Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)
1912-05-10 / 19. szám
19 szám. — IV. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. Fehérgyarmat, 1912. május 10. Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap, m ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre..........8 K. Fél évre ...............4 , Negyed évre. . .. 2 K. Egyes szám ára 20 fill főmunhatárs: BORTNYIK GYÖRGY-..... ág. ev. esperes lelkész. Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Magyarádi BOROSS LAJOS — Nyiltér soronként 30 fillér. — A lapot érdeklő minden közlemény valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi BOROSS LAJOS ügyvéd Fehérgyarmat, címére küldendők. Az alkoholismus. (Folytatás.) Sokszor elgondolkozom, mily szép, nemes és szent hivatása van az embernek, mig az emberiség feladatát teljesiti. Alkotó erejével a világ elemeit nem csak megfékezi, hanem azt az emberi nem boldogitására hatalmába hajtja. A villámot elvezeti villám há- ritóval s azt természetes eszével fejleszti is, hogy a legnehezebb emberi munkálkodást több ezerszeresen megkönnyitse, vagy mint gyógyeszközt okosan az emberek gyógyítására használja fel. A távbeszélőről csodákat lehet beszélni; Titanic sülyedő hajón egy ember sem marad életben, ha Markoni szikratávírója nem szerepel, 100 mértföldekre jeleket nem ad. De mit szóljunk Edison nagyszerű találmányáról a pho- nograpbfról! ? Tudományos dol- dokra és az emberi szív és lélek ártatlan szórakoztatására egyaránt hasznosított vívmány,^Meghajlók a levegőt hasító repülőgépek előtt is, de ettől félek s mióta annyian potyognak le a levegő égből az Aeroplánok — biplánok és még hirtelen nem is tudom, miféle szárnyas ördögökről, azt mondom: nem jött még el a te országod. És a mennyire eltölti édes gondolatokkal, az eszmények iránti lángoló felfohászkodásommal az emberi nem alkotó genije annyira jól esik látnom itt lent az emberi nem millióinak sokaságában az egyszerűek zajtalan, de hűséges munkálkodását, e munkálkodásnak egyéneket s az ossz' társadalmat boldogító erejét. Itt kezdődik a szántás-vetés nagy munkája, a jó földmives rendbeszedi ekéjét, boronájátskora reggel a nap első sugarainál megkezdi munkáját, szánt vet (de tiszta s gondosan rostált magot) a kísérője a barázda billegtető, énekese a levegő zenésze: a pacsirta, jól esik ezt a két hű kisérőt hallgatnia, s bár százszor is megfordul a gazda ekéje és boronájával, de mégsem oly fáradt, hisz’ a pacsirta fenn a kék magasban, Istenének és magának zeng, ő is Istennek ad hálát hű szive szerint s igy szól bölcs Salamon szerint: enyém a mag, az áldás Istené. Ha látom a napszámost reggeltől estig becsületes hűséggel dolgozni, nem csak a napot nézve, hogy mikor megy le, hanem munkájára tekintve, vájjon jól végezte-e a reá bízottakat: jól esik látnom, hogy itt is emberekkel, a legnemesebb munkatényezőkkel állok szemben, kiket dicséret és teljes elismerés illet meg. Betekintek az iparos vagy gyári műhelybe, ott is serényen folyik a munka, a kis iparnál látom a mester jó beosztását, hűséges vezető mellett hűséges segítő kezekkel, kik nem kényszerűségből, de örömest dolgoznak s hogy a munka köny- rryebb légyen még jó kedvűek is, mert dal csendül ki a kisiparos műhelyből, az életvidámság hű jele: bizony jól esik azt mondanom, ti becsületes jó lelkek vagytok. Egyik magyarországi állami nagy vasgyárban tettem már látogatást, s tanulmányoztam a gyár előállító nagy munkaképességét, MIMPENT A BECSÜLETÉRTA .Fehérgyarmati Hírlap“ tárcája. — Jöjjön el holnap a lakásomra, kedves Tarcsy, még mielőtt a minisztériumba megyek, Itt nem tárgyalhatunk. Ismétlem ha megérti az intenciómat, biztosan számíthat az állásra. A hatalmas miniszter úgy szorított kezet a kis fogalmazóval, mintha legalább is kollégája volna. Ez a parányi audiencia a nagyterem egyik ablakmélyedésében történt. Alig tartott öt percnél tovább, de azért a teremben lévő előkelő társaság és maga Tarcsay is megérezte, hogy általa a kiválasztottak sorába lépett Az uj kormány kiválasztottjainak legelső sorába, mert ekkora kitüntetés, mint amilyen őt érte most, a miniszterelnök első, nagy fogadó estélyén, páratlan volt a maga nemében. Valóban beleszédült a váratlan kitüntetésnek gyönyörébe. Amíg végigment a nagy termen, alig győzte megköszönni a sok sze- roncsekivánatot és viszonozni a sok „meleg kézszoritást“, amelyben része volt. Ez is eklatáns bizonyítéka volt hirtelen emelkedésének. Voltak a társaság között olyanok is, akik eddig észre sem akarták venni Tarcsayt és most sietve kijelentették, hogy ennek a „zseniális“ fiatal embernek ők mindig is nagy jövőt jósoltak, az egybegyült előkelő társaság „törzsanyáinak“ legfelsőbb itélő- széke is sok jóakarattal és elég élénken tárgyalt Tarcsay családi és vagyoni állapotáról. Közben a fiatal ember kutatva nézett végig a termen. A tekintete közömbösen siklott el kollégáin, és az érdemjelekkel teleaggatott nagyméltóságokon. Nyugtalanul kereső szemei még a hölgyeken sem állapodtak meg. Egyszeribe aztán, úgy látszott — megtalálta amit keresett, mert gyors elhatározással a lerem mellett lévő téli kert felé igyekezett. A tompított kékes világításban, — amely csalódásig emlékeztetett a holdfényre, — nehéz szirmú, egzótikus vízinövények álmodoztak és finom vizsugarak, halk, ezüstös csobogással hullottak egy csillogó kristálytartályba. Egy hatalmas pálma alatt rózsaszínű estélyi ruhában, egy leány ült. Amikor Tarcsay László meghajtotta magát előre, üdvözlésül mind a két kezét nyújtotta feléje. — Tudtam, hogy megtalál. Akkor szöktem ide, amikor apus beszélt magával. Négyszem közt akartam gratulálni magának. Tudja-e, hogy ez a kis magánkihallgatás egy csöppet az én müvem? Két boldogságtól ragyogó szem nézett Tarcsayra. Sötét mélységükben egy remegő kérdés rejlett. — Herta l — suttogta szenvedélyesen Tarcsay. Tüzes aranyköd ereszkedett szemeire. Valaki remegve simult karjaiba. Ajkai valami leirhatatlanul édeset érintettek, úgy érezte, hogy forró szájához egy harmatos, bársonyos virágszirom tapadt. * — Ugy-e kedves tarcsay, megértett és belátja, hogy erre a fontos pozícióra csakis olyan embert emelhetek, akiben feltétlenül megbízhatok. Olyan emberre van szükségem, aki kifogástalan lelkiismeretességgel teljesíti utasításaimat, és terveimet — amiket most kifejtettem ön előtt — ügyesen megvalósítja. Megfontolhatja az ügyet, holnapig tisztába jöhet önmagával. Még csak egyet: Ha megtalálom önben azt a férfit, akit keresek és akire mindenhol feltétlenül számíthatok, nem zárkózom el attól, hogy megvalósítsam leghőbb óhaját, melyet sejteni, — sőt, —ismerni vélnék!... Meleg kézszoritás, vége. Vége. És Tarcsay megértett mindent. Az uj miniszterelnök a politikai iránynak meglepő fordulatát tervezte. Ez egyenlő volt az árulással, amelyet az eddigi vezető párt ellen akart elkövetni. Ezt az akciót államcsíny utján nem lehetett keresztülvinni, mert a miniszterelnök állása még nem volt elég szilárd; azért kellett titokban és lassú óvatossággal előkészíteni ................ (F olytatása a következő számban.)
