Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-08-10 / 31. szám
Fehérgyarmat 1913. II. évfolyam. 31. szám. augusztus 10. Társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egész évre .... 8 kor. Félévre ...... 4 kor. Negyedévre.... 2 kor. Egyes szám 20 fillér. Lelkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. Felelős szerkesztő: Dr. SZŐKE SÁNDOR. Megjelenik minden vasárnap. Szerkeeztség ás kiadóhivatal: »KOSSUTHc-NYOMDA, FEHÉROYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyiíttér soronként 40 fillér. A kisember hitele. Mióta a szövetkezetek megszűntek, mióta a válságos viszonyok következtében a kisbankok is részben akcióképtelenek lettek azért, mert a nagyobb intézetek részéről megvonatott tőlük a hitel: a kisemberek, iparosok és kereskedők minden hitel nélkül állanak, nincsenek abban a helyzetben, hogy szükséges esetben a legszerényebb összeget is megszerezhessék. Hazánkban kétféle hitelszervezet van. Az egyik a nagybankoké, amelyeknek van pénzük, de nem adnak a kisembereknek, a másik szervezet a kisbankoké, azok adnának, de nincs pénzük. Szomorú tehát, hogy az iparos és kereskedő nincs abban a helyzetben, hogy a hiteligényeit kielégíthesse; szomorú ez az állapot, amelynek pedig egy kis jóakarattal a mértékadó ténye- zők részéről, nem kellene igy lennie. Ijesztő képét látjuk annak, hogy miként megy tönkre a kiskereskedőknek kisiparosoknak jó része, önhibáján kivül jutva abba a helyzetbe, hogy növeli a proletáriátusnak tömegét. Az elmúlt napokban a budapesti közlönyben a budapesti ingóságokra kitűzött árveréseknek száma akárhányszor felülmúlta a százat is. Ha ez a helyzet tovább is ilyen marad, úgy rettenetes még csak gondolni is a kisember sorsára nálunk. A szövetkezetek és kisbankok sok bűnt követtek el a múltban. Akárhány szövetkezet volt, amely egyes ficsuraknak könnyelmű költekezés céljaira adott kölcsönt s akadt akárhány kisbank, mely nagyzási hóbortjában nagy tőkéket fektetett be iparvállalatok finanszálá- sába. A legtöbb szövetkezet és kisbank tőkéjének 4— 10-szeresét fektette be üzletekbe, a végsőkig véve igénybe maga is hitelt. Ez a küny- nyelmü hitelezési rendszer ez a hazárd üzletviteli mód megbosszulta magát s a szövetkezetek és kisbankok kártyavára a legelső fuvallatra megingott s mire gazdasági életünk viharja kitört, a szövetkezetek és kisbankok sorra romba dőltek, egy kettő kivételével. Amelyik fenmaradt, az se tud üzleteket csinálni, újabb hiteleket nyújtani, mert visszleszámitolási hitelét elvesztette, a betéteket megvonták tőlük. Ennek a gazdasági katasztrófának pedig most a kisember látja a kárát legkinosabban. A szövetkezetek és kisbankok, ha nem valami nagy mértékben, ha nem legrendszeresebben, ha nem is a legolcsóbban, de úgy ahogy, mégis csak ellátták a kisember hitelét és akárhány kisember kisiparos és kereskedő van, aki annak a néhány száz vagy néhány ezer korona, nem ritkán uzsorakamatra felvett kölcsönöknek köszönheti a íelvergődését, mit egyik vagy másik a szövetkezettől vagy kisbanktól kapott. A szövetkezetek és kisbankok elmúlásával megszűnt a kisemeber hitele is. A fürdővízzel együtt kiöntötték a gyereket is. Az a kisember, kit nem szánnak meg jobb sorsban levő barátai, rokonai, még egy fillér hitelhez sem tud most jutni. Hová fog ez vezetni? Lehet-e ölhetett kezekkel nézni azt, hogy mint pusztulnak el rajokban a gyengébb existenciák? Lehet-e szánakozás nélkül nézni az illetékes tényzőknek azt a kegyetlen pusztulást, mely a legdolgosabb, a legtörekvőbb polgárok soraiban dúl? A kormány, kedvezni akrván régi kegyenceinek, az agráriusoknak, é- vekkel előbb létesítette állami támogatással az Orsz. Központi Hitelszövetkezetet, azóta létesítettek más földhitelszövetkezeteket is, létesítették legújabban az úgynevezett Altruista bankot is, amelyek hivatva vannak az agrárius földmives polgártársak hiteligényeit kielégíteni, d© sajnos arra, hogy az iparos- és kereskedőközéposztály hiteligényeit kielégítsék nem volt alkalma a kormánynak és > nem is volt szándéka} Ahelyett az állam úgyszólván semmit se tesz a kisiparosok és kíske- reskdők felsegitése érdekében, sőt azt a keveset is, amit e téren eddig nyújtott, meg akarja takarítani. Eddig évenkint egy bizonyos szerény összeget jutatott az állam arra a célra, hogy abból a kisiparosoknak gépeket vásárolt, s ezek a gépek bizonyos idő múlva egész ingyen átmentek a kisiparosok tulajdonába. Ezentúl úgy lesz, hogyaz Országos Központi Hitelszövetkezetnek fogja juttatni az állam ezt az összeget s az hitelbe fogja eladni a kisiparosoknak ezen a pénzen vásárolt gépeket. A kisiparos törleszteni tartozik majd e gépek árát s az Országos Központi Hitel- szövetkezet, a mega hasznának levonása után vissza fogja szolgáltatni az államnak az ily célra kapott pénzt. Az állam ezentúl ugyszólván csak a kamatját fogja nyújtani a kisiparosok számára annak a tőkének, melyet eddig egészben juttatott annak. A kisiparosoknál kezdi tehát állam a takarékoskodást. A nagyiparosok szubvenciós rendszerét persze nem bántja az állam, az agráriusok számára pedik mindig újabb és újabb segítő eszközöket eszel ki. Az államnak kellene gondoskodni egy középbank létesítéséről a kisiparosok és kiskereskedők hitelének rendszere és olcsó kielégítése érdekében. Az állam jegyezhetné egy ily bank részvényeinek többségét, betéttel, kölcsönnel és sok minden más eszközzel növelhetné egy ily intézet tőkeerejét és tekintélyét. A főváros törvényhatósága ó* annak polgármestere évek óta elkövetnek mindent, hogy a főváros polgárságának ügyeit minden tekintetben előmozdítsák, csináltak kenyérgyárat, árulnak élelmiszereket olcsó árakon, csináltak olcsó lakásokat, Ígértek olcsó világítást, ami ugyan még eddig nincsen meg, sőt úgy látszik még arra is gondolnak, hogy annak idején őket még olcsón is temethessék. Nagyon jó, ahogy a főváros törvényhatósága és különösen a polgármester ennyi mindent tettek a főváros polgárságának az érdekében*
