Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)
1912-09-06 / 36. szám
2 oldat FEHÉRGYARMATI HÍRLAP 1912 szeptember 6. bankok jó részét is. Mit csináljanak tehát a szegény bankok?!^ Ók is féltik a magukét s igy felemelik alaposan a kamatlábat, elszámolnak különféle címeken (nyomtatványok, irás és nyomtatvány illeték és a többi) jókora összegeket, kívánják a kölcsönök 10—20 %-o's törlesztését, ha nem .egészbeni befizetését. Ebben a rósz világban, mikor termés nincs, az ipar és kereskedelem pang, a hivatalnokok nagy serege éhezik, a drágaság emelkedik. Mi lesz népűnkből! ? Letörnek, megsemmisülnek. Dolgozik már is a végrehajtó, óvatolás, foglalás, dobszó, ez hallatszik mindenfelé és mégis mondjuk, hogy boldog a magyar. Ide hallatszik minden nap a dobszó, adót fizess, már nem a régit, hanem a súlyosbított adót. A We- kerle-féle csábitó adónak első részét most szedik be, jövőre jön a másik súlyosabb rész, de hozzá jön ez évben úgyis elég t. i.: a vármegyei pótadó, a községi adó és még a többi. Szegény jó magyar népem elbirod-e ezt a terhet, elbirod-e nehéz megpróbáltatásodat?! Nem lehet! Még őszszel eladod összes terményeidet, mert muszáj, utánna megy dolgozó barmod — tehénkéd és mindened és aztán mégy, mert élned kell jobb hazát keresni, hol nem hallod szép magyar zengzetes szavunkat, de találsz kenyérkeresetet. Szomorú idők, ijesztő képek, óh hogy tudok, nem bírok elfordulni tóletek. Oly jó volna, ha ez nem válnék valóra, esak sejtelmem maradna. Pénzügyi viszonyaink nehézségét a pénzes nemzetek féltékenysége is okozza. A franczia, angol kivonta pénzét országunkból, semmivel sem tekintenek bennünket többre, mint a Balkán államokat, azt mondják, hogy ott is épen úgy mint nálunk zavaamelynek megfeszül minden izma, megdurvul a bőre s acélkeménnyé válik minden porcikája. Dolgozik azért hogy létezhessen az ember s uj testeket alkot, hogy legyen, aki felváltsa, ha benne már elkopott és szétbomlot a gépezet.“ Kissé megreszketett, ijedten nézett körül, mintha valami nehéz álomból ébredt Volna. Tekintete kutatva járt körül a kicsiny szobában. De nem látott senkit. A napsugarak sem világítottak már s helyettük valami kékes, misztikus homály borult a fehér alvó természetre. A sötét színben olvadó égen már egy-két apró csillag reszkető fénye pislogott s a hegyek csúcsait elnyelte a leszálló pára. Az előszobában valaki lerázta cipőjéről a havat, azután csoszogó léptekkel közeledett az ajtóhoz. A beteg felfigyelt, mintha nehéz kő epeit volna le a szivéről. Komoly arca kissé felderült. Hisz’ olyan unalmas, szinte félelmes csend volt a szobában. Azután már hideg is volt A kályhában amíg oda rok vannak. Németországnak any- nyi vállalata van, hogy ide ODnan pénz nem juthat. De mondjuk meg: ezek a hatalmas pénzes nemzetek is félnek egy európai nagy bonyodalomtól s igy kézen kell tartani pénzüket és szárazon puskaporukat, hisz’ a háborúhoz háromszor kell a pénz. Az elmondottakban találom megrendült pénzviszonyainkat, megélhetési nehézségeinket. A mostoha természeti viszonyok tönkretették gazdasági helyzetünket, gátolják életerős fejlődésünket, a pénz szükséglet pedig végkép’ lesújt s megbénít bennünket. Egy régi magyar induló jut eszembe, szomorú helyzetünkben ez az őszinte óhajom: Isten adj hazánk felett, Tisztán kéklő szép eget. . . . Bortnyik György. KÖLCSÖN ZSÁK. Hetenként és darabonként 3 fillérért korlátlan meny- nyiségben zsákokat adunk kölcsön Fehérgyarmati Hitelintézet R.-t_ Fehérgyarmaton a jelenlegi posta épülete, illetve az egész telek bérbe kiadó. Értekezhetni özv. Fodor Károlyné postamesternével lehet. volt áz asszony, kialudt a tűz s belopódzott a dermesztő hideg. Az asszony belépett. Ledobta magáról a nagy kendőt és mosolyogva indult az ágy felé. Leült a . szélére, egészen közel hajolt az arcához. Egyszerű, kissé kopott ruhája alatt megfeszültek a gyönyörű idomok s lassan pihegő kebléből majd kipattant az élet. Meleg, ingerlő lehelete alatt újra éledni látszott a beteg. „Nos, hogy vagy? Ugy-e bár jobban? Még mindig fáj?“ kezdte. „Igen, még mindig. De most jobban érzem magam .... Már alig vártalak. Olyan szomorú a magány .... Azután olyan különös álmaim vannak . . . Sokszor ébren vagyok és mégis, mintha álmodnék . . . Az imént is: . . . “ „Ugy-e bánt, hogy nem dolgozhatsz, gyötör a szegénység. Nem baj. Nemsokára meggyógyulsz, mondta az orvos is. Addig keresek helyetted én. Bírom a munkát . . . De hol vannak a gyerekek ? Szegénykéknek mily korán kell hozaássokuiok a nehéz roHÍREK. Királyi kitüntetés. Ő Felsége Kótay Lajos szatmárnémetii állami elemi iskolai igazgató tanítónak a tanügy terén kifejtett sok évi buzgó és eredményes működése elismeréseként az arany érdemkeresztet adományozta. Szabó József — táblabiró. A király Szabó Józsefet, a szatmári törvényszék egyik legkiválóbb biráját ítélőtáblái bíróvá nevezte ki a debreceni kir. ítélőtáblához. Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Thury Mihály gyulai pénzügyi tanácsost a nagykárolyi pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség főnökévé nevezte ki. Sonkád szép Ünnepe. Megható ünnepet ült a kis Sonkád község augusztus hó 25-én, midőn alapjában megújítandó templom tornyának gombját ünnepélyesen felavatta. Régóta gyűjti az ottani református egyház érdemes lelkészük Kocsis József élén, a teljesen elavult templom-toronyra a jókedvű adományokat. A gyűjtés eleinte nehezen ment, de az utolsó 2 napon meglepő eredményt mutatott. A templom építkezési alap circa 3 ezer korona volt, ehez a jelzett 2 napon 2700 korona gyűlt s igy már van 5700 koronájuk; a javítás, illetve teljes átépítés 7 ezer koronába kerül. A szertartás d. u. 4 órakor kezdődött megható és ez alkalomraDr. Csengey Gusztáv theol. akad. tanár — koszorús költőnk által irt — ének után Kocsis József mondott megható imát, majd beszédet s végül a kegyes adakozók névsorát olvasta fel. A gyülekezet ismét énekelt, majd az egész egybegyült közönség a „Hymnus!“ énekelte el. Ekkor húzták és tették fel a gombot-csillaggal Botos András jóne- vü kölesei építész és társai. Az ünnepélyen ott voltak Csengey Gusztáv költő, Bortnyik György ev. esperes, a vidékről igen szép intelligent s hölgy közönség, az ösz- szes sonkádi ref. hívők, Köleséről mintegy 400-an, úgyszintén a szomszédos községek igen nagyszámú lakossága. Mind együtt örültek az örülőkkel. Este hét órától a templom javára sikerült táncvigalmat rendeztek, mely szintén igen jól sikerült, 300 korona körül hozván az egyház építési pénztárába. bothoz . . . Hideg van itt. Ugy-e fázol ?“ Elment az ágytól, hogy tüzet gyújtson. Megjöttek a gyerekek is. Megcsókolták a beteg kezét és csontos arcát. Az asszony is hozzájuk jött és most már mindhárman leültek az ágyra a beteg mellé. „Ma egy koronát kerestem“, mondta az egyik. Mint valami csodás zene, úgy hangzottak e szavak a beteg fülében. Már volt, aki felváltsa, ha elkopott és szétbomlott az ő gépezete. Mintha uj erő támadna benne. Olyan jól érezte magát. Tekintete ráesett a Megváltó képére, amelyen ott vibrált a tűz egy foltja s még pirosabbra festette a tövissel koronázott szívből bugyogó vért. Szelíden nézte a beteget s mintha azt mondta volna: „Lám, nekem is szenvednem kellett a létért és eltűrtem a halált, hogy megváltsalak az örök kárhozattól te bűnös ember. És te kételkedni mertél bennem és atyám létezésében............................? 1 (V ége.I
