Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)
1912-05-17 / 20. szám
20 szám. — IV. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi ELŐFIZETÉSI RAK: Egész évre .........8 K. I Negyed évre. . .. 2 K. Fé l évre..............4 „ | Egyes szám ára 20 fill Főmunhatá rs: bortnyik györgy .....................— ág. ev. esperes lelkész. Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Magyarádi BOROSS LAJOS — Nyiltér soronként 30 fillér. — A lapot érdeklő minden közlemény valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi BOROSS LAJOS ügyvéd Fehérgyarmat, címére küldendők. Liszt iparunk és a búzaár. A budapesti és nagyobb vidéki malmok lisztkivitele már régibb idő óta nem kielégítő, amit az érdekeltek annak tulajdonítanak, hogy nincs semmiféle vámrestitucionális intézményünk és ennek folytán a magyar liszt nem olyan, mint amilyennek lennie kellene. A magyar liszt exportképességét befolyásolja az is, hogy malmaink elég nagy mennyiségű külföldi búzát is őrölnek és az ebből készült lisztet természetesen az egész behozatali vám terheli, tehát a beviteli jegyek vagy más kedvezmények alapján dolgozó külföldi malmokkal szemben a monarchia határain túl a magyar vállalatok az árak tekintetében nem tudják a versenyt tartani. Az export lényeges csökkenésének következtében a budapesti és vidéki gőzmalmokban a fehér lisztkészletek nagyon fölszaporodtak. Egyesek állítása szerint a budapesti gőzmalmokban közel 2 millió métermázsa fehér liszt fekszik. És ha ez a szám talán túlzott is, tény, hogy a raktárak már annyira túl vannak terhelve, hogy MINDENT A BECSÜLETÉRT. (Folytatás.) A „Fehérgyarmati Hirlap“ tárcája. Erre a merész vállalkozásra, a hatalmas urnák jellem-akarahiélküli bábokra volt szüksége és a veje, — akit ő emelt szédületesen magas állásba, kénytelen volt eszméit szolgálni és meghajolni akarata előtt. Azt az állást, a mérvadó hatalom udvarán, is csak azért szánta neki, — neki, tarcsay Tarcsay Lászlónak, aki az eddigi vezető párt egyik ősi családjának sarja! Ez elég ügyes trükk volt a miniszter részéről. Ezért akarta megnyerni magának Tarcsayt, testestől, lelkestől 1 Könnyen csinálhatott belőle elfogadható vöt, — csak titulusokkal, kitüntetésekkel és megfelelő pozícióval kellet ellátnia ............. Ilyen gondolatok forogtak Tarcsay fejében, a mikor a zajos utcákon keresztül, a lakása felé haladt. Otthon egy nagy bőrka- rosszékbe vetette magát és mereven bámult a levegőbe. Gondolataiban ott látta magát uj állásának teljes fényében! Hatalmas lett, nagyszerű, közismert és irigyelt! Boldogság, az áru további fölhalmozáaa már alig lehetséges. Egyes vidéki malmokat még a budapestieknél is súlyosabban nyomja ez a helyzet és ezért a vidéki malmok köréből már hetekkel ezelőtt megtették azt az indítványt, hogy úgy a fővárosi, mint a vidéki gőzmalmok redukálják az üzemeiket. Több budapesti malom vonakodott ehhez az indítványhoz hozzájárulni, mert a fehér liszttel való túltermeléssel szemben hiány volt, sőt van még most is, korpában és a barnakanyér liszteken is könnyen túladnak, agy, hogy ezekből alig van készlet. November közepe óta azonban az export stagnálása miatt annyira kiélesedett a helyzet, hogy a budapesti gőzmalmok vezetői a héten mégis elhatározták az üzem- reduktiót. A határozat szerint január 1-től március végéig, hetenkint csak 4., április—júniusban pedig ötödfél napon fognak csak őrölni. A vidéki malmok még nem tudtak az üzemreduktióra nézve megállapodni, de alig férhet kétség hozzá, hogy a fővárosi vállalatokhoz hasonlóan ők is megfogják gazdagság, tekintély és egy imádott asszony gyönyörteli szerelme! Álmodozva, behunyt szemmel, újra érezte, mint simul hozzá édesen, forrón az a gyönyörű leány, hallotta szerelmes suttogását: Te édes, te mindenem! Apró lábai elé rakhatna mindent! Aranyat, hatalmat, a szivét, az üdvösségét és a — becsületét, igen, — a becsületét is! Megrázkódott! Tágra nyilt szemei a szemben lévő falra meredtek, a hol Íróasztala fölött atyjának utolsó arcképe lógott. Alatta, finom hímzésben, — édes anyjának keze munkája — őseinek címere. A betűk lángoló, fenyegető óriásokká nőttek: „Mindent a becsületérti“ Ökleit izzó halántékára szorította és megsemmisülve rogyott vissza a karosszékbe .. . * * * Tarcsay László ezután „bizonytalan időre szabadságoltatott“. Fáradtan, megtörve érkezett haza, az ősi kúriára. Az egyszerű urilak nagy park közepén állott, százéves fái már rügyeztek és lombtalan águkon tavaszi napsugár játszadozott. A megérkezését követő napon Tarcsay egész délelőtt számolgatott és bújta a gazdasági könyveket. Délfelé kijött a szabadba, szorítani az üzemeiket, ámbár elég jól informált körökben azt is állítják, hogy az üzemreduktióra nem forognak fönn parancsoló körülmények, a viszonyok koránt sem olyan rosszak, mint a vezető malmok feltüntetik és a termelés csökkentésének csak az a célja, hogy a búza árát a budapesti tőzsdén leszorítsák, mert itt állításuk szerint a jegyzések olyan magas nívón mozognak, amely nincs arányban a külföldön érvényes gabonaárakkal. A törvény nem tudása. • Milyen keserves igazság, melyet nem ritkán hall kétségbeesett vesztett peresfél, hogy a törvény nem tudásával senki sem mentheti magát. Vagy talán nem is igazság, hanem csak felebbezhetetlen kijelentés, a mely ellen jogorvoslat nincs, még az adomabeli sóhivatalhoz sem. Pedig keserű, való, igaz. A törvényt mindenkinek tudni kell, mert az mentségül nem szolgál, hogy ott folytassa munkáját, a mig bele nem fárad. Dolgozni akart; bánta is ő akármi! Elfogadta még a kapát, az igát is — csak belefáradni, kimerülni, feledni! Dolgozni fog mindaddig, mig jótékonyan borul reá az eszméletlenség! Kocsizörgés zavarta meg a nagy csöndet. Közvetlenül reá városi kocsi fordult be a kavicsos útra, agyonhajszolt, fáradt lovakkal. A kocsi ablakán lefátyolozott női arcot látott meg Tarcsay. — Herta volt. A férfi halotthalványan sietett a bocsihoz, kisegítette a leányt és karját nyújtva neki, szótianul vezette fel a terraszra. — Eljöttem hozzád — mondta Herta, — mert te már nem jöhetsz el hozzám és mert mi ketten már nem szakadhatunk el egymástól soha! Nyugodtan, határozottan beszélt, nagyon sápadt volt az arca, csak a szemei csillogtak, mint az éltető nap sugarai. Tarcsay melle zihált, halántékaiban zúgva lüktetett a vér és a szemei elé ködfátyol ereszkedett. De ez a gyöngesége csak pillanatokig tartott. Áhítattal csókolta meg a leány kezét. — Boldoggá tett Herta, hogy eljött hozzám 1 Ez lesz egyetlen vigasza, szomorú,
