Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)

1913-11-02 / 43. szám

1913. november 2. FEHÉRGYARMAT gyakorlati eszméi, helyes útmutatásai a nép milliói közé, kiknek testben-lélekben való erősödése, fejlődése, nagy nemzeti erőgyarapodást és óriási kultur értéket s haladást jelent. Ép ezért meleg lelkesedéssel üdvözöljük a nép számára Írott első nevelési munkát s nemcsak kívánjuk, de önzetlen jóaka­rattal igyekszünk előmozdítani, hogy a magyar nép vérévé válljon annak min­den útmutatása. Egyesüljön az egész magyar társada­lom a nép milióinak nevelésében; egy kul­turáltabb, testben-lélekben erősebb^nem- zedék megteremtésének eszméjében. Erős a meggyőződésünk, hogy egy bol­dogabb, hatalmasabb Magyarország ki­alakításának kezdete és alapja a nép millióinak helyes irányban való nevelése lehet. Halottak napján. Sokat gondolkoztak és sokat Írtak már afelett, hogy ugyan mi jelentősége van annak, ha mi utódok kegyelettel és szere­tettel ápoljuk elődeink emlékét és évente egy napot szánunk nekik. A radikálisabban gondolkozók sem tudják kikapcsolni érzésvilágukból azt a bánatosan jól eső vonást, hogy ne járuljanak azoknak a sírjához, akiket életükben akár egyéni kiválóságuk miatt, akár munkájuk és munkájuk eredménye jogán tiszteltek vagy szerettek. Mely emberi természet diktálja ezt a hódolatot a halottak irányában. Az ős ember még valóságos kultuszt űzött a halottaival, barbár ceremóniákkal áldo­zott neki, azt hitte, hogy a halott hatal­A hajó sebesen siklott tova s as asszony, az ablak, a fehér villa, a sziget elvesztek az al- konyatban. Tehetetlenül estem rá egy hajó­székre. Mit meséljek magának többet, kedves barátnőm ? A legközelebbi kikötő állomáson kiszálltam a hajóból és természetesen igyekez­tem a szigethez visszajutni. Kerestem az asz- szonyt, akai a fehérvilla ablakába állt. De ok- tondi voltam, kedvesem. Hiszen a szigeten min­den villa fehér volt s minden villában több asszony is lakott. Nem tehettem másként, a villák portásait, cselédszemélyzetét halgattam ki, nagy ajándékokat osztogattam csak azért, hogy mondanák meg, kicsoda az az asszony, merre van, hol találhatnám meg? Persze meddő volt minden próbálkozásom, de annyit elértem, hogy bolondnak kezdtek nézni, a hátam megett ösz- szesugtak és sajnálkozó pillantásokat vetel-1 tek rám. Nem törődtem semmivel, de végül mégis le kellett mondanom az eredmény re­ményéről. És úgy mentem el, hogy többé nem fogom látni soha. Ki tudja, a világ melyik tá-, jékáról került e kis szigetre és hova ment is­mét? És nem is láttam soha. Azóta — hu­szonöt éve kedves barátnőm 1 — sokszor gon­doltam rá, talán életem minden elmélyült per­cében és láttam finom virágtestü, összecsuk- lott alakját a tengerparti ablakban, de igazában felelni nem tudtam sehol. Vége, Sokszor sír­ni szeretnék az elkeseredéstől, hogy a szeszé­lyes véletlen és a buta sors annyi asszonyt so­dort már slám és annyi nö barátságával, sze­masabb az élőnél és az Istenek előtt ő tudja közvetíteni az életben maradottak ügyes-bajos dolgát. Ez év halottainak lajstroma nem szű­kölködik olyan emberek neveivel, akiket a sors különös csapásokban részesített. Csak a görög királyra és Brankovics pátriárkára gondolunk és azokra a hő­sökre, akik a balkáni harcmezőn ontották vérüket királyukért és hazájukért. Világ­történeti színjáték játszódott le ezeken a téreken, ezrek sírját ásták meg, és e sírok felett ezrek tragédiája fakadt. Özvegyek és árvák járulnak halottak napján szeretettek sirjára, és boldogok, ha megtalálták legaláb azt a földdaradot, amely alatt minden földi boldogságuk el van temetve. Nekünk magyaroknak is van elég siratni valónk. Nagyjaink közül sokan kidőltek, a művészet, a tudomány és a politika tör­ténetébe fel kell jegyezni olyan neveket, akik veszteségét képezték a hazának. Nézzünk csak széjjel temetőinkben, milyen megható és egyúttal felemelő látvány tárul az ember szemei elé. Ott látjuk az anyákat, akik gyer­mekeiket siratják, a gyermekeket, akik szüleik sírja felett hullatják könnyűiket. Majdnem minden sir- domb felett koszom vagy virág jelzi, hogy itt alant a földben egy ember porhüvely nyugszik, akit az életben szerettek. A szeretet melankolikus szép őszi ünnepe halottak napja. Kis mécsesek csillognak fel halottak nap­jának estéjén és az apró csillagok az élők lelkének szent visszasugárzása. Valóságos zarándoklás történik ilyen­kor a sirkertbe, ünnepi zarándoklás, relmével ajándékozott meg, csak épen ezt rej­tette el előlem. És ma este is, az imént, ezen a csudaszép alkonyaton is ő rá gondoltam, e- zért sóhajtotam, ezért rendültem meg. . . . Bocsáson meg, ha őszinte vallomásom vala­hogy megsértette az ön finom érzékenységét s hozzám való vonzalmának harmóniáját, drága barátnőm . . . A férfi elhalhatott s az asszony finom, her­vadt arcán valami fájdalmas merevség rajzoló­dott. így ültek egy ideig, majd az asszony meg­szólalt : — A történet csakugyan kedvesen okton- di volt, édes barátom. Most megengedem, hogy lesétáljon egy kissé a parkba és egy ideig még e fölött az emléke fölött álmodozzon. De az­tán egy félóra múlva jöjjön fel a szobánkba, mert hűvös az éjszaka s meghűlhet. Majd lentről nézzen fel az ablakunkra és én inteni fogok, hogy mikor jöjjön fel. Adieu ! Az asszony felkelt és a terasszon végigmen­ve, eltűnt a hotel halijában. A férfi lesétált a parkba és egy padra ülve csakugyan álmodozni kezdett. Egyszerre csak észrevette, hogy az idő előrehaladt s neki fel kell mennie. Felállt és az asszony utasítása szerint felné­zett a hotel-ablakra. Amit látott, attól hirte­len riadtan kezdett verni a szive. Az ablakban egy azszony állott, virágos kimonó omlott le “—————————————pú­mért a szeretet tiszta és csinos külsőt keres, nem pedig szegényes gyászt. A sírokat is szerényen felpompázzuk, valahogyan érezzük, hogy az áhitat fokozásához tartozik ez a díszítés ép­pen úgy, mint a templomok szobrai és képei. Becsüljük meg ezt a napot, mint olyant, amely napon alkalmunk van bebizonyítani, hogy bennünk is lán­gol még a szeretet mécsese. Keressük fel halottaink sírját és imádkozzunk lelki üdveikért, mert ezzel csak bi­zonyságot teszünk arról, hogy a mi lelkűnkben is nemesebb érzések fakadhatnak. így használ a halott az élőnek, igy nemesbülünk olyanok által, akik a mi számunkra nem egyebek már, mint egy drága emlék, egy mécses lángja, vagy egy marók virág. A halott emlékéhez nem fér sem irigység, sem pedig rosszakart. Mi élők is törekedjünk arra, hogy em­bertársainkkal szemben jóságosak és békések legyünk. 3-ik Mai. KÖHÖGÉS rekedtség és hurut ellen nincs jobb a Réthy- pemetefű cukorkák«^ Millió émber szereti a világhírű RÉTHI cukorkét mert rendkívül kellemes izü, a gyomrot, étvágyat nem rontja. Meghűlés, hurut, köhögés ellen biztosan és gyorsan használ. Vásárlásnál vigyáz­zunk és határozottan RÉTHY-félét kérjünk, mivel sok haszontalan utánzata van. Az erede­tinek minden egyes darabján rajta van a „RÉTHY* név. 1 doboz ára 60 fillér, kapható mindenütt. Postán küld 5 dobozt frankó 3 koronáért: RÉTHY BÉLA gyógyszeréss Békéscsaba. I alakján, a karjait a feje fölé fonta és úgy bá­mult le álmodozva a tengerre. A férfi megdöbbenve nézte a képet, amely hasolitott egy régi fantomhoz, mégis más, e- gészen más volt. Nézte öreg barátnője álmo­dozó, fáradt arcát, nézte finom, de hervadt karjait, megtört alakjáts aztán úgy érezte, hogy sirnia kell, erősen sírnia. Odafent az ablakban az asszony alakja is egyszerre összecsuklctt, a karok lehanyatlat- tak s az álmodozó aro az ablakpárkányra bo­rult. Az asszony fájdalmas, felcsukló zokogá­sa lehallatszott a parkba. Az összes {óvárosi lapokat ház­HVIIIJ MUV1I MJMII 1 isyelt Mom

Next

/
Oldalképek
Tartalom