Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)

1913-05-09 / 19. szám

Fehérgyarmat 1913. II. évfolyam. 19. szám. május 9. FEHÉRGYARMAT Hí Társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egész évre .... 8 kor. Negyedévre.... 2 kor. Félévre ...............4 kor. Egyes szám 20 fillér. Le lkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. Felelős szerkesztő: Dr. HUNWALD IZIDOR. Megjelenik minden pénteken. Szerkesztőség és kiadóhivatal: »KOSSUTH*-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. Pünkösdi tűz. Az év 365 fogú kerekén ismét felül fordult a Pünkösd napja. Pi­ros Pünkösd napja! A beteljesedett remények ünnepe. Az első Pünkösd ünnepétől kiin­dulva századok Pünkösdjén keresz­tül egy lánc húzódik el a mai na­pig, az utolsóig. Pünkösdi tűzben izzó lánc ez: örök remény, örök valóság lánca. Századokon keresz­tül e napon izzott át milliók vára­kozó reménysége mosolygó piros valósággá. Vájjon lesz-e mostani ünnepünk­ben is ilyen csodás hatalmú Pün­kösdi tűz? És ha lenne is, Istenem, volna-e mit tennie ? Hiszen mi már remélni sem tudunk talán, a mi szemeinket lenyűgözve tartja a szo­morú, nyomorult való, nem tudnak azok a remények tiszta egére nézni. Napjainkban mintha valami sötét szellem oltogatná e szent tüzet. Vészt lehelő hatalom dúl körülöt­tünk, vérfagyasztó módon bömböl, mint a szövetségi Behemóth. Bejár­ja a müveit és műveletlen földeket öldöklő fegyvereket kovácsol, me­lyeknek élére a sötét gyűlölet mér­gét helyezi; népet nép, nemzetet nemzet ellen ingerel, a százezrek életét kezében tartva élesztgeti a háborút. Ez is tűz, de nem Pünkösdi tűz, mely a helyett, hogy szétválasztaná, a szelid béke, a boldog egyetértés ál­tal összeforrasztja még az ellensé­ges sziveket is. De nemcsak ebben nyilvánul. Izzó tüzfolyammá teszi áldozatai­nak ereit, hogy az mindmegannyi alvilági Pklegeton, amelybe bele- vész a lélek messzetörekvő, csörgő patakja, kiégeti a szív, virágokkal rakott mezőit, hogy sivárrá legyen az emberi kebel, végre megfosztja az értelmet tisztánlátásától, mignem az elgyötört nyomorult halandók kezében eldörren a fegyver. Ijesztő mértékben növekedik az öngyilko­sok száma. Az orvosok, a lélekbú­várok buzgón kutatják a terjedő baj okát. Megzavart idegrendszer. Rendellenességek az agyban. Feldúlt kedély. Örökölt családi hajlam, mely áthatja a vért, a húst, a cson­tot s a testnek legparányibb atom­jait. Ki tudná? Megcáfolni nem bí­rom, hinni nem merem. Mégis úgy tetszik, mintha a régieket komoly élethivatásuk betöltésére, sokszor hihetetlen Ínség, nyomorúság, szen­vedés elviselésére nem annyira erős testszervezet képesítette, mint in­kább erős vallásos erkölcsiség. Hol késel Te égi tűz, Te pünkös­di Szentlélek? De a romboló deamon itt sem áll meg. Az anyag szerelme, az érdek- haj hászat immár odáig megy, hogy a hasznost nemcsak különválaszta­ni, hanem többre is becsülni kez­dik az erénynél. Pedig ebből szár­mazik a gyilkolás, ebből a méreg- keverés, a végrendelethamisitás, a sikkasztás. S valóban, főként a sikkasztásokra rendes rovatot nyit­hatnak napilapjaink. Mit mutat ez? A korszellem daemoni része be­lefojt harci tárogatójába, s megin­dította az erkölcsi világ ellen a ni- hilisztikus háborút. Ezt legyőzni a vallás van hivat­va; de mindaddig felette kétes a küzdelem, mig józan alapokra fek­tetett megnyugtató hit nem lesz társadalmunk vezérelve. Ide kell a pünkösdi szent tűz, hogy a habozókat útbaigazítsa, a csüggedőket bátorítsa. Jövel, óh Szentlélek ............! ! —n . R „FENÉRCyARMAT“ TÁRCÁJA. Esetek. Irta: Arányi LIpót. A nevek mellékesek, a hely sem fontos. Csupán annyit erre vonatkozólag, hogy nem Budapesten történt. Mert Budapesten nincsenek unalmas professzorok. Mondjuk tehát, valahol messze, az Óperen­ciás tengernél volt egy egyetem, a melynek egyik tudós professzora arról volt nevezetes, hogy már a puszta megjelenésével is ásításra lelkesítette a hallgatóit. De a mikor aztán a prelekcióját megkezdette, akkor már minden egyetemi polgár, aki csak benn volt a terem­ben, ott gubbaszkodott, akár csak a fán a veréb a nagy ködben. Mikor pedig vége lett az órának, azt nem annyira a kerekded mon­dat befejezés, mint inkább a pedellus csenge­tése adta értésükre. De a csengetés többnyi­re ébresztő is volt egyszersmind. Egyszer az ilyen előadás alkalmával megtör­tént, hogy egy igen jó modorú és illedelmes egyetemi polgár délelőtti tizenegy órára még nem tudott az egyetemig eljutni és egy ne­gyedórával elkésett. A tanár ur már meg­kezdte az előadást. Elkésett barátunk vagy öt percig ott tépelődött az ajtó előtt vajon bemenjen-e, vagy távozzék? De aztán, felülke­rekedett benne a tudás vágya és még ezen felül a katalogus-olvasástól való félelem. Ezért diszkrétül benyitotta az ajtót és óvatosan be­toppant. A professzor uron kivül vagy tiz-tizen- öt komor ábrázat meredt feléje. Az ajtó­nyitás megzavárta a példás csendet. Az e- gyébbként szelid, jólelkü proffeszor szemrehá­nyó hangon fordult feléje: — Miért zavarta uraságod a tanítást? Kérem, ez máskor elő ne forduljon. Tessék pontosan tizenegy órakor megjelenni. Ifjú barátunk vezekelt és tisztességtudóan excuzálta magát: — Bocsánatot kérek, tanár ur, belátom, hogy hibáztam. Ne tessék haragudni, de bizony most megtörtént az velem, hogy elaludtam az időt és ezért elkéstem. Ezzel serényen beült a negyedik padba. A tanár ur kiengesztelődve folytatta az előadást. Elkésett barátunknak a diák-szomszédja pedig jó teggelt helyett ezt súgta a fülébe: — Te svindler, miért füllentettél? Hát te otthon is szoktál aludni? * * * Valódi, hamisítatlan pesti élet. És szóról- szóra megtörtént. Egy urinőnek néhány ezer korona megtakarított pénze volt. Azon töp­rengett, hogy mit csináljon a pénzével, a melyet nem szándékozott három és egy negyed százalék mellett „gyümölcsöztotni.“ Ismerősei­vel sokáig tanakodott a mérsékelt számú cél­szerűségek ős ötletek felett. Végre elég meggondolatlanul elfogadta azt az ajánlatot, hogy vegyen meg a külvárosban egy mozit, mert az mostanában igazi aranybánya. Az árverelés nagyon meggyőző volt Az elméket és a kedélyeket valósággal forradalmi szellem dominálta. A régi elavult formákat és irányza­tokat lerombolják. A Shakespeare-kultusznak vége, helyébe jő a mozi, az uj kultúra tömeg- mozgósitó és levegőt tisztitó szélvihara. Az ügylet megtörtént. A külvárosban levő mozi uj gazdát kapott. Az urinő első napon beült a kasszához és — vasárnap lévén — várta a befektetés első, dús kamatját. Jöttek is látogatók szép számmal. Többek közt egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom