Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)

1913-05-23 / 21. szám

1913. május 23. FEHÉRGYARMAT 3-ik oldal. Báró Korányi Frigyes más oldal­ról kisérelte megállítani e betegség hóditó körútját. Megállapított tény, hogy a tüdővész televény talajra a piszokban, nedves, alacsony lakás­ban lakó és rosszul táplálkozó em­bereknél talál. Itt szabadon, bőven tenyészik a tiidővész bacillusa, mely belefészkeli magát oly családba is, hol eddig ismeretlen volt; ahová pedig egyszer betelepedett, onnan eltávolítani alig lehet, mert szülők­ről gyermekekre száll. Első segítség tehát a betegnek megadni a hiányzó tisztaságot s jó levegőt. Odairányult az első aposto­lok cselekedete, hogy olcsó szana­tóriumot létesitsenek a tüdőbetegek részére s sikerült is ilyet Budapest mellett, a budakeszi erdő kies tisz­tásán felállítani. Áz első szanatóri­umot nyomon követte a békésgyu­lai népszanatorium, hol a betegek nagyobbrésze ingyen, a többiek igen olscó árban élvezhetik a szanatóri­umi kezelés minden áldását. Ez­rekre megy a betegek száma, kiket e két szanatórium, mely mellé több is sorakozik még, visszaad az élet­nek, családjának s társadalomnak. Az eddigi munka csak egy csepp a tengerben s mindnyájunknak ki kell részünket venni a küzdelemből. Igaz örömmel hallottuk, hogy városunknak két kiváló úrasszonya Jármy Béláné és Vaszkó Gyuláné figyelmüket e térre fordították s lan­kadatlan buzgalommal törekszenek közönségünket a nemes intézmény támogatására megnyerni Az eddigi Hihetetlen, borzalmas és kegyetlen gyanú. Egyenként talán mindegyik felháborodással uta­sította volna vissza, de együtt, tömegesen el­fogadták. Mert a tömeg mindig kegyetlenebb az egyes embernél. Most is az ingerültség el­ső fellobbanásában meghozták az ítéletet. — Agyon kell ütni! El kell pusztítani 1 Az ilyen embernek, nem szabad élni! Maga az öreg Hrabirovics is leadta a vötumát. ügy határozták, hogy még az nap megölik. A végrehajtás módjára is megegyeztek: lelö­kik a magas sziklafalról, mikor a dinamitnak lyukat fur a negyven méteres mélységbe. Ket- ten-hárman is vállalkoztak arra, hogy mögéje kerülnek és lelökik. Szerencsére akadt egy jobb érzésű horvát munkás, ki elmaradt a többitől és megleste Jocót, hogy közölje vele az ellene készülő merényletet. — Eredj — mondá Jocónak — szedd össze a holmidat és utazzál el a déli hajóval, kü­lönben nem éred meg az estét. — Miért? — kérdezte Jocó inkább csodál­kozva, mint megfélemlítve. A munkás elmondott mindent. — És most eredj Jocó, eredj! — Megyek — mondotta Jocó holtsápadtan, villogó szemekkel. És elindult a bánya felé. Sietve ment, mint­ha a föld égett volna a talpa alatt. Lihegve ért a bányába ós ott felkapott egy heverő eredmények igen biztatóak. Számo­sán jelentkeztek tagul s reméljük, hogy-senki sem lesz vidékünkön, ki ezen eminenter humánus s nemzeti irányú egyesüléstől támogatását megtagadná. Hinni réméljük, hogy a megindított mozgalom sikerre fog vezetni s nemsokára körünkben is megalakulhat a szanatórium helyi fiókja. Jármy Béláné és Vaszkó Gyulá­né úrnőket a legnagyobb dicséret illeti elhatározásukért, hisz a meg­alakulandó fióknak módjában lesz évente megmenteni járásunkban több fiatal lényt, kik a társadalom segítsége nélkül elpusztulnának. Amit az egylet kér, az havonként 50 fillér, oly csekély összeg, mely senkinek nem esketik nehezére, de bőven visszatérül azzal, hogy év­ről évre kevésbedik a közelíátásra szoruló szegény betegek száma, kik­nek költségeit a község viseli u- gyan, de végeredményben minket sújt. Ezúton is felhívjuk városunk és járásunk intelligens közönségét, el­sősorban a hölgyeket, szegődjenek a mozgalmat megindító hölgyek társa­ságába s jelentkezzenek mentői tö­megesebben tagokul. FIGYELEM 1 ”HEZ“ arckréme 80 fillér A AU A AíAAAjAYA i >HEZ« arcszappan 80 fill „HEZ“ arcpouder 80 fillér 3 drb. bármelyikből egyszerre rendelve a pénz előzetes beküldésénél bérmentve. Diszkréten küldi: „HEZ“ i'llatszertár Budapest, Vili. Loson­ci-utca 13. Nagy árjegyzékünk ingyen és bérmentve. csákányt. A horvát munkások egy csoportba állottak, még nem kezdték meg a munkát. Jocó a dühtől rekedten ordított reájuk. — Ti kutyák, ti disznók! Az én vérem kell nektek? Ehun van, vegyétek! Hát jöjjön ide, akinek jobb dolga nincs. Ne hátulról kerüljön hozzám, hanem élűiről! Egyikőtök se mozdul, ti kutyák, disznók! Habzott a szája a dühtől. A munkások mo­gorván, de mozdulatlanul nézték. Jocó folytatta: — Azt hittétek rólam, hogy . . . Összerázkódott és felemelte a csákányt. — Kimondani is restellem . . De ti nem szégyeltétek a szájatokra venni . . . verjen meg az Isten érte! ... És még hirbe keverni egy szegény osszonyt, kit az Isten úgy meg lá­togatott, ki most is ott jajgat az ura sirján . . Még egyszer mondom, kutyák, disznók vagy­tok ! Annál is alábbvalók 1 Pfuj! Feléjük köpött és eldobta a csákányt. Aztán nagy igazságának érzetében önkénytelen mél­tósággal mellén keresztbe fonta a karját. El innen, el! Nem azért, mintha félnék tőletek, hanem azért, mert utállak benneteket. Utállak, ti disznók! — Nono Jocó — szólalt meg Hra­birovics engesztelőén. — Téged is, te vén kutya! Megfordult és elment. Sohse látták többet. ß I R E K. AMERIKÁBA ment ki egy fiatal ember, mert már nem tudott itt meg­élni. Egyszerű szülők gyermeke volt, tisztességben nevelkedett, de egyszerű­en. Szülei elég jó módot nyújtottak neki, de szerencsétlenségére az apa időnek előtte kidőlt a küzdelemből, mielőtt fiát az életre felkészíthette vol­na. S a keéri kis házból kikerült, cse­kély képzettségű fiatal emberre maradt egy nagy gazdaság önálló kezelése, a küzdelem az élettel. S egyszerre cso­dálatos átalakulás ment rajta végbe. Levetette látszólag apja ősi szoká­sait, modorát és viselkedését, külsőleg hasonló igyekezett lenni azokkal, kik­nél e külsőség épen olyan atarisztikus, nemzedékről nemzedékre öröklődő szo­kások kijegeczesedése, mint voltak az ö ősi szokásai, melyeket egyik napról a másikra fitymálva félrelökött. Vannak erős egyéniségek, kik képe­sek uj környezetüknek teljesen megfe­lelő gondolkodásra, cselekvésre, eljá­rásra, de az ilyen egyéniség ritka, az öröklött tulajdonságokat egyszerre más­sal felcserélni kevesen tudják; — a kik pedig nem tudják, külsőleg annál inkább mutatni akarják. Nem egy ilyen esetet láthatni min­denütt; a keéri fiatal földesur pálya­futása azonban tipikus eset s intő pél­da lehet sokaknak, hogyan ne visel, kedjen. Az úriember fogalmát telje­sen összezavarta a szertelen, kapko­dó, költekező, .lovagló s vadászó em­berrel, a gavallér fogalmát a kártyá­ban, pezsgőben s léháskodásban látta kimerítve. Nem tudott belemélyedni e két fogalom igazi tartalmába, a köny- nyelmü fiatalemberhez tapadó barátok serege erre időt sem engedett neki s igy a felszínen mozogva, rövid idő alatt teljesen elvesztette a talajt lá­bai alól. Csodálatosnak ily dolgokban csak egyet tartok: sokan, kik feltétlen ga­vallér s úri embereknek tartják magu­kat, helyesnek vélték barátságukkal övezni azt, kiről bizalmasan úgy vé­lekedtek, hogy a külső látszat dacára belsőleg mit sem változott, — a ghettó illatát csak rövid időre tudja eltüntet­ni az angol telivér, franczia pezsgő s s magyar kártya. S mégis tönkre tették színlelt barát­ságukkal. Eljegyzés. Bornemissza Jenő jászladányi adóügyi jegyző, Bornemissza Imre közs.-jegy- ző fia eljegyezte Radován Margit kisasszonyt, Radován György nagykereskedő kedves leá­nyát Jászapátin. — Magyar Endre csizmadia iparos eljegyezte Bojtor Mariskát Fehérgyarmaton.

Next

/
Oldalképek
Tartalom