Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-05-23 / 21. szám
1913. május 23. FEHÉRGYARMAT 3-ik oldal. Báró Korányi Frigyes más oldalról kisérelte megállítani e betegség hóditó körútját. Megállapított tény, hogy a tüdővész televény talajra a piszokban, nedves, alacsony lakásban lakó és rosszul táplálkozó embereknél talál. Itt szabadon, bőven tenyészik a tiidővész bacillusa, mely belefészkeli magát oly családba is, hol eddig ismeretlen volt; ahová pedig egyszer betelepedett, onnan eltávolítani alig lehet, mert szülőkről gyermekekre száll. Első segítség tehát a betegnek megadni a hiányzó tisztaságot s jó levegőt. Odairányult az első apostolok cselekedete, hogy olcsó szanatóriumot létesitsenek a tüdőbetegek részére s sikerült is ilyet Budapest mellett, a budakeszi erdő kies tisztásán felállítani. Áz első szanatóriumot nyomon követte a békésgyulai népszanatorium, hol a betegek nagyobbrésze ingyen, a többiek igen olscó árban élvezhetik a szanatóriumi kezelés minden áldását. Ezrekre megy a betegek száma, kiket e két szanatórium, mely mellé több is sorakozik még, visszaad az életnek, családjának s társadalomnak. Az eddigi munka csak egy csepp a tengerben s mindnyájunknak ki kell részünket venni a küzdelemből. Igaz örömmel hallottuk, hogy városunknak két kiváló úrasszonya Jármy Béláné és Vaszkó Gyuláné figyelmüket e térre fordították s lankadatlan buzgalommal törekszenek közönségünket a nemes intézmény támogatására megnyerni Az eddigi Hihetetlen, borzalmas és kegyetlen gyanú. Egyenként talán mindegyik felháborodással utasította volna vissza, de együtt, tömegesen elfogadták. Mert a tömeg mindig kegyetlenebb az egyes embernél. Most is az ingerültség első fellobbanásában meghozták az ítéletet. — Agyon kell ütni! El kell pusztítani 1 Az ilyen embernek, nem szabad élni! Maga az öreg Hrabirovics is leadta a vötumát. ügy határozták, hogy még az nap megölik. A végrehajtás módjára is megegyeztek: lelökik a magas sziklafalról, mikor a dinamitnak lyukat fur a negyven méteres mélységbe. Ket- ten-hárman is vállalkoztak arra, hogy mögéje kerülnek és lelökik. Szerencsére akadt egy jobb érzésű horvát munkás, ki elmaradt a többitől és megleste Jocót, hogy közölje vele az ellene készülő merényletet. — Eredj — mondá Jocónak — szedd össze a holmidat és utazzál el a déli hajóval, különben nem éred meg az estét. — Miért? — kérdezte Jocó inkább csodálkozva, mint megfélemlítve. A munkás elmondott mindent. — És most eredj Jocó, eredj! — Megyek — mondotta Jocó holtsápadtan, villogó szemekkel. És elindult a bánya felé. Sietve ment, mintha a föld égett volna a talpa alatt. Lihegve ért a bányába ós ott felkapott egy heverő eredmények igen biztatóak. Számosán jelentkeztek tagul s reméljük, hogy-senki sem lesz vidékünkön, ki ezen eminenter humánus s nemzeti irányú egyesüléstől támogatását megtagadná. Hinni réméljük, hogy a megindított mozgalom sikerre fog vezetni s nemsokára körünkben is megalakulhat a szanatórium helyi fiókja. Jármy Béláné és Vaszkó Gyuláné úrnőket a legnagyobb dicséret illeti elhatározásukért, hisz a megalakulandó fióknak módjában lesz évente megmenteni járásunkban több fiatal lényt, kik a társadalom segítsége nélkül elpusztulnának. Amit az egylet kér, az havonként 50 fillér, oly csekély összeg, mely senkinek nem esketik nehezére, de bőven visszatérül azzal, hogy évről évre kevésbedik a közelíátásra szoruló szegény betegek száma, kiknek költségeit a község viseli u- gyan, de végeredményben minket sújt. Ezúton is felhívjuk városunk és járásunk intelligens közönségét, elsősorban a hölgyeket, szegődjenek a mozgalmat megindító hölgyek társaságába s jelentkezzenek mentői tömegesebben tagokul. FIGYELEM 1 ”HEZ“ arckréme 80 fillér A AU A AíAAAjAYA i >HEZ« arcszappan 80 fill „HEZ“ arcpouder 80 fillér 3 drb. bármelyikből egyszerre rendelve a pénz előzetes beküldésénél bérmentve. Diszkréten küldi: „HEZ“ i'llatszertár Budapest, Vili. Losonci-utca 13. Nagy árjegyzékünk ingyen és bérmentve. csákányt. A horvát munkások egy csoportba állottak, még nem kezdték meg a munkát. Jocó a dühtől rekedten ordított reájuk. — Ti kutyák, ti disznók! Az én vérem kell nektek? Ehun van, vegyétek! Hát jöjjön ide, akinek jobb dolga nincs. Ne hátulról kerüljön hozzám, hanem élűiről! Egyikőtök se mozdul, ti kutyák, disznók! Habzott a szája a dühtől. A munkások mogorván, de mozdulatlanul nézték. Jocó folytatta: — Azt hittétek rólam, hogy . . . Összerázkódott és felemelte a csákányt. — Kimondani is restellem . . De ti nem szégyeltétek a szájatokra venni . . . verjen meg az Isten érte! ... És még hirbe keverni egy szegény osszonyt, kit az Isten úgy meg látogatott, ki most is ott jajgat az ura sirján . . Még egyszer mondom, kutyák, disznók vagytok ! Annál is alábbvalók 1 Pfuj! Feléjük köpött és eldobta a csákányt. Aztán nagy igazságának érzetében önkénytelen méltósággal mellén keresztbe fonta a karját. El innen, el! Nem azért, mintha félnék tőletek, hanem azért, mert utállak benneteket. Utállak, ti disznók! — Nono Jocó — szólalt meg Hrabirovics engesztelőén. — Téged is, te vén kutya! Megfordult és elment. Sohse látták többet. ß I R E K. AMERIKÁBA ment ki egy fiatal ember, mert már nem tudott itt megélni. Egyszerű szülők gyermeke volt, tisztességben nevelkedett, de egyszerűen. Szülei elég jó módot nyújtottak neki, de szerencsétlenségére az apa időnek előtte kidőlt a küzdelemből, mielőtt fiát az életre felkészíthette volna. S a keéri kis házból kikerült, csekély képzettségű fiatal emberre maradt egy nagy gazdaság önálló kezelése, a küzdelem az élettel. S egyszerre csodálatos átalakulás ment rajta végbe. Levetette látszólag apja ősi szokásait, modorát és viselkedését, külsőleg hasonló igyekezett lenni azokkal, kiknél e külsőség épen olyan atarisztikus, nemzedékről nemzedékre öröklődő szokások kijegeczesedése, mint voltak az ö ősi szokásai, melyeket egyik napról a másikra fitymálva félrelökött. Vannak erős egyéniségek, kik képesek uj környezetüknek teljesen megfelelő gondolkodásra, cselekvésre, eljárásra, de az ilyen egyéniség ritka, az öröklött tulajdonságokat egyszerre mással felcserélni kevesen tudják; — a kik pedig nem tudják, külsőleg annál inkább mutatni akarják. Nem egy ilyen esetet láthatni mindenütt; a keéri fiatal földesur pályafutása azonban tipikus eset s intő példa lehet sokaknak, hogyan ne visel, kedjen. Az úriember fogalmát teljesen összezavarta a szertelen, kapkodó, költekező, .lovagló s vadászó emberrel, a gavallér fogalmát a kártyában, pezsgőben s léháskodásban látta kimerítve. Nem tudott belemélyedni e két fogalom igazi tartalmába, a köny- nyelmü fiatalemberhez tapadó barátok serege erre időt sem engedett neki s igy a felszínen mozogva, rövid idő alatt teljesen elvesztette a talajt lábai alól. Csodálatosnak ily dolgokban csak egyet tartok: sokan, kik feltétlen gavallér s úri embereknek tartják magukat, helyesnek vélték barátságukkal övezni azt, kiről bizalmasan úgy vélekedtek, hogy a külső látszat dacára belsőleg mit sem változott, — a ghettó illatát csak rövid időre tudja eltüntetni az angol telivér, franczia pezsgő s s magyar kártya. S mégis tönkre tették színlelt barátságukkal. Eljegyzés. Bornemissza Jenő jászladányi adóügyi jegyző, Bornemissza Imre közs.-jegy- ző fia eljegyezte Radován Margit kisasszonyt, Radován György nagykereskedő kedves leányát Jászapátin. — Magyar Endre csizmadia iparos eljegyezte Bojtor Mariskát Fehérgyarmaton.
