Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-05-02 / 18. szám
1913. május 2. FEHÉRGYARMAT 2-ik oldal. hogy megfelelő hozadékát remélni sem lehetett. Ott kezdődött a baj, mikor a pénz kamatláb hirtelen felszökkent s az addig 6—7 százalékos kamat helyett a múlt évben előbb 8—9, utóbb 10 — 12 százalékos kamatot kellett fizetni. Ugyanakkor — tavaly — a folytonos esőzés teljesen tönkre tette a termést s megakadályozta az őszi gazdasági munkála- tok bevégzését. De bedugultak egyszerre az addig oly bő pénzforrások is, egyes pénzintézetek pedig, mert őket szorították, a legnagyobb kíméletlenséggel követelték vissza tőkéjüket. A jövedelmétől, hitelforrásaitól megfosztott, minden oldalról szorongatott gazdaközönség legnagyobb része ma kimerültén, fásultan várja a viszonyok jobbrafordulását. Közben az összes javak értéke mélyen leszállt, a földárak sülyedtek, belsőség el nem adható, jószágon pedig csak jelentékeny veszteséggel lehet túladni. A gazdasági krízis legsúlyosabb részén talán már túlestünk, hacsak a külpolitikai események a mutatkozó csekély javulást ismét el nem rontják; de az eddigi eseményekből is levonhat- | juk már a következtetéseket a jövőre. Első s örvendetes jelenség, hogy I gazdaközönségünk nagyobb része elég I jól küzdötte magát keresztül e tatárjárásnak beillő pusztuláson. Sokan elhullottak, köztük sok érdemes, de többnyire a férgese. Bebizonyosodott, hogy a kicsiny tehermentes vagyon sokkal biztosabb támasza a megélhetésnek, mint a nagyobb — kölcsönnel terhelt — ingatlan. A meglevő kisebbnek kellő művelése, uj gazdasági termények meghonosítása, az egyszerű életmód fentartása, a komoly munka az, ami biztosítja a nyugodt, gondtalan életet, lassú, de biztos előhal adást, Bebizonyult másrészt, hogy pénzintézet és hitelszövetkezet járásunkban több van a kelleténél. A pénzintézetek s hitelszövetkezetek gazdasági hasznát elvitatni nem lehet. De valamint a leg- izletesebb étel tulnagy mértékben élvezve megrontja az ember gyomrát, ép úgy a tulbő pénzintézeti áldás megfekszi, sőt mondhatnánk megmételyezi egy járás, egy ország gazdasági főszervét, a termelő lakosságot, mely nélkül a nemzet vérkeringése megbénul. Ha tehát jövőben kellő munkásság mellett meg akarunk élni, meg kell szorítani a hitelezés könnyű lehetőségét anélkül, hogy a valóban szükséges s minden gazdasági tevékenység nélkülözhetetlen hitelforrásokat elzárnók vagy azok igénybevételét megnehezitenők. Nem akarunk irányelveket megállapítani, czélunk csak az volt, főbb s legfeltűnőbb vonásaiban rámutatni járásunk gazdasági hiteléletének bajaira s orvoslására» Gazdasági bajainkat tetézi kereskedelmünk és iparunk teljes elhanyagoltsága, de ez a kérdés oly fontos s sokoldalú, hogy nehány sorban elintézni nem lehet; — esetleg később még visszatérünk rá. darabonként ^ koronáért szállít gyönyörű dombornyomatu névjegyet — vésettel együtt a „Kossuth“ nyomda Fehérgyarmaton. Ha a véset meg van, úgy a névjegy csak 3*50 korona. Színház. A csütörtök esteli bemutató előadás nem ismertetett meg bennünket teljes mértékben a Szabados László társulatával. Bár ezen estén is jó, mondhatni kifogástalan játékot produkált a szereplők mindegyike, teljes erejével, összes képességével csak a következő előadásokon bontakozott ki előttünk a társulat. A róla táplált jó véleményünk úgyszólván napról-napra erősödött, im- pressióink mind értékesebbek lettek s Szabados László társulatának elsőrangú volta meggyőződéssé vált bennünk. Eddig a következő darabok kerültek szinre: Pénteken a „Gólya“. Bohózat, az ily daraboknak minden tulajdonságával. Sikamlós, de nem beszól róbuszok- ban, hanem, ha nem is mindég finoman, de kimondja a mi a szájára jön. Sikere a helyzet komikumon alapul, a bonyodalom olyan, mint egy őserdőben, megoldhatlan másként, mint egyszerű ketíévágással. Mulattat, de lü perc múlva elfelejtjük, mert mélyebb tartalma nincs. Jól játszottak László Gizi és Asztalos Mici. Fehér Imre szinte természetellenesen jól beletalálta magát a háromgyermekes apa szerepébe. Virágh László fiatal, nagyreményű komikus, ki ügyes játékával sokszor megkacagtatta a közönséget. Szombaton Biró Lajos „Tavaszi ünnep“-e ment. Uj darab, melyről a kritika nem a legnagyobb hódolatai nyilatkozott. Egyes helyzetek magyarázatra szorulnak s ezt a szeüüi Kérdem most már ezek után, hogy ártalmas-e, vagy Iehetetlonség-e csakugyan a tiszta élet? Tudom, hogy még most is lesznek olyanok, akik azt mondják, hogy a tiszta élet csak szép eszme, de kivitele lehetetlen. Lehetetlen?! — Tehát minden szabad ?! Tehát balgák vagy gonoizak a szülők és vezetők, amikor gyermekeiket és az ifjúságot a tisztaságra intik?! Hiszen ez kegyetlenség, mert lehetetlenséget követelnek tőlük. Avagy őrültek ős esztelenek volnának-e a törvényhozók, akik a nyilvános erkölcstelenségre kemény büntetést szabnak? De meg ha igaz velna ez, akkor a jó Isten is lehetetlenséget kíván az emberektől, amidőn egész határozottan megparancsolja: „Ne paráználkodjál 1“ — És még hozzá mily rettenetes az a büntetés, amelylyel azt az ocsmány bűnt sújtja ? . . . nemcsak magát a bűnöst bünteti, de utódait is, hetediziglen! Borzasztó ! Hetediziglen! — Érti-e ezt mindenki? . . . Egy apa állott egyetlen 14 éves gyermeke betegágya mellett. Ránéz aggódó szemekkel az orvosra és kérdi: valóban nincs remény ? S hallja a kétségbeejtő szót: Nincs! — Ninc3, s mi okozta azt, hogy ily korán elpusztul ? — Nem okozta más, mint a te ifjúkori kicsapongásod I Te apa, te gyilkoltad meg gyermekedet, amikor termő erődet könnyelműen elpazaroltad ; te vagy e gyermek gyilkosa, mert a serdülő ifjúkort nem erőgyűjtésre használtad, hanem kéj hölgyek karjaiban töltötted. Romlott a véred, nem életképes az utódod; s hogy eddig is élt, azt csak az anyai tiszta vérnek köszönheti 1 Rettenetes vád! Gyilkos, gyermek- gyilkos apa! Meggyilkolja családját, sőt meggyilkolja önmagát is! Ugyan mit vétett az a szerencsétlen nő, a boldogtalan hitves? Tisztán, szeplő sem fórt hozzá, úgy élt mindaddig, amíg kezével egy férfit meg nem ajándékozott. Megkötik a nagy, a boldogító szövetséget egy egész életre. A gyönge lányka rábízza magát, jövőjét és mindenét a szeretett férfire, abban a reményben, hogy mellette megtalálja a családi élet tiszta örömeit, boldogságát. Tisztán, szeplőtlenül ólt ed- gig, hogy majdan, mint anya örömét lelje saját vérében. De oh, mily keserűen csalódik! mert látja, hogy neki férjétől, annak ifjúkori bűnei miatt gyermeke soha sem lesz! Vagy mégis, nemsokára karjain tarthatja kisdedeit; lelke eltelik a jövő szép reményével s ime néhány hó vagy év múlva látja, hogy férges a gyümölcs, hogy fonnyadszeretetének kis ártatlan virága; s fonnyad, ö3szeszárad, beteges minden gyermeke. Reájuk pazarolja éjjelét-nappa- lát, minden kincsét, vagyonát; nem törődik szépségével, senkivel és semmivel, csakhogy gyermekét, csak legalább egyet közzülök megmentsen, — és mégis mind elhalnak 1 Miért ? 1 A családfő, az apa ifjúkori kicsapongásai miatt. Miközben az anyát is öli a bánat; megöli idő előtt. Ki a gyilkosa a gyermekeknek, ki ölte meg az anyát? Ki irtotta ki a családját? Az egykor fajtalan ifjú, de most családapa. Kipusztul a fajtalannak a családja, de elvész ő maga is mert életének, egészségének alapját, férfiúi erejét vesztegeti el oktalanul! Sokan közülök, végső elkeseredésükben, saját kezükkel oltják ki életüket, egészségük, boldogságuk mind oda veszett a fajtalan óletfertőjébe. Nézzük csak azokat a sáppadt arcú, beesett szemű, összeaszott, kö- hécselő embereket, leginkább fiatalokat, nem a halál útját járják-e ezek? Nem öli-e őket lassan a bujaság kóros betegsége, következménye ? Nem öngyilkosság-e ez, hogy modernül fejezzem ki magam — részletfizetésre? És az a sok idegbaj, elmebaj, elmeháborodás honnan származik? Vájjon a tiszta, erkölcsi élettől? Óh mily borzasztó dolog az, kioltani a lelkivilágot s besülyedni az oktalan barmok közzé ? 1 Óh mily borzasztó az, amidőn elhomályosul az értelem! — de a fajtalan élet után ez csak természetes valami, mert a lélek tehetsége a szervek megrongálása folytán nem tudhat rendesen működni. Újból kérdem ezek után mi jobb, tisztán élni, avagy ösztöneinket kielégíteni ? A feleletet és ítéletet reabizom a komoly és józanul gondolkodófszives olvasóra. 'CS
