Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)

1912-05-10 / 19. szám

19 szám. — IV. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. Fehérgyarmat, 1912. május 10. Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap, m ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre..........8 K. Fél évre ...............4 , Negyed évre. . .. 2 K. Egyes szám ára 20 fill főmunhatárs: BORTNYIK GYÖRGY-..... ág. ev. esperes lelkész. Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Magyarádi BOROSS LAJOS — Nyiltér soronként 30 fillér. — A lapot érdeklő minden közlemény valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magya­rádi BOROSS LAJOS ügyvéd Fehérgyar­mat, címére küldendők. Az alkoholismus. (Folytatás.) Sokszor elgondolkozom, mily szép, nemes és szent hivatása van az embernek, mig az embe­riség feladatát teljesiti. Alkotó erejével a világ elemeit nem csak megfékezi, hanem azt az emberi nem boldogitására hatalmába hajt­ja. A villámot elvezeti villám há- ritóval s azt természetes eszével fejleszti is, hogy a legnehezebb em­beri munkálkodást több ezerszere­sen megkönnyitse, vagy mint gyógyeszközt okosan az emberek gyógyítására használja fel. A távbeszélőről csodákat lehet be­szélni; Titanic sülyedő hajón egy ember sem marad életben, ha Markoni szikratávírója nem sze­repel, 100 mértföldekre jeleket nem ad. De mit szóljunk Edison nagyszerű találmányáról a pho- nograpbfról! ? Tudományos dol- dokra és az emberi szív és lélek ártatlan szórakoztatására egyaránt hasznosított vívmány,^Meghajlók a levegőt hasító repülőgépek előtt is, de ettől félek s mióta annyian potyognak le a levegő égből az Aeroplánok — biplánok és még hirtelen nem is tudom, miféle szárnyas ördögökről, azt mondom: nem jött még el a te országod. És a mennyire eltölti édes gondolatokkal, az eszmények iránti lángoló felfohászkodásom­mal az emberi nem alkotó genije annyira jól esik látnom itt lent az emberi nem millióinak sokasá­gában az egyszerűek zajtalan, de hűséges munkálkodását, e mun­kálkodásnak egyéneket s az ossz' társadalmat boldogító erejét. Itt kezdődik a szántás-vetés nagy munkája, a jó földmives rendbe­szedi ekéjét, boronájátskora reggel a nap első sugarainál megkezdi munkáját, szánt vet (de tiszta s gondosan rostált magot) a kísérő­je a barázda billegtető, énekese a levegő zenésze: a pacsirta, jól esik ezt a két hű kisérőt hallgat­nia, s bár százszor is megfordul a gazda ekéje és boronájával, de mégsem oly fáradt, hisz’ a pacsirta fenn a kék magasban, Istenének és magának zeng, ő is Istennek ad há­lát hű szive szerint s igy szól bölcs Salamon szerint: enyém a mag, az áldás Istené. Ha látom a napszámost reg­geltől estig becsületes hűséggel dolgozni, nem csak a napot néz­ve, hogy mikor megy le, hanem munkájára tekintve, vájjon jól végezte-e a reá bízottakat: jól esik látnom, hogy itt is emberek­kel, a legnemesebb munkaténye­zőkkel állok szemben, kiket dicsé­ret és teljes elismerés illet meg. Betekintek az iparos vagy gyári műhelybe, ott is serényen folyik a munka, a kis iparnál látom a mester jó beosz­tását, hűséges vezető mellett hű­séges segítő kezekkel, kik nem kényszerűségből, de örömest dol­goznak s hogy a munka köny- rryebb légyen még jó kedvűek is, mert dal csendül ki a kisiparos műhelyből, az életvidámság hű jele: bizony jól esik azt monda­nom, ti becsületes jó lelkek vagy­tok. Egyik magyarországi állami nagy vasgyárban tettem már lá­togatást, s tanulmányoztam a gyár előállító nagy munkaképességét, MIMPENT A BECSÜLETÉRT­A .Fehérgyarmati Hírlap“ tárcája. — Jöjjön el holnap a lakásomra, ked­ves Tarcsy, még mielőtt a minisztériumba megyek, Itt nem tárgyalhatunk. Ismétlem ha megérti az intenciómat, biztosan számíthat az állásra. A hatalmas miniszter úgy szorított ke­zet a kis fogalmazóval, mintha legalább is kollégája volna. Ez a parányi audiencia a nagyterem egyik ablakmélyedésében történt. Alig tar­tott öt percnél tovább, de azért a teremben lévő előkelő társaság és maga Tarcsay is megérezte, hogy általa a kiválasztottak so­rába lépett Az uj kormány kiválasztottjai­nak legelső sorába, mert ekkora kitüntetés, mint amilyen őt érte most, a miniszterelnök első, nagy fogadó estélyén, páratlan volt a maga nemében. Valóban beleszédült a váratlan kitünte­tésnek gyönyörébe. Amíg végigment a nagy termen, alig győzte megköszönni a sok sze- roncsekivánatot és viszonozni a sok „meleg kézszoritást“, amelyben része volt. Ez is eklatáns bizonyítéka volt hirtelen emelkedé­sének. Voltak a társaság között olyanok is, akik eddig észre sem akarták venni Tarcsayt és most sietve kijelentették, hogy ennek a „zseniális“ fiatal embernek ők mindig is nagy jövőt jósoltak, az egybegyült előkelő társaság „törzsanyáinak“ legfelsőbb itélő- széke is sok jóakarattal és elég élénken tárgyalt Tarcsay családi és vagyoni állapo­táról. Közben a fiatal ember kutatva nézett végig a termen. A tekintete közömbösen siklott el kollégáin, és az érdemjelekkel teleaggatott nagyméltóságokon. Nyugtalanul kereső szemei még a hölgyeken sem álla­podtak meg. Egyszeribe aztán, úgy látszott — megtalálta amit keresett, mert gyors el­határozással a lerem mellett lévő téli kert felé igyekezett. A tompított kékes világí­tásban, — amely csalódásig emlékeztetett a holdfényre, — nehéz szirmú, egzótikus vízi­növények álmodoztak és finom vizsugarak, halk, ezüstös csobogással hullottak egy csillogó kristálytartályba. Egy hatalmas pálma alatt rózsaszínű estélyi ruhában, egy leány ült. Amikor Tarcsay László meg­hajtotta magát előre, üdvözlésül mind a két kezét nyújtotta feléje. — Tudtam, hogy megtalál. Akkor szök­tem ide, amikor apus beszélt magával. Négy­szem közt akartam gratulálni magának. Tudja-e, hogy ez a kis magánkihallgatás egy csöppet az én müvem? Két boldogságtól ragyogó szem nézett Tarcsayra. Sötét mélységükben egy remegő kérdés rejlett. — Herta l — suttogta szenvedélyesen Tarcsay. Tüzes aranyköd ereszkedett sze­meire. Valaki remegve simult karjaiba. Aj­kai valami leirhatatlanul édeset érintettek, úgy érezte, hogy forró szájához egy harma­tos, bársonyos virágszirom tapadt. * — Ugy-e kedves tarcsay, megértett és belátja, hogy erre a fontos pozícióra csakis olyan embert emelhetek, akiben fel­tétlenül megbízhatok. Olyan emberre van szükségem, aki kifogástalan lelkiismeretes­séggel teljesíti utasításaimat, és terveimet — amiket most kifejtettem ön előtt — ügyesen megvalósítja. Megfontolhatja az ügyet, holnapig tisztába jöhet önmagával. Még csak egyet: Ha megtalálom önben azt a férfit, akit keresek és akire mindenhol feltétlenül számíthatok, nem zárkózom el attól, hogy megvalósítsam leghőbb óhaját, melyet sejteni, — sőt, —ismerni vélnék!... Meleg kézszoritás, vége. Vége. És Tarcsay megértett mindent. Az uj miniszterelnök a politikai irány­nak meglepő fordulatát tervezte. Ez egyenlő volt az árulással, amelyet az eddigi vezető párt ellen akart elkövetni. Ezt az akciót államcsíny utján nem lehetett keresztülvinni, mert a miniszterelnök állása még nem volt elég szilárd; azért kellett titokban és lassú óvatossággal előkészíteni ................ (F olytatása a következő számban.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom