Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)

1912-05-26 / 21. szám

1 I 1 21 szám — IV. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. Fehérgyarmat, 1912. május 26. m Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap. * ELŐFIZETÉSI RAK: Egész évre ..........8 K. Jj Negyed évre.... 2 K. Fé l évre.............4 „ || Egyes szám ára 20 fill Pü nkösd ünnepén. A keresztyén ünnepek koronája Pünkösd ünnepe. A lélek magasz­tos s eszményi ünnepe ez, mely átható és életkeltő sugaraival a természeti és erkölcsi életvilágot egyformán bearanyozza. A terem­tés hajnalán is ott volt ez a lelki sugár, mert már akkor az irás szavai szerint az „Úrnak szelleme lebegett termékenyítve a vizek színén“ Az ur lelkének eme ha­tása alatt kelt életre minden, innen és ebből indult ki az emberi nem józan fejlődése, teremtő alakitó nagy munkája, mely az emberi lelket ég felé: az eszmények cél­jainak megvalósítására buzdította. Maga az ur szólott „benned és ál­talad óhajtom megdicsőiteni a vi­lágot“! De az emberiség munkája nehéz volt s eredményre újabb Isteni kegyelem ajándékozása nél­kül alig vezethetett volna. Jött a karácsonyi üzenet, melyet az an­gyalok hoztak hírül az isteni dicső­ítésben, a földön tévelygő emberek FőmniMárs: bortnyik györgy ■■1 ■■ ág. ev. esperes lelkész. Felelős szerkesztő és laptulajdoHos: Dr. Magyarádi BOROSS LAJOS iránti jóakaratban és békességben. De a nagy mester...........a messi­ás munkáját megsemmisítette a Golgota?! Tévedés volt ez csupán, a gonosz emberek munkája, kik azt hitték, hogy a testtel együtt a lelket is megölhetik Nem is ölték, de nem is ölhették meg, hisz a lélek a koporsóból is kitör és eget kér. Nyitott sírnál örven­deztek már a szent asszonyok, hirdetve a lélek diadalát „nincs a sírban az Ur, az Ur feltámadott“! Az isteni mester ismét látatta ma­gát, biztatta tanítványait, „nem hagylak titeket árvákul, megté­rek hozzátok; békességet hagyok nektek s elküldöm nektek a szentlelke!, mely mindenre meg­tanít titeket és eszetekbe juttatja mindazokat, melyeket mondottam néktek“ 8 ug.yis lett. A 11 tanít­vány bezárt ajtó mellett imádko­zott, féltek és remegtek a zsidók üldözése és haragjától .... de káprázatos fény támad, dörgés és villámlás között tüzes nyelvek szállanak a levegőben, ámulat és rettegés fogja el lelkűket, csodá­— Nyiltér soronként 30 fillér. — A lapot érdeklő minden közlemény valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magya­rádi BOROSS LAJOS ügyvéd Fehérgyar­mat, címére küldendők. latos varázs erővel hatolt ez rájuk, néhány perez és már nem félnek .... mennek ki a szabadba s ott hirdetik a lélek hatása alatt, — a zsidó ünnepekre összegyűlt minden nemzetiségek előtt. — Is­tennek nagyságos dolgait. Nézzé­tek az egyszerű, de romlatlan szivü és lelkű tanítványokat, mily kiváló apostolokká válnak nehány perez alatt, hogy tudnak szembe- szállani ellenségeikkel ?! Az igaz­ság fellelkesitő ereje volt segítsé­gük, diadalra vezetőjük. Kétezer éves történet ez és mégis mily szép, mily megható! A mai nemzedékekre, mely már mindenhez ért, mindent tud, — már alig van hatással a pünkös­di tanítványok szent lelkesedése. Hej pedig mennyire hiányát érez­zük e szent lelkesedésnek, az idealismus hanyatlásával. Nem lelkesít már a család szentélye, nem boldogít már az egyház vé­dőkarja, nem tudjuk már mi a haza, mi a szeretetet és hit bol­dogító ereje! Uj utakat keresünk, rósz ösvényeket járunk Az önzés PÜNKÖSD. Virágfnkadásnak bűbájos ünnepe páros pünkösd napja áraszt fényt reánk, hogy a mindennapi élet múlta egyhangú világából, ha csak egyetlen pillanatra is érezzük, hogy emberek vagyunk. Kinyílt a rózsa s kint a szabadban, a nagy természet nyugalma lágy ölén, min­den mintha csak uj életre kelt volna moso­lyogva köszönti a tavasz ébredését. Csak mi emberek, mi a teremtés koronái vagyunk miatt elégedetlenek. Csak mi nem látjuk, csak a mi lelkünk nem érzi meg azt a vég- hetetlen harmóniát, mely dicsérő dalt fa­kaszt a vadvirágos mező apró madárkáinak kicsinyke szivében, nem vesszük észre, mert szemünkre ült a mindennapi küzdelmes munkának szerte szálló pora. A haladás, a felvilágosodás boldog kórszakát éljük, hirdetik mindenfelé az ál apostolok, pedig ha kissé vizsgáljuk a dol­gok milyetén állását meggyőződhetünk róla, hogy bizony ma is csak itt vagyunk, még igen sok tekintetben, ahol akkor volt az em­beriség, mikor a teremtés ura jónak látta, hogy tüznyelveket bocsásson a földre le, mert már nagyon veszedelmes volt, szinte halált hozó volt az emberek között a sötét­ség, a bűn, s a vétkes cselszövés. Azóta hosszú századok teltek el, s csoda-e ha már-már kialvó fényben van a fényes tüzsáv, mely valamikor, kápráztató csillogásával uj életre, ujj abb munkálkodásra buzdította a csüggedt emberiséget ? Csoda-e, hogy újra támadtak apostolok, akik áltano­kat hirdetnek a társadalomban, mikor ma már minden áruezikké lett: elv, meggyőződés és a hit egyaránt. Súlyos vádak ezek, tudjuk jól nagyon, de ki merjük mondani bátran, mert az igazság egyszerű mesterkéletlen szavai. Az igazság sújtó karja fájós sebeket osztogat, de balzsamaként gyógyitóan hat. Ne rettenjünk hát vissza, az igazság éles fegyverével meggyógyítani korhadt társadal­munkat. A fekete lovagok, a sötétség bujkáló, bravo-inak korát éljük, kik zavart csinálnak, hogy a zavarosban biztosíthassák maguknak létük kényelmes jövőjét. Ne engedjük őket győzedelmeskedni. Vívjunk élet-halál harcot a sötétség bajnokaival, hogy az égi világos­ság fenkölt fényessége diadalmaskodhasson káros munkájokon. Világosság az éltetője a szabad gon­dolkozás és a szabadság szent eszméinek, ha elfogul a napfény a virágtól, úgy az elfonnyad, elszárad, s kipusztult időnek e- lötte. Azért hozzád fohászkodunk minden irányitó és mozgató hatalmas sors keze, bocsásd le újra a tüzes nyelveket a veszté­be rohanó társadalomra, hogy elvakult sze­mei a nagy fényességtől uj életre ébredje­nek. Hogy belássa a sötétben való küzdés meddő voltát, és azt, hogy élni és fejlődni csak napfényben lehet. Tégy ismét csodát mint akkoron az apostolokkal, világosiid fel az eltompult el­méket, hogy azt a nehéz harcot, melyet mindnyájunknak a létfentartás súlyos gondja ád, diadalmasan kiküzdhassük. S e szent napon, melyen a tüzes nyel­vek gyünyörü nyabolumát őnnepeljök, hozza át mindnyájunk elméjét az a fenkölt taní­tás, mely pirospünkösd napjából kiárad, hogy létünket és fejlődésünket csak úgy ő- rizhetjük meg, ha a lelkesedés meleg lángja ha a fényes nap éltető sugara járja át szi­veinket Ha pedig megértettük a tüzes nyelvek­ben rejlő tanulságokat, akkor nem lesz szükségünk a jövőben arra, hogy ez örven­detes nap fenséges öszhangját korholó sza­vunk háborgassa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom