Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)

1913-09-28 / 39. szám

4-ik oldal. FEHÉRGYARMAT 1913. szeptember 28. torolni ki az erdőbe, vízesések és patakok közelébe, begyek közé, hogy igy egyedül sétálgatva magá­ba mélyedve gondolataival közelebb jöjjön istenhez. Elment és nem jött többé viszza. Végig keresték miatta az összes közeli hegyszakadékokat, utána néztek folyókban, patakban, fák sűrűje között, de a kalapján és egy-két ruhafoszlányon kívül sem­mit nem lehetett találni. Lehet, hogy mire e sorok napvilágot látnak, megtalálták a pátriárka holttestét. De hogy az élők sorában nincsen már, az egészen bizonyos. Ittépp oly relytóly előtt állunk, mint az említett két esetben. Az eltűnések korát éljük, mert ezek csak példái az eltűnési esetek­nek, amelyek azonban a rendőri statisztika szerint jóval nagyobbak sem mint gondoljuk. Naponta jelen­tenek be számos eltűnést és csak aránylag a felét találják meg az el­tűnteknek, hatósági vagy magán u- ton. Csakhogy kis emberek eltűné­séről jönnek a jelentések és ezeket sommásan szokták elintézni. Milyen rendszabályokat léptessünk életbe az ilyen esetek ellen? Ez egy olyan kérdés, amit bizony igy hamarjában megoldani nem lehetséges. Csak le­szögezzük a tényt, hogy ez a mo­dern kornak egy tipikus és szomo­rú jelensége, a mely ellen egyelőre még nem találták fel az orvosságot, független, égés* ember. És nekem kellett vol­na tudnom az eszemmel, amiről az ő szive elfelejtkezett. És mentői többet nézte gyermeke arcát, an­nál többet gondolt anyjára. S gondolataiban egy­re több lett a megértés és a részvét. A gyér­nek arcára néha meleg könnyek hullottak. És ezek a könnyek egy szerencsétlen, elzüllött teremtést gyászoltak, aki valaha szive alatt hordozta, aki fájdalmak árán vásárolta meg számára az életet. És egyszer, egy őszi délután, mikor senki sem volt otthon, kicsit hozatott ős kihajtatott a temetőbe. Hosszas keresgélés után meg is lel­te a szegény asszony sirját. Ott állt zokogva a sir előtt és lelkében elmondta mindazt a gyöngéd, szánakozó, megbocsátó szót, ami le­ánykorában eszébe sem jutott volna. Mire ha­zament, már megkönnyebbült a lelke és derül­ten nyújtotta csókra homlokát az urának, meg a vacsora után mindig pontosan beállító Ká- dáréknek. Ott ült a nagy karszékben és mo­solyogva nézte, amint férje fel s alá sétál a pólyás kis fiúval, és a kedvelt dalát énekli ne­ki nagy buzgalommal és felette hamis hangon : Ha én nekem száz forintom volna, A kilincsem vert aranyból volna ! De mivel hogy nincsen, Fából van a kilincsem, Madzag a húzója . . . □ ß i R E K. Hymen. Kende György cégényi nagybirto­kos, Kende Zsigmond cs. és k. kamarás fia el­jegyezte Pechy Magdát, Péchy István sárközi nagybirtokos leányát. Kinevezézek. Ő Felsége Morvái Károly eddigi vizsgálóbírót Ítélőtáblái ranggal a szatmári kir. járásbiróság vezetőjévé, Leitner Emil kir. ügyészt pedig a szatmárnémetii kir. törvényszékhez bíró­vá nevezte ki, aki ezután vizsgálóbíró is lesz. Uj politikai lap Szatmári. „Szatmári Est” címmel dr. Nagy vince ügyvéd szerkeztésében pártoktól független uj politikai hetilap indult meg mely hetenként kétszer jelenik meg. A lap rek­lámtábláin lévő képek és az első szám apróbb képeit Bornemisza Géza városunk fia, országos nevű festőnk festette. Koleraijedelem városunkban. Csütörtökön egy utcán összeesett asszony miatt koleraije­delem volt nálunk. Az orvosi vizsgálat aztán kiderítette, hogy a fáradtság s az ital verte le a lábáról a kóborcigányasszonyt, kit innen el is toloncoltak. Pisztolypárbaj. Andrássy Jenő fehérgyar­mati járási számvevő és Nagy Kaszab Kálmán rákospalotai földbirtokos között egy levélből kifolyólag f. hó 21-én pisztolypárbaj volt a pe- nyigei Bakó László-féle erdőben. Andrássy se­gédei voltak dr. Jármy Béla képviselő és N. Szabó Tibor szolgabiró, Kaszabé pedig Chris­toph Frigyes földbirtokos és dr. Szőke Sándor ügyvéd. A párbajban egyik sem sérült meg, s a felek nem béktiltek ki. Kolera Tarpán. A kolerajárvány csökkenő­ben volt, azonban mintha újból kiújulni kezdene. Már a szomszédos Tarpán is volt egy halálos megbetegedés. Panasz a munkásblztositó ellen. A nagy­károlyi kerületi munkásbiztositó pénztár ellen sok panaszos levelet kaptunk. Keresekedők s iparosok panaszkodnak, hogy a bejelentések s a kijelentéseket nem vezetik pontosan s ok és alap nélkül perelik s végrehajtják őket, moz­galom is indult meg egyébként járásunkban, hogy a nagykárolyi munkásbiztosióttól elsza­kadva Fehérgyarmaton egy munkás biztositó pé nztár állitasssék fel. Az uj járásbiróság építkezése a rósz gaz­dasági viszonyok folytán egy kissé elhalasztó­dott, úgy hogy a kincsár a régi épületet bérel- ki továbbra is. Azonban a bérlet dacára is az illetékes körök a legkomolyabban foglalkoznak az uj járásbiróság építkezésével s mihelyt a viszonyok javulnak a telekvételi s az építkezési munkálatokat meg fogják kezdeni; már amiatt is, mert az uj perendtartás megkívánta tárgya­ló termekhez a szükséges átalakítások is elma­radnak a régi épületben. Koleraeset járásunkban. F. hó 27-én táviratot kapott főszolgabírói hivata­lunk Tiszabecs község jegyzőjétől, h°gy egy tiszabecsi gazdaember kolerát űrietekben megbetegedett és rövidesen meg is halt. A főszolga­bírói hivatal dr. Ascher Kálmán já­rási és dr. Kiss Antal városi orvo­sokat küldte ki Tiszabecsre. A hir nagy izgalmat keltett az egész já­rásban. Dohánycsempésznőt fogtak el tegnapelőtt városunkban az itteni fináncok. Letartóztatása után még a kis bírót is megütötte s minden vallatás dacára sem moudta meg a nevét. A rossz s igazán meg nem felelő fogházépület­ből meg is szökött anélkül, hogy a nevét meg­tudták volna. Kezrekeritése iránt a szükséges intézkedések megtétettek. Városunk és a közbirtokosság, A város­nak az orvosi illetményre rendelt úrbéres föld­je miatt a közbirtokossággal pere lesz. A köz- b'rtokosság magának vindikálja a nevén ál­ló úrbéres földet, mig a város az elbirtoklással védekezik. A debreceni főügyész rendelete. Igyártó Sándor debreceni kir. főügyész a kerületébe tar­tozó ügyészségekhez rendeletet küldött, amely­ben megtiltja, hogy az ügyészségeknél lévő ü- gyekre nésze a sajtónak bárminő felvilágosítást adjanak. Református egyházmegyei közgyűlést tartott e ho 17-én Mátészalkán a nagykárolyi egyházmegye Berey József esperes egyházi és Kacsó Károly világi tanácsbiró elnöklésével. Özv. Domahidy Istvánná és Sárközy Ignácz nyirparasznyai lelkész elparentálása után az utóbbi helyére Goes Károly varsányi lelkészt hivták meg. Részletes esperesi jelentés követ­kezett. Azután a jövő évi iskolalátogatókat s az épitőbizottság tagjait választották meg. Végzetes baleset. Reizer István turterebesi birtokos neje egy rozsdás szegbe lépett s vér­mérgezést kapott. A szatmári közkórházba szá- tlitották, de nem lehetett megmenteni s a vér­mérgezés következtében meghalt. Gyilkos őrült. Győrtelektől jelenti tudósitónk, hogy tegnapelőtt Jakab Zsigmond gazdálkodó, aki állítólag elmezavarban szenvedett, egy disz­nóölő késsel szivén szúrta feleségét, aki nyom­ban meghalt. A gyilkos őrültet a mátészalkai csendőrség őrizetbe vette és a nyomozást meg­indította. A kamara uj elnöksége. A debreceni ke­reskedelmi és iparkamara legutóbb tartott ala­kuló közgyűlésben választotta meg elnökségét. Elnök lett Szent-Királyi Tivadar, a kamara ed­digi elnöke, alelnökök Fáik Lajos és Debreceni Lajos. Öngyilkosság a juhakolban. BotpaládonTa­tár Gábor 19 éves napszámoslegény • hó 22-é- nek éjeién felakasztota magát a Szikszó Bálint községi birő juhakolában. Másnap reggel hal­va talá;ták meg. Tettének okát nem tudják. Gyilkosság Matolcson. Rémes eset tartja izgalomban Matolcs községet. Kiss Jószef jó­módú tunyogi legény átjött 23-ikán Matolcsra mulatni. A Franki Mibály-féle korcsmában mu­latott a matolcsi ismerőseivel, kikkel később ösz- szeszólalkozván úgy este 9 óra körül útnak in­dult haza. Hazamenet a korcsmától 20-30 lépés­nyire lehetett, mikor vlaaki hátulról egy vasvilá- val fejbe szúrta Kis Józsefet. Kiabálása folytán a közelben lakók eszméletlen állapotban találtak rá. Hazavitték aztán Tunyogra, hol dr. Gárdos Rezső fehérgyarmati és dr. Csató Sándor máté­szalkai orvosk részesítették az első segélyben, de már megmenteni nem lehetett. Úgy hogy 24-én d.e. meghalt anélkül, hogy öntudatát visszanyer­te volna. Temetése 25-én volt Tunyogon nagy részvét mellett. A csendőri nyomozás Szabó Gusz­táv matolcsi zenész ellen irányult, aki az ösz- szegyüjtöt bizonyitékok terhe folytán beismerte a tettét. Megvasalva szállították be a fehérgyar­mati járásbiróság fogházába, a hol kihalgatás során azt adta elő, hogy bosszúból ölte meg KisL Bedőlt ház. Keérsemjénben Fábián Gézának a Szamos töltés mellett lévő lakóháza a sok kiöntés és az esőzés következtében f. hó 24-én nagy robaj kíséretében összedőlt. Szerencsére az összeomláskor senki sem volt a házban s igy az anyagi káron kívül ember áldozat nem történt. A közhuszár halála. Vasárnap temették el Szamostalárfalván Poros Sándor közhuszárt óriási részvét mellett. Még a tavaszon történt, hogy a Gyöngyösön szolgáló Porost a ló leve­tette és keresztül gázolt rajta. Sokáig feküdta

Next

/
Oldalképek
Tartalom