. Nem jobb lett volna, ha itthon kínlódik, legalább a megszentelt hezai magyar földbe jut. És mégis mennek ezek az emberek Amerikába, jóformán 50-en felül vannak és mégis mennek. Megkérdezem tőlük, miért mennek, hiszen még elbírhatják azt a terhet, fizetik a kamatot és a törlesztésért csak várnak. Megyünk uram mondják ők mert a szükség kényszerit. Elbírnánk mi a mi terhűnket, de most mindenért perelnek, még onnan is, ahová nem tartozunk, sem kezesek nem voltunk. Nincs itt már igazság, nincs törvény, megnyuzzák elevenen a szegény embert. Beláttam, igazuk van mikor saját magamon is megtörtént Ezért oly szomorú itt a magyar nóta. Talán a jelenkorra szól ez a nóta is; »Szomorúan szól a magyar nóta, Hiszen máskép, hogy mikép is szólna, Nem tudom én, hogy mi van a népen?! Sirva vigadt hejh a magyar régen.« Szomorúan konstatálom, kogy népünk megy lefelé a lejtőn, az elpusztulás kétségbeeső lejtőjén. B.—Gy. Réthy- pemetefű cukorkák«^ Millió émber szereti a világhírű RÉTHI cukorkát mert rendkívül kellemes izü, a gyomrot, étvágvat nem rontja. Meghűlés, hurut, köhögés ellen biztosan és gyorsan használ. Vásárlásnálvigyáz- zunk és határozottan RÉTHY-félét kérjünk mivel sok haszontalan utánzata van. Az eredetinek minden egyes darabján rajta van a „RÉTHY“ név. 1 doboz ára 60 fillér, kapható mindenütt. Postán küld 5 dobozt frankó 3 koronáért: RÉTHY BÉLA gyógyszerész Békéscsaba.
