Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-08-03 / 30. szám
hangoztatta kérelmének jogos vol- | tát, javadalmazásának silányságát^ tarthatatlanságát. A közönség is rokonszenvvel volt mozgalma iránt, belátta, hogy a magyar közigazgatásnak ama proletárjai nagyon mostoha bánásmódban részesülnek, hbgy tenni kell valamit az érdekükben és hogy lélekemelő munka vár most a kormányra tekintet nélkül. Mindenki politikai pártkülömbség- re való tekintet nélkül várta-leste, hogy eme monstre-deputáció hatalmas hanghullámai fognak-e visszhangra találni, fogják-e méltányolni a közigazgatás proletárjainak jogos kívánságát. És megindultak a dikciók, a monstre-deputáció élére állított retorok kivágták a rezet, félelmetes, brilliáns szónoklatok hangzottak el, kimért, pózszerü, de annál hatásosabb stílusban és a deputáció lázasan olvasott az exelenciás urak gondolattábláján . . . És mi volt az eredmény ? Nulla a köbön, vagy; nesze semmi, fogd meg jól. Csak éppen annyit tartalmazott a válasz: hogy, ha ti tudtok szónokolni, úgy mi is megálljuk a helyünket! Azok a szivlövegek, amelyek a kormány szive felé let- lek iránjütva, hogy meglapitsák azt, visszapattantak anélkül, hogy vala^ 2-ik oldal._____________ _ Há boru után és előtt. Levél a Balkánról. Vranja, julius közepén. Itt ülök egy szomorú török kávéház előtt ahol az emberek csupa agg és harcképtelen, egymásra néznek és a pillantásaikkal kérdezik, hogy vajon ki lehetek ? Jól öltözve, in- n n a negyvenen: igazság szerint ott kint kéne lennem a harctéren. Rohamot vezényelni; vagy az ágyút tömeggyilkosságra igazítani, vagy bekerittetni az ellenséget. Összesúgnak az emberek; meglehet, hogy kém vagyok a bolgárok kémje. De látják, hogy a pincérrel a siketnémák jeleivel érintkezem és eltalálják menten, hogy angol haditudósító vagyok és hidegen szemlélem az ő nagy világtörténoti eseményeiket onnan a határról, a közelről, a háború színteréről. Egy öreg pap, latin szövegű uj testamentumába elmélyedve, ül az egyik sarokban. Odamegyek hozzá és tisztességtudón köszöntöm. Angolul kérdezi, hogy milyen nemzetségü vagyok és amikör megmondtam, hogy hazám Magyarország, elkezd velem magyarul beszélni. Deákéveinek egy részét — úgymond — Aachán- ban, Németországban töltötte, ahol két magyar teológus is tanult. Nagyon megkedvelték egymást és a magyar fiuk kollegájuk tiszteletére megtanultak szerbül, mig a szerb deák a magyar nyelvet sajátitotta el. Az agg lelkiatya pedig mesélt több szomorú apróságpt a háborúról. mi számottevő eredményt értek volna el. A fizetés rendezést kérelmezték és kaptak egy Ígéretet, amely arról szól, hogy 1914-iki költségvetésben a rájuk való számítást is kilátásba helyezik. De ezzel végeredményben még nincs mindennek eleget téve. Mert a legfontosabb része a dolognak, a „győztem“ elmaradt. Ki kellene a képet még ezzel is domborítani, hogy teljesen elmondhassák: veni, vidi-vici. FEHÉRGYARMAT _______ fi fEhtWnli üliizel Mt. Ha van nálunk egy kiaknázhatatlan téma, úgy kétségkívül a hitelintézet dolga az, mely szóban és Írásban annyira foglalkoztatott már mindnyájunkat, hogy úgyszólván már tudni sem akar róla senkisem. S hogy ezek dacára e meglehetősen elcsépelt témát megint felszinre kell vetnünk,, ezt azért tesszük, hogy az újabb fejleményekről a közönség, m ly — sajnos — eléggé van ez ügyben érdekelve, teljesen tájékozva legyen. Az intézet ellen tudvalevőleg a csőd elrendeltetett, az érdekeltek azonban az egyezkedési tárgyalásokat a hitelezőkkel a csőd elrendelése dacára is folytatták s oly eredmény van a hitelezők, különösen a betétesek áldozatkészsége folytán, hogy ha az igazgatóságban egy A balkáni asszony. Ristovác és Paterica között húzódik a Baujsz- ka patak. Két patericai gazdálkodó, Ju Szendics és Kaspar Ochlawa művelték meg a Paterica hatarát. Az egyik oldalon volt Joun, a másikon Kaspar kis birtokocskája. Öregek voltak mindketten. Juonnak katonaviselt fiját, Pávelt behívták a háborúba. Azalatt a Pável kisgyerekére, Ilica, a Kaspar leánya vigyázott, mert a katona felesége a Pável bevonulása előtt egy héttel meghalt. A gyereket nagyon a leány szivére kötötte az özvegy ember. Azt mondta neki : Ilica, meglátod, a jó Isten is megsegít és talán csak egy golyóval jövök vissza hozzád. Ezt a golyót kiveszik a doktorok a lábamból és megint olyan nyalka ember leszek, mint amilyen legény koromban voltain. „Eljösz e akkor hozzám feleségül “ ? “Hogy elmegyk-e, felelte a lány, hiszen ha nem jönnél vissza, akkor a kis gyereked fölnevelésére szánnám az életemet,, Pável nem tudta, hogy miért olyan áldozat kész a leány; soha közöttük nem volt olyan barátság, amely erre késztethette volna Ilicát. De a leány megadta rá a választ. „Nohát, tudd meg, hogy ez azért van, mert én nem akarom, hogy ti férfiak azt mondjátok, hogy nálunknál áldozatkészebbek, külömbek vagytok Én is ki akarom venni a magam részem a honfoglalásból. És ha te az életeddel fizetsz, akkor én azzal fizetek, hogy egy idegen asszony fiát nevelem föl a hazának. Lássa, — mondta az ősz pap, — az olyan népet, ahol ilyen nagy még a nőben is a hazaszeretet, nem lehet olyan könnyen tönkretenni. csepp kis jóakarat van s ők is hajlandók áldozatot hozni s a helytelen gazdálkodás következményeit vállalni, — úgy a betétesek teljes egészben kapják meg a pénzűket és az igazgatósági tagoknak is megmaradhat vagyonuk s mindenféle következményektől megszabadulhatnak. A legalaposabb s a legszigorúbb számítás szerint az intézetet maximális 580.000 korona veszteség érte, ezt a veszteségei az 580,000 korona rossz és kétes váltókra adott kölcsönök okozták. Most már lejön ebből az összegből a 380.000 koronára rugó alap- és tertaléktőke, marad hiány 200,000 korona. Ebből van igazgatósági tagoknak betétje körülbelül 100,000 korona, tehát még 100,000 korona van hiány. A visszleszámitóló intézetek azonban, kik 590,000 korona visszleszámitolási hitelt adlak e szerenesétlen intézetnek, hajlandók 2ü°/o-ot, sőt még többetis engedni, ha a többire biztosítékot kapnak. Maga ezen engedmény 118,000 koronára rúg, úgy hogy ha ezt a biztosítékot, mely legfeljebb 150,000 koronára megy — megkapják, a csőd nemcsak, hogy meg lesz szüntetve, de a szegény, nyomorult betétesek is pénzüket teljes ösz- szegében megkapják. Itt tehát egy kis jóakarat és egy kis áldozatkészség kell, hogy a kérdéses biztosítékot az intézetek megkaphassák, hogy az engedmény meg legyen valósítva. A mai igazgatóság azonban nem rendelkezhetik azon anyagi eszközökkel, amelyekkel ez a biztosítékadás kérdése megoldást nyerne. A régi igazgatóságnak kell tehát támogatni ebben a köz- gazdasági s végeredményben reájuk veszteséget nem jelentő kérdésben az új igazgatóságot, kiknek nagy része önhibáján kívül esett abba a valóban szomorú helyzetbe, hogy ma már a városból engedély nélkül távozniok sem szabad. Szegeden történt mostanában, hogy egyik hasonló horribilis veszteségű pénzintézetnél egyik régi igazgatósági tag másfél millió korona áldozatot hozott az intézetért, hogy a betevőket a veszteségtől megoltalmazza. Az igazgatóság tehát melynek határkörében állott a pénz kihelyezése, felelős azért a súlyos veszteségért, mely az intézetet érte s kell, hogy mindent elkövessenek a saját jól felfogott érdekükben, hogy a piacz ettől a szerencsétlen csődtől megszabaduljon. Végtére nem kell itt fizetni senkinek, itt ideiglenes bekebelezés által csak biztosítékadást kell nyújtani arra nézve hogy a viszleszámitoló intézetek az 1.100,000 korona váltóanyagból látnának 472,000 koronát, mely összeg 6% mellett lenne a hitelintézetnek kiad/a, amely lyel a 20 % engedmény perfektuálva lesz. _________________1913. augusztus 3.
