Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)

1912-08-23 / 34. szám

2 oldal FEHÉRGYARMATI HÍRLAP 1912 augusztus 23. diktálták felülről azok, kiknek nincs szükségük szabályozásra, mert úgy is védve vannak az ár­víztől hatalmas védtöltóseik által Ijjesztenek a szabályozási nagy költségekkel is . . . Ettől is kár félned, nagyon kicsi az, mit a szabályozásért évente fizetsz an­nak a nagy haszonnak ellenében, mit a szabályozás által jövede­lemben, munka szaporodásban el­érnél. Föl tehát, előre, ne rettenj el, hisz haladásról, javaid gya­rapodásáról van szó. Ne tekints Ázsia felé, ne higyj a szép ma­rasztaló szavaknak, az ölelő ka­roknak, melyek oly ritka szere­tettel akarnak megmarasztani je­lenlegi állapotodban, hanem menj előre öntudatosan gondolkozó lé­lekkel megragadva a fejlődés és előrehaladás minden momentu­mát, melyek úgy a Te, mint édes hazád vagyoni erősödését és előrehaladását elősegítik. Építsd az utakat is, mert hallatlan rosz- szak s járhatatlanok azok. Ne bízzunk mindent a vármegyére, de viszont követeljük attól is a mi részünk az útadóból s ne engedjük, hogy helyi érdekű vi­cinálisokra fordítsák útadónkat s megterhelt útadó alapunkat. Kérjük a kormányt, hogy ne tekintsen bennünket mostoha gyer­mekeinek, ellenségeinek, hanem velünk úgy éreztesse atyai gon­doskodását, mint a többi lakosok­kal pl. a ruthének, vagy oláhok, icerbek, szászokkal, kiknek ezer­szeresen jobb útjaik vannak, mint a mi árva, elhagyatott vidékünk­nek. Ha épül is itt ut, az legke­vésbé szolgálja a köz, hanem inkább a magánérdeket. Szegények, elhagyatottak va­gyunk. Látszólagos itt minden. Nehéz idők előtt állunk, mert megélhetési viszonyaink a leg­kedvezőtlenebbek. Legszentebb ter­veinket lerontja a mostoha idő­járás, tönkreteszi az árvíz, elszi­getelnek a világtól járhatlan uta- ink, Még rosszabb lesz helyze­tünk, ha az átokként reánk ne­hezedő rossz pénzügyi viszonyok­ra gondolunk. De erről egy kö­zelebbi alkalommal. Bortnyik György. §ondo(o&-e mecj ... Gondolsz-e még, édes, a régi időre, Mikor együtt jártunk künn, a temetőn ? Elnéztünk a fényben csillanó mezőre S te karomba fűzted kezed remegőn? Egy vén fához értünk s leültünk alája, Orgona-illattal volt tele a lég: — A ragyogó május zöldelö pompája Ezer kis virágból nevetett felénk, Sugárzott az érzés mosolygó szemedben, Sehol egy hervadt lomb, hervadt ko­szorú, Ugy-e gyönyörű volt az élet e percben, Ugy-e nem volt e hely akkor szomorú ? Ugy-e nem éreztük: szerelmünk midöre S nem búsult a lelkünk akkor a jövőn ? — Gondolsz-e még, édes, a régi időre, Mikor együt jártunk künn a temetőn ? KRÜZSELYI ERZSIKÉ. KÖLCSÖN ZSÁK. Hetenként és darabonként 3 fillérért korlátlan meny- nyiségben zsákokat adunk kölcsön Fehérgyapmati Hitelintézet R.-t. áruosztálya. — Add ide a lányom! — ordított Bánffy a csatazajt tulharsogva. Andronik nem értette bár a nyelvét, megértette mégis. Még közelebb ugrott a sátorhoz és onnan vagdolódzott két kézre fogott kardjával. Bánfíy csak védte magát. Nem merte leütni a rablót, mert kitől kér­je akkor leányát. Hárította a csapásait és egyre csak ezt ordította : a leányom! A leányom 1 . . . Jobb karjából már szivár­gott a mente alól a vére. Érezte, hogy gyöngül a szorítása, ha hamar ki nem val­latja, nem is vall az többé neki. A védel­met hát támadásra fordította. Csengett, szikrákat hányt az acél, Andronik is vér­zett már, de azért véres kardjával is taga- dólag intett. Bánffy , szemei vérbe borultak, iszo­nyú dühvei, tajtékzó ajakkal kapta kezébe rettenetes buzogányát. Megforgatta feje fölött, megcsillantak a napsugárban a bele­rakott drágakövek, aztán lesújtott és And­ronik úgy bukott le a lováról, mint egy darab fa. Fejjel esett neki a sátornak és súlyával egész nyílást hasított a gyenge attfam. Betévedt a nyíláson Bánffy Dénes szeme és felorditott, mint a megsebzett oroszlán. Ott látta élte üdvösségét, büszke, ősi fajának legszebbik virágát, lecsukott szemekkel, fehéren, halottam Csókolta, ráz­ta, simogatta, nevét kiabálta — -hiába, ha­lott volt, halott. Amit azután csinált, nem eszével csi­nálta. Mintha valaki más adta volna ki a parancsokat. Felkapta holt leányát maga mellé a lovára, buzogányával még egyet ütött a fejére s azután rohant, rohant amerre a Ráró vitte. Az pedig jól tudta az utat ahoz a kis házhoz, ott messze Erdélyben, ahol a hársfák alatt oly jól lehet pihenni, örökké pihenni .... A vezére elestén megriadt görög had ámulva nézett vissza, nem értette, miért indul egyszerre futásnak a győzelmes ma­gyar sereg nagy eszeveszetten vezére után, mig Bánffy Kata selymes halotti leplét kapkodja a szellő, mintha lobogójuk lenne... A Szerémségben azután kitűzték a a görög diadalmi zászlókat . . . (Vége.) HÍREK. Kinevezés. A miniszter Dr. Gödé Jó­zsef orvost, néhai Gödé György volt szat­mári orvos fiát a budapesti tudomány egye­tem szülészeti és nőgyógyászati osztályához és az ezzel kapcsolatos m. kir áll. bába­képző intézethez dr. Dirner Gusztáv egye­temi tanár mellé tanársegédnek nevezte ki. Uj tanár. A szatmári ref. gymnásium uj tanerőt állított be, Nagy Béla alapvizsgát tett tanárjelölt személyében, aki mint ma­gyar-latin tanár fog működni. A helybeli önk. tűzoltó testület jn- bileuma. Szeptember 8-án lesz 30 éve annak, hogy a fehérgyarmati önkéntes tűz­oltó testület megalakult, Ez alkalomból a tűzoltó testület nagy jubiláris ünnepséget tart, melyen a szatmár vármegyei tűzoltó szövetség is megjelenik és az ünnepség keretében évi rendes köz­gyűlést tart. A közgyűlésen Falussy Árpád volt főispán, a vármegyei tűzoltó-szövetség elnöke fog elnökölni. A hü cseléd. Levendula Mór helybe­li vendéglősnél volt hetes Berkeszi Lajos. Levendula annyira megbízott benne, hogy szabadon engedte járni-kelni a házban. Berkeszi csuful visszaélt gazdája bizalmá­val, mig a vendéglős a söntésben volt, szekrényét álkulccsal kinyitotta és kétszáz korona ellopása után megszökött. A csen­dőrség keresi. A kölesei ág. hitv. evang. egyház elöljárósága folyó hó 11-én iskolája javára anyagilag és erkölcsileg sikerült tánczmulat- ságot tartott. A tiszta jövedelem 156 koro­na volt. Felülfizettek ifj. Máté Károly 15 K. Konstantinovics István 4 K. Halász Kornél 3 K, Bortnyik György 3 K. Tariska Sándor 3 K. Nagy Pál 1 K. Orgovány József 1 K. Polimszki László 1 K. Medve Zoltán 8 K. Lengyel Károly 2 kor. Neuman S. 1 kor Juhász András 1 kor. Jegyeiket megváltot­ták Bónis Károy, Kocsis Józzef és Elefánt Mihály 5-5 koronával. A jószivü adakozók fogadják egyházunk hálás köszönetét. Szabó András evang. egyházgondnok. Táncmulatság. A sonkádi ref. egy- hár 1912. év augusztus hó 25-ikén a meg­újítandó torony gombja s csillaga feltevése alkalmával orgona alapja javára táncmulat­ságot rendez. Belépti-dij: személyjegy 1 kor., csa­ládjegy (4 személyre) 3 korona. Az egyházi ünnepély délután 3 órakor, a táncmulatság este 7 órakor kezdődik. A kölesei ágost. hitv. ev. egyház tanítói állomása Polomszki László érdemes tanító lemondásával (ki önszorgal­ma folytán az érettségi vizsgálatot magánúton sikerrel letette s már mint 2-od éves theolo- gus működik szept. 1-től Eperjesen) meg­üresedvén, augusztus hó 11-én megtartott egyházi közgyűlésen Váji József kitűnő oklevéllel biró tanító választatott meg taní­tónak. Az előbbi.előmeneteléhez s az utóbbi sikeres működéséhez szép reményeket füzünk. Mindenesetre nagyon sajnáljuk Polomszki távozását. Lapunknak munkatár­sa volt. Egyéniségével mindenütt rokon- szenvet keltett; minta iskolája volt. Előme­netele tehetségéről és ritka szorgalmáról tanúskodik, tovább képzésének nagyon ör­vendünk s a legőszintébb odaadással kér­jük további munkájára az ég áldását. Repülés Nagybányán. Prodám Gu- i d ó a legjobb magyar aviatikus, okleveles pilóta f. évi augusztus hó 25.-én délután 4 órakor Nagybányán az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Kong­resszusának megnyitása napján több felszál­lást rendez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom