Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)
1912-05-31 / 22. szám
ros beteg szenved a terheltség miatt az alkohol gyászos utókö- vetkezinényeképen. A bűnügyi statisztika pedig világosan kimutatja, hogy a bűnösök háromnegyedrésze alkoholista volt. Egy háború vagy egy járványos betegség nem tesz annyi pusztítást, mint az alkohol. Nagyon szép, hogy a kolera ellen minden védekezést meg tesz az állam és hatóság. De vájjon mit tesz az alkohol ellen ? ! Eddig nem tett úgyszólván semmit. Azok a felolvasások vajmi keveset segitenek, ha a hatalmasabb tényezők annak hatását letörik. A társadalom minden rétegében mozgalmat kell inditani e ragályos betegség, az alkoholismus romboló terjedése ellen. Mutassuk meg a gyászos példákból mily nagy az a pusztitás, melyet az ember lelkében s anyagi javaiban végzett. Iskola, templom, szószék igyekezzenek e kóros baj ellen küzdeni, hatóság segitse e munkájában a községeket, mert különben meddő lesz minden törekvésünk ; s végül a magas kormány lássa be, hogy csak látszólag nagy a jövedelem abból a szeszből, mert ez egy nagy nemzedék örök sülyedésének váltsága. Épüljetek templomok, iskolák, pusztuljatok ti sürü korcsmák. Józan, munkás, vallásos, erkölcsös nemzedéké a jövő. TURPARTI. (Vége.) 2. oldal. A délvidéki árvízkatasztrófa. A délvidéki árvízkatasztrófa, amelyet a hegyi patakok, majd a Fernes és Béga hirtelen áradozásai okoztak, mind nagyobb méreteket ölt. A mindent magával ragadó, elpusztító borzalmas vizáradat akkor öltötte a legnagyobb méreteket, amikor a hegyekből kilépett a síkságra: Temes- és Toronrázengett a esókravágyó ftllemile: Szeress, szeress, szeress!) És ő szeretett engem. Kárhozatteljes rajongással akart engem. Akart ! és nekem engedelmeskednem kellett. És mentem utána hűségesen, fáradhatatlanul. Pedig nem is szerettem oly nagyon. Eközben történt velem valami. Egy különös, meglepő és mégis mindennapi eset : megtudtam, hogy el kell mennem innen .... Ettől kezdve véres csókokat csókoltam Margitnak arcára. Nagyon fájt, hogy el kellett válnom Margittól, aki oly nagyon szeretett engem s akiről tudtam, hogy oly nagyon szeret. És ő vigasztalt is engem. Ne busulj kis gonosz, majd visszajössz s akkor majd járjuk az erdőt. Most még nyájasabb volt, mint máskor s mégis olyan különös volt. Volt valami a szavában, valami hideg, valami olyan, ami eddig nem volt. Egy kis érze stelenség egy kis nembánomság. Észrevettem, bár hogy is takargatta. És én féltékeny lettem Margitra. És nem mertem itthagyni. De hát mennem kellett. El is mentem, ha jól emlékszem, Pestre. (Vége következik.) tálmegyék dúsan földjére. Különösen a Temes mentén, de másutt is virágzó gazdag falvak határaikkal együtt kerültek viz alá, a házak mind összedültek, az állatállomány teljesen elpusztult, a vetések teljesen tönkrementek. Sajnos, számos emberélet is áldozatul esett a hirtelen, meglepetésszerűen előtörő zugó vizáradatnak, főleg gyermekek és aggastyánok s ha a katonaság nem erőszakkal cipeli el az omladozó házak és pajták tetejéről a jajveszékelő embereket, még sokkal többen pusztultak volna el. Az árviz-sujtotta vidékeken természetesen éhínség köszöntött be, mert az emberek örültek, hogy puszta életüket megmenthették; a hatóságok részéről azonban már megtettek minden intézkedést az Ínség pillanatnyi enyhítésére. Az okozott kár nagyságát most még megközelítőleg sem lehet megállapítani, ez csak az ár elvonulása után lesz lehetséges, de mindenesetre milliókra rúg. / Elpusztult falvak. A párdányi járásban levő Csebze község és a módosi járásban levő Maczedónia község egészen elmerültek abban a [tengerben, amelylyé a Temes vizét növesztette a hosszantartó esőzés. Csebze község 300 házból állt és lakosainak száma 2500. Egyetlen ház sem maradt meg. Hasonló sors érte a 150 házból álló s 1200 lelket számláló Maczedóniát is. Borzalmas az a pusztulás, melyet az árvíz okozott. A lakosság baromfiaival és háziállataival az elöntött házak tetejére menekült, ingóságait pedig felhord- ta a padlásra, hogy igy mentse meg az ártól. Mindez azondan nem segített: egymásután omlottak össze a házak és temettek maguk alá vagyont, életet. Mikor a katonsság megérkezett, már alig tudtak ellenállni a hömpölygő áradatnak, a gyöngén épített házak. Állandó életveszedelem fenyegette nemcsak azokat, akik a házak tetején kerestek menedéket, hanem a mentésre kivezényelt katonaságot is, amely a magával hozott csónakokon igyekezett megközelíteni az egyes házakat. Az életmentőknek azonban csodálatosképpen nem a romboló elemmel kellett a legnagyobb küzdelmet folytatniok, hanem magukkal a mentendőkkel. Az emberek ugyanis nem akarták otthagyni házukat, azzal utasították el a segélythozó katonákat, hogy inkább ők maguk is elpusztulnak, de nem hagyják veszni vagyonukat. A katonák eleinte nem sokat vitatkoztak, aki menekülni akart, azt fölvették a csónakokra, aki nyakaskodott, otthagyták. Az éjszaka folyamán a katönaság megkapta a parancsot, hogy, ha kell, erőszakkal is le kell hozni a házak tetejéről az embereket. Hajnalban négy órakor a katonaság csakugyan csónakokon mégegyszer bejárta a községeket és karhatalommal szedte le a folytonosan imádkozó és jajgató parasztokat a házak és pajták tetejéről. Csónakokkal igyekeztek menteni a menthetőt. A csónakok azonban felfordultak és a benne ülők a viabe estek. Sok halott. Természetesen igen sok halottja van a katasztrófának; már látnak holttesteket úszni a vizen, nem is szólva az állatok százairól, amelyeknek élettelen hulláját szintén magával sodorja a viz. Eddig 60—80 halottról tudnak, főként gyermekekről és aggastyánokról, akiket a primitiv házakban olyan hirtelen ért a viz, hogy nem menekülhettek. FEHÉRG\ TI HÍRLAP Csebzén csak a templom épülete áll, a többi összeomlott. Az ujpécsi hidat az áradat elsodorta s a csebzei hídig vitte, amelyben megakadt. A Temes-Bé'ga társulat jelentése szerint Temesság, Petromány, Csebze, Maczedónia és Oád községek teljesen elpusztultak. A csebzei mentésről a következőket jelentik: A katonaság kilenc csónakkal a romok közé evezett, kogy az utolsó ottmaradt embereket elvigye. Hihetetlen nehézségekkel járt a katonaság munkája. Egy jómódú zsidó szatócs, akinek 10.000 korona értékű áru van a raktárában, feleségével görcsösen ragaszkodott ahhoz, hogy házában maradhasson és úgy kellett elcipelni a minden pillanatban összomlással fenyegető házból. A töltés mellett egész sereg ember tanyázik, akik nem akarnak elmenekülni. A A viz rövid idő alatt félmétert apadt és az ár észrevehetőig megy vissza. 1912. május 31. HÍREK. Iparosok bálja. Az ipartestület javára f. hó 27-én rendezett bál a legimpozán- sabban folyt le. A rendezőség egy része s a koszorús lányok fáklyásmenetet tartottak s a védnöknőt kisérték fel a kasinóba, minek megtörténte után a zenekar jó csárdásra húzott s a résztvevők a reggeli órákig jól mulattak. Mely alkalommal felülfizettek: Jékey Sándorné 50 K, Szuhányi Lász- lóné, Ascher Kálmánná, Chemez A. Jenőné, Vaszkó Qyuláné, Jármy Béláné 30—30 K. Kiss Antalné 25 K, Kormány Lajosné 20 K, Fábián Károlyné. dr. Hunwald Izidor, dr. Torday Sándor, Horváth Jenő, Márkusz Sándor 10—10 K, Mártonffy Lajos, dr. Muhi Zsigmondné, Szatmár 8—8 K. Németh Jenő Szatmárököritó 6 K. Gulácsy Gyula, Harsányi Endre Kömörő, Gacsó László, Szarka Károly 5—5 K. Dr. Kölcsey Ferencz, dr. Kölcsey György Szatmár, dr Bornemisza Béla, dr. Biky Andor, Kaufmann Béla, Rooz Endre, Mayer B. Ferencz, Groszman Hermann, Goldstein Ignácz, Grünfeld Vilmos 3—3 K. Vanyek Ferencz, Patay István, dr. Nagy Endre, Róth Ármin, Barta Lajos csizmadia, Mátyás Adolf, Bányai László, Tar Gyula, Bornemisza Imre, Gacsó Károly, Széles Antal, özv. Csorna Józsefné 2—2 K. Korponai Ferencz, Bus József, Bereczki Károly, Varga Sándor kőműves, Bányai Zsigmond borbély, Tóth Zsigmond, Braun Adolf, Schmelczer József, Engel Ármin, Tömöri László, Olasz Lajos, Bírta Gyula cipész. Bereczky Gusztáv, Keresztély János, Papp János, Bányai József Porcsalma, Sza- lay Sándor, Fürst Károly, Rusznyák : Károly dr. Szaplonczay Sándor, Mester Károly könyvelő, Kádár Árpád 1 —1 K. Dávid Herman, ifj. Blau Sámuel, ifj. Weisz Sándor, Tóth Gábor 50—50 fillér. N. N. 10 fillér. Tiszta jövedelem 821 kor. 67 fillér. Ezen felülfizetésekért a vigalmi bizottság hálás köszönetét fejezi ki. Köszönetét mond továbbá a koszorús lányoknak a felvonulásban tett szívességükért s úgy szintén mindazoknak, kik a siker érdekében tőlük telhetőén mindent megtettek. Jegyzők kongresszusa. A községi és körjegyzők országos egyesülete elhatározta, hogy ez évben országos kongresszust tart, melytől sérelmeinek és panaszainak orvoslását várja. A kongresszns junius 4-én lesz megtartva Budapesten.
