Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-10-26 / 42. szám
2-ik oldal. FEHÉRGYARMAT 1913. október 26. Panamák korszaka. Alig pattant ki a Margitszigeti bérlet botránya, máris egy újabb hasonló, de következményeiben Ausztriára nézve sokkal súlyosabb botrány került napfényre, egy kivándorlási panama, amelynek e- gyik főintózöjét, a Canadian Pacific bécsi főügynökét, Altmann Sámuelt az osztrák hatóságok már lakat alá is helyeztek. Ennek az ügynek a történetét érdemes lesz néhány sorban vázolni: A Canadian Pacific sehol Európában nem kapott engedélyt kivándorlási ügynökségek felállítására, ajánlatait mindenütt elutasították, még Magyarországból is, ahol főképen a földmivelésügyi miniszter ellenezte. Az osztrák kereskedelmi kormány és főképen Riedl osztályfőnök pártolták a társaság ajánlatát, hivatkozva többek között arra is, hogy a Canadian hajójárataival fegyvert kapnak az eddig versenynélkül álló Pollal és főkép az Austro Americannával szemben és meggátolják, hogy az osztrák kivándorlást Bailing vezérigazgató dirigálhassa Hamburgból. Csakhogy a múlt esztendei katonai sorozásoknál feltűnt, hogy Galíciában és Bukovinában megcsappant a védkötelesek száma egyes kerületekben 60%-al. A balkáni válság idején kiderült, hogy a tartalékosok közül is rendkívül sokan hiányoznak. A hadügyminisztérium tudta, hogy ezt az óriási hiányt a kivándorlás okozza. De tudta azt is, hogy a galíciai hatóságokban nem lehet megbízni, mert azok jóformán mind megvannak vesztegetve és azért a hadügyminisztérium külön a leleplezések céljára ellenőrző szolgálatot IRÉN. Irta: Leopold Kornél. (Folytatás.) — Még egy szavam van csupán, — mondá erőltetett nyugodtsággal Helidor. Én csak akkor fogok e vidékre visszajönni, ha — ha — maga, — Nos, nos. — ... Férjhez ment. Adieu — adieu 1 Irén egyedül ment édes anyjához, útközben azonban módját ejtette annak, hogy a pincérrel egy cédulát küldjön a még mindig ott ülő Helidornak. A cédulán csak ennyi állt: „Akkor sohasem fog viszontlátni.“ — Ez a néhány szó több boldogságot okozott Helidornak, mint bármi. — Tehát mégis szeret, szeret, szeret. Óh én Istenem, hát még sem marad el a jutalmam, — igy monologizált Helidor. Pillanatig habozott, mit csináljon, elutazzék, mint neki mondá, - vagy pedig rohanjon utána s bocsánatáért esedezzen. Végre győzött férfiúi büszkesége s annál maradt, hogy elutazik, hogy próbára tegye a leányt. Éppen távozni készült a bálteremből, mikor egy sarokban látta bizalmas együttlétben Fehér főhadnagyot egy fiatal asszonnyal, éppen nem „comme il faut” helyzetben. — Hm. Hát ezért hívta félre a kis kadét. Frist csemegét hajtott fel neki. szervezett, amely a polgári hatóságok tudta nélkül kezdte meg a nyomozást. Ez az ellenőrző hivatal megállapította, hogy a Canadian Pacific titkos ügynökségeket tart egyes galíciai kerületekben, s ügynökei korcsmárosokkal, tanítókkal és lelkészekkel kiszöktetik a hadköteleseket. A hadügyminiszter kimutatta, hogy a Canadian engedélyezése óta százezer katonaköteles szökött meg Ausztriából. A hadügyminisztérium kezdeményezésére u társaság vezérügynöke ellen eljárás indult meg és a hatósági eljárás során kitudódott az is, hogy Altmann Sámuelnek bűntársai voltak, igen előkelő személyiségek, többek között Stapinszky, a lengyel néppárt vezére, akit egyik képviselőtársa, gróf Lasocky nyiltan vádolt meg azzal, hogy az emlitett társaságtól pénzt fogadott el és azért közben járt a Canadian érdekében. Ez a panama egy időben, talán nehány napi eltolódással került a mi panamánkkal napfényre. Mind a kettőnek közös vonása, hogy a kormányhoz közelálló személyiségekkel kerestek összeköttetést, hogy mind a kettő ártott a közerkölcsnek, a .bécsi esetben még az állam védőerejének is. Ahhoz szó sem fér, hogy ezek az üzletek, amelyeket mi a moral szempontjából nézve veszedelmeseknek találunk, hogy ez nagy hasznot jelent a vállalkozóknak, olyan hasznot, hogy megérdemli a koczkázatot amely velejár, ha exponált állásban levő embereket arra szólítunk föl, hogy legyenek részesei a bűnnek, ők, akiknek az volna a hivatásuk, hogy a közszellem tisztaságát, a közerkölcs érinthetetlenségét megóvják. Utálattal nézett e férfire, ki egyik nőtői úgy megy a másikhoz, mint az egyik villamosról a másikra. Kiváncsi volt a dolgok további fejleményére és elhatározta, hogy még marad, de Iréntől tüntetőleg távol fogja tartani magát. Bement' egy buífetbe, majd táncolt egy néhány fordulót, csakhogy figyelhesse Irént, kinek újból a főhadnagy kezdte csapni a stelet. Ezt már nem bírta ki. Dühösen hagyta el a csillogó báli termet és rohant haza. Otthon éppen egyik bérese jött vele szembe. — Nos mi az János ? mit járkálsz te itt ilyenkor ? — Nagyságos ur, — instálom alássan a vérebeket bocsájtottam szabadon az éjjelre, mert tolvaj van a majorság közelében. Márkét napja vész el csirke, tojás és egyébb apróság, de nem mertünk a nagyságos urnák szólni, azt gondoltuk, hogy ma majd elcsípjük a vérebekkel. — Jó, jó ne beszélj oly sokat. Ereszd szabadon Caro-t, a másikat hadd a pórázon. Ha ember a tolvaj, elcsipi az egyedül is. — Igen is kezeit csókolom nagyságos úr. Töprengve ment a szobájába Helidor. Ezer gondolat gyötörte, agya lázasan dolgozott s nem volt ura egyetlen gondolatának sem. Lefeküdt, álom azonban nem jött szemére. Reggel felé egyszerre sikoltást hallott. — Segítség, segítség Gondoljuk csak meg, hogy milyen erkölcsi züllöttségnek kell egy társadalomban elharapódznia, amikor azokat a tényezőket lehet megnyerni egy gonosz ügy számára, amelyeknek a feladata éppen az, hogy ők a jó felé irányítsák az országok lakosait; azok az emberek, a kik törvényeket alkotnak, a végrehajtás körül az ellenőrzést végzik és maguk is személyükben kell, hogy mintái legyenek a korrektségnek és becsületességnek. így egy országot vezetni nem lehet. A kisebb társadalmi alakulások meg- annyian felülről veszik a példát és mi történik, ha mi kis emberek követendő példa gyanánt a nagyokat vesszük az ő megvesztegethetésükkel, az ő erkölcstelenségükkel, az ő képmutatásukkal. Egy országnak összeomlását jelentené az e- lőbb erkölcsiekben, azután anyagiakban. Ez igy tovább nem mehet; reméljük, hogy a bőnösök pusztulásával pusztulni fog maga a bűn is. Szegénysorsu tüdőbetegekért. Ajtónkon megint zörgetni fognak ha- lottaknapja táján egy gyönge virágszállal. Megszoktuk már, hogy évről-évre a szegény szenvedő tüdőbeteg embertársak megmentése érdekében az egész országban gyűjtés indul meg, amely szerencsés A hang ismerős volt neki. Nem tudta mitevő legyen, rohanjon ki, — maradjon. Nem. Jobban fülére húzta a paplant, hogy ne hallja a segítségért kiáltó ember hangját. Valami csodálatos belső hang súgta neki — maradj — maradj. Izzadt, kiverte a láz, agya rémképeket látott. Víziók gyötörték. így telt el az idő majdnem reggelig, mig végre a fáradságtól elaludt, Csak dél felé kelt fel, mikor ajtaján erős dörömbölés hallatszott. — Nos, mi az, ki van kint ? — Én, — János. Nagy nehezen feltápászkodott az ágybél, kinyitotta * ajtót. — Jóreggelt kívánok nagyságos ur, — Neked is öreg, de miért zavartál? János csak forgatja a kalapját a kezében, mint aki nem tudja, hogyan kezdje. — Háttetszik tudni, szabadon eresztettük a Caro-t s ma reggelre egy katonát halva találtunk a majorság előtt vezető utón, amelyik a falu felé vezet. — Hol van, — hol ? De gyorsan. Ne idegesíts. — Ott fekszik a pitvarban leteritve. Már ott vannak a rendőrségtől, meg az orvos ur is. Azért jöttem fel, mert hivatják a nagyságos urat. Magából kikelve, de azért nyugodtságot erőszakolva ment le Helidor, hol már egy csomó ember s csendőr állt a halott körül. Kezet fogott az orvossal, ki régi Jó barátja.
