Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)

1913-10-12 / 41. szám

1913. október 12. FEHÉRGYARMAT 3-lk oldal. zik az idő, hogy a fiatalság olyas­mit tanul az iskolákban, hogy azoknak hasznát fogja látni az élet­ben is. A külföldön ez már rég óta megvolt, minálunk minden jó né­hány esztendeig elmarad. De örül­jünk neki, hogy végre megtettünk egy lépést előre. r elegj (TOBOZA K 1.80 MINDEN 6YÚGYSZERÍAIIBAN Es OTOOEBIÄBAN Próbadobozt ingyen kBkJ: HENRI NESTLÉ. WleoLBibartfe 40 m- H Nem kényeskedés az, hanem okos­ság, ha az ember mindig vigyáz arra, miképen él és tartózkodik minden­féle kicsapongástól, nem csak akkor mikor veszedelem környez bennünket. Ez együtt jár a kultúrával is. Müveit ember, ha szegény is, nem fog piszok­ba fetrengni s nem kénytelen minden­féle nem is tápláló ételt össze enni. Egy darab kenyér többet ér, mint a drágábban vásárolt poshadt gyümölcs, rondán kezelt, izetlen savanyított ugor­ka, amelynek az ideje szerencsére el­múlt, a rossz szőllő meg annyira drá­ga, hogy ezt a rosszat is csak luxusból veheti a mindenáron naptár szerint lak- mározni akaró ember. A kolera és a közönség. Budapesten is már hivatalosan megál­lapították a kolerát. Nem csak gyanús betegei, hanem halottai is vannak. A székesfővárosi tanács megismételte a múltból ismert felhívását, plakátokon hívja fel a közönséget, hogy vigyázzon a tisztaságra meg az evésre. Ugyan igy történt számos vidéki városban is. Remélhetőleg az országszerte fel-fel- bukanó esetek számát sikerül csak úgy korlátok közé szorítani, mint a múlt években. Az óvatosság azonban nem árt. És merjük mondani, hogy a kolera terjedését kevésbé akadályozzák meg a fertőtlenítő eljárással kapcsolatos szigo­rú intézkedések, mint ahogy meggátol­ná az, ha a közönség több gondot for­dítana magára. Mert fordithatna. Csak ne lenne végtelenül könnyelmű és gon­datlan, meg piszkos is sok esetben. De hogy ilyen silány táplálékkal, sokszor inkább méreggel etethetik az embereket, abban hibás a hatóság is. Ne akarják most nyomtatott betűkkel el­riasztani a kolera rémét, hanem min­denekelőtt végezzék azt amit már régen kellett volna tenni: tisztítsák meg a piacokat a sok gizgaztól, amivel a pol­gári szabadság nevén üzérkedő árusok az emberek egészségét veszélyeztetik. Járják csak a tiszti orvosokkal együtt az utcákat; a laikus orris megérezheti azt az undorító szagot, mely a legna­gyobb eső után is kicsap a csatornák nyílásából, annak bizonyságára, hogy a csatornákat még mindig elfelejtették dezinficiálni. A házi árnyékszékek fer­tőtlenítésére pedig nem elég a hangza­tos felhívás: járjanak házról házra s parancsoljanak rá a tulajdonosokra, hogy a drága házbérért legalább gondos­kodjanak lakóik egészségének meg nem rontásáról is. Tartsanak szigorúbb Frigyes azt se tudta, mit akarnak tőle. Hogy ő pénzt lopott ? Csak nem elpityeredett ennek hallatára. De a háziszolga durván megrázta. — Allons, öregem, csak ne izélj, ezzel nem im­ponálsz nekünk. Kicsoda vihette el a pénztár­cát, ha nem te? Ott láttad a felöltőt az elő­szoba folyosóján és kaptál a jó alkalmon. Kár, hogy rajtakaptalak, ugy-e ? —mondta gú­nyos nevetéssel. — Én nem loptam, — védekezett Frigyes. — Azt a három márkát, amely nálam van, at­tól a kisaszonytól kaptam, aki a konyhában van. — Hahaha, kisasszony l Nagyszerű, de majd kiderül. Hát lesz, vagy nem lesz ? ! A lármára kijött Blauvitz ur is. —Megvan a tolvaj, gazember, nagyságos ur, — mondta a szolga és előretolta a remegő Frigyest. Tagadja ugyan, hogy ő lopta el a pénzt, de majd kitudódik, természetesen meg­motozzuk ! És Frigyesnek tűrnie kellett, hogy minden zsebét átmotozzák. A pénztárca nem került elő Ezért végül engedték, hogy elmenjen, miután még elmondottá, hogyan került a házba és szavainak valóságát a cselédleány is igazolta. Mély lélegzetet vett, mikor az őszi szól le- hütötto forró homlokát és mint egy alvajáró ment végig a kerten, ki a kapun. Lopássel vá­dolták ót, aki életében még egy gombostűt sem tulajdonított el mástól. Igaz, a külseje csöp­pet sem volt bizalmat keltő. És noha szaba­don bocsátották, mégis azt képzelték róla, hogy gazember . . . Nem figyelt az útra, megbotlott és elvágódott, egyenesen bele az esőcsatorná­ba. És ott, közvetlen mellette megpillantotta a pénztárcát. Mégis itt ejthette el Rlauvitz ur és bizonyára menésközben félrelökte a lábával. A csatornába nem kereshette senki. Megnézte a pénztárca tartalmát. Négyszáz márka volt benne. Neki ez most vagyont je­lentett. De hiszen nem az övé. Megérdemelnék, hogy elvigye a pénzüket. Miért bántak vele o- lyan rosszul, amikor meg sem érdemelte tő­lük, szidták, elmondták csavargónak, gazem­bernek ! ... De nem, ne ítéljék őt meg a ru­hája után, lássák, hogy becsületes fiú, bármi­lyen égetőszüksóge volna most a pénzre, visz- szaviszi. Egy fillért sem vesz el belőle. De azt megkívánja, hogy bocsánatot kérjenek tőle. És büszkén fölemelt fővel ment vissza és be­csengetett újra a Margit nyaraló kapuján. A háziszolga nyitott kaput. Nevetve hallgatta végig a megtalálás kaland­ját, átvette a pénztárcát és csak annyit mon­dott: — Jól van, no. Ezt jól kispekuláltad, bará- tocskám. De mi nem kutatunk tovább, elhisz- szük neked a mesét. Rendben van, majd el­mondom az Uraságnak. razziát a mészárszékekben, műhelyekben, piacokon; legalább részben megvédhe­tik azt a közönséget is, amelynek nincs elég esze hogy magát megvédje. De ha ennyi hiány van a fővárosban is. különösen a szélső utcákban, ahol van mindig ok a panaszra: mit szóljunk a vidéki helyek egyikéről-másikáról? Ott bizony a legszigorúbb intézkedés is kárba vész, ha a járvány nem olyan szelid, mint most Ígérkezni látszik ; mert eddig még ál­talában szórványosan lépett föl. A kolerá­tól való félelem legalább annyiból jó, hogy most tisztaságra és nagyobb óvatosságra kényszerítik azokat is, akik eddig minden egészségre káros dolog gyakorlásában javíthatatlanul makacskodtak. De miért kell éppen most olyan nagy tűzzel föllépni? Vájjon az évekkel ezelőtt kiadott rendelőtöket nem lehetett volna évről-évre kö­vetni ? Nem a járványtól való ag­godalomból, hanem köztisztaság és közegészségügyi érzékből. Csakhogy a hatóságok is éppen olyankor könnyen esnek vissza a nemtö­rődömségbe, mint a közönség zöme. Az a sok türelem, amelylyel a néhány elegáns útvonalon kívül mindenütt jóakaró semlegességgel elnézik a szennyet és rendetlensé­get, ilyenkor boszulja meg magát, S még azzal a veszólylyel is jár a hirtelen fellobbanás, hogy az intéz- kedők elvetik a sulykot s agyonzak­latják a községnek éppen ártatlan részét, amely önmagával szemben mindig megtartja az egészségügy szabályokat. Vajha végre elérbetnők azt, hogy a műveltség annyira haladjon, hogy az egészségügyi intézkedéseket ne azért tartsák meg mert parancsolájk, s ne csak akkor, mikor parancsol­ják. Mindjárt nem volna szükség annyi járvány kórházra. Már harmadizben vállalkoztam orra a nehéz feladatra, hogy Fehérgyarmaton lapot tartsak fenn. Sajnos, ezúttal sem sikerült. Nem kí­méltem pénzt, fáradtságot, berendezked­tem drága gépekkel, modern betűkkel, hogy lapom nemcsak tartalmában, de technikai kiállítás tekintetében is kifo­gástalan legyen. — Törekvésem a leg­kisebb mértékben sem lett honorálva. Sem anyagi, sem szellemi párolásban nem részesülünk. Ez a nagyfokú közöny egymásután kedvetleniti el a tisztán szí­vességből, önzetlenül dolgozó szerkesz­tőimet. Ily körülmények között kénytelen vagyok az igen csekély számú t. érdek­lődök szives tudomására hozni, hogy a meddőnek bizonyult küzdelmet feladom, a lapot f. évi december hó 31-én vég­leg megszüntetem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom