Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)

1913-08-17 / 32. szám

1913. augusztus 17. FEHÉRGYARMAT 3-ik oldal, ben a csapásos esztendőben . . . S ha megondolom jobban a dolgot, azt mondom: nem szóltam semmit. De a- zért nem fogadok ezután sem fiakkert, hanem teszek a zsebembe egy kis ma­radék gyertyát, mert az mégis olcsóbb, — ebben a csapásos esztendőben jó, ha arra is telik,— s bevilágítok ma­gamnak a sarokig. Onnan aztán villany- fától, villanyfáig. . . Így lessz az jó! S a villany helyesli ezt, mert nagyokat hosszukat pislog rá­ja, vagy talán arra csábit: Hunyjunk szemet, hunyjunk szemet. Hát jó, ne tréfáljunk a villannyal, huny junk szemet, mert: ebben a csapásos esztendőben . . . és mert: még egy­szer megharagszik a villany s csinál egy rövidzárlatot, mely sem fizikai tüne­ménynek nem lesz nevezhető, mert egy hamar uem fog eltűnni, sem igazi becsü­letes rövidzátlat nem lesz, mert nagyon- nagyon hosszú ideig fog tartatni. —n. Budapesti levél. írja: Bársony Ernő. Azzal a méla akkorddal fejeztem be legutóbbi levelemet, hogy az 1912— 13 gazdasági év lihegő, válságos fi­nanciális viszonyai és egyébb körül­mények folytán fürdőzésről lemondott pestiek a nyár folyamán olcsó szóra­kozás után voltak kénytelenek nézni en­nek következtében az Angol Park nevezetű városligeti mulatóhely nagy népszerűségre telt szert. — Megpró­bálom tehát lehetőleg szemléltetővé tenni az Angol parkban felhalmozott — Jó, meg vagyok elégedve. Mennyi is az ára ? — Kérem ez a finomabb 30 korona. Igen kitűnő anyag, bat évi jótállás, aztán a fazon az maga megér öt ven koronát, de mi azt ké­rem ingyen adjuk, no meg ahogy kinéz benne méltóságod, az egy vagyon. Méltóztatik, ha- zaküldjük, vagy fel méltóztatik tenni? Győző halálra sápadtan hallgatja e szavakat; a 30 korona szivéig nyilallik s ez annyira elfoglalja, hogy mit sem ügyelve az előnyös feltételekre, mint szalmaszálat ragadja meg a másik cilit. — Hát ez mennyi? Ez kérem 26 korona, de az anyaga vetek­szik a másikéval, a fazon kitűnő. Melegen a- jánlom ezt is. — Köszönöm. Legyen szives adjoD egy nyakkendőt, most nem veszek cilindert. Ennyi az, amit profán fülek hallhattak a vásár­lási tragédiából, mihez ha hozzáképzeljük a sáppadt arcot, megközelítőleg sem lehet fo­galmunk arról az iszonyú rombolásról, amit e pár perc Győző lelkivilágában végzett. Győző le volt győzve. Reménye lönkrezuzva, s óh a becsület is oda. Szidike most ciliderrel várja. Megígérte. S kénytelen ezzel a zsíros kalappal menni. Szeme elhomályosul. Lelki szemei előtt ott tán­czol egy hatalmas cilinder, közeledik Szidiké- hez, ráborul a fejére, sülyed mindig lejebb, és lejebb, egészen elnyeli, s táncol tovább, vi­szi, viszi messze, látványosságokat, szórakoztató látni­valókat, mutatványokat, a pesti nép szájaize szerint megkonstruált, geni- alisan elfogadhatóvá tett, lélektani megfigyelésekre bazirozott számos trükköt, főzést és miegymást. Az Angol Park jelenlegi tulajdono­sa, Meinhart Kurt, német vállalkozó jó néhány évvel ezelőtt kevés pénzzel, de annál több leleményességgel, üzleti érzékkel, no meg energiával felfegyverkezve tette be lábát Buda­pestre, ahol is legelőször a hires vurst­li nevű népszórakoztatóhely ragadta meg figyelmét. A kócevök, csepürágók, tetovált nők, szakállas hölgyek, a panoptikun és a régi jóhirii Barokal- di tőszomszédságában aránylag kis helyen, de zseniális beosztással megcsinálta a BarlangvasutaL Az eszme, mely annyi vásári komé­dia-mutatvány kellős közepében egy végtelenül kedves, romantikus és szentimentális látványosság népszerűvé tétele volt, fényesen bevált és kevés gyermek, de felnőtt ember is mulaszt­ja el az alkalmat, ha a vursliba jár, hogy a mesék országába ne ringattas- sa magát a hétfejü sárkány által vont síneken járó kocsikban járva végig Meseországot a kedves törpék, a szépsé­ges tündérkirályné, az elátkozott vár, a vasorru boszorkány és a kék tó misztikus birodalmát. A pesti nép minden bűne és hibája ellenére is jó lelkű, vidám kedélyű, szórakozni vágyó és mindenek fölött szentimentális hajlandóságú. Érthető tehát, bogy e barlangvasut, bátran lehet állítani, — meghozta Meinhart Kurt-nak az első milliót. Alig tudott kitámolyogni a boltból. Mi lesz vele? Oda a renomme! Vége a boldogságnak, s még hozzá cilinder sincs. Hogy kerül Szidi­ke elé? De lassanként visszatér ereje; ennek meg kell lenni. Jobb előbb, mint utóbb. Szinte képzeli azt a lesújtó pillantást, szinte hallja a rideg sza­vakat, melyeknek mindegyike, mintegy süvöltő nyílvessző szál feléje. „Na hallja, ha minden szavát igy tartja meg, elmehetek akkor, külön­ben higyje el Somosy Soma mindig jobban tet­szett mint maga.”$Igy lesz, ezt fogja mondani, s akkor ő a föld alá sülyed szégyenében. Jaj hová fusson, ép itt jön Szidike, na pláne az utcán elsülyedni. Nem lehet kikerülni. —Jó napot Győző, de jó hogy találom; képzelje ez a Somossy cilindert vett, láttam már olyan utálatos benne.” — Igaza van Szidike. Még nem láttam, de képzelem, hogy néz ki. Sohasem ismertem ot­rombább divatot, mint a cilindert.“ D A régi, patriarchalis jellegű, “'de kedélyben, kedvességben utólérhetetlen Ősbudavár, majd a rövidéletü Ame­rikai Park bukása után ezek helyén alapította meg jelenlegi tulajdonosa az Angol Parkot. A cél volt: világvá­rosias nyári szórakozóhelyet — nem mulatót nyújtani olcsó pénzért. A park területére 20 fillér a beléptidij\ Kedvező időben, szép nyári estéken óriási tömegekben tódul a nép a park nem túlságosan nagy, villanykörték ezrei által tündériessé világított terü­letére. Mondom, a belépés 20 fillér, de ezért a pénzért, csak a nyüzsgő tö­megben lehet sétálni, vagy Bachó flegmatikus dirigálását élvezni. Köröskörül, minden talpalatnyi hely ésszerű felhasználásával vannak felépítve a külön belépti dij mellett megtekinthető látványosságok. Az ér­dekesebb és népszerübblátnivalók között is a leglátogatottabb az „amerikai ma­gas vasút“ egy hatalmas építmény, mely­nek absolut biztonságú labikrnthusai- ban, villany által mozgásba kozott, autoszerű kis kocsikban utazhatunk hegyeken föl, völgyekbe le, óriási ser bességgel. A pompás légi ut valóban elsőrangu.Jlvezet. Az egész park te-in miete visszhangzik olykor a kocsiké- zó társaságok sikongásaitól, amely főkép akkor ölt nagyobb mérveket mikor hölgyek is ülnek a kocsikban és a szédületes gyorsasággal nofianá autócskák hirtelen 15—20, méternyi mélységbe rohannak alá, hogy azután ismét a magasba repüljenek a keskeny síneken. {Folytatjuk.) A mozi. Néhány nap óta ismét van Gyarmaton valami, ami újság nekünk. A mozi, ez a modern és hovatovább inkább tanulságos, mint szórakoztató hely, mely ép azért igen nagy kulturális jelentőséggel is bir, — a mi piacunkon is fészket vert magának. Vert, mert hi­szen a sártengerbe igazi. kissebbszerü csatornázásra volt szükség, hogy a kö­zönségnek túlságos kellemetlen ne le­gyen a padok alatti vendégmarasztó pocsolya. • -t ...... Az idei rossz aratás után bizony nem sok telik szórakozásra, de azért mi még­is elmegyünk a moziba, mert igy leg­alább elfelejtjük pillanatra a nyomorú­ságos viszonyokat. S a mellett jól szó­rakozunk. • " A „Hungária“ mozi vállalatnak első­rendű és kipróbált filmjei vannak, a ké­pek világosak s thémájuk nem elcsépelt. Újat látnak még azok is, kik moziba gyakrabban voltak, mint azt Gyarma­ton tehetik. Különben ajánljuk a vasárnap színre kerülő „Tigris“ című darabot, s azt kö­vető napokban a .Sátánt“. .

Next

/
Oldalképek
Tartalom