Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)
1912-04-19 / 16. szám
\ 2 oldal. FEHÉRGYARMATI HÍRLAP 1912. április 19. jut semmi, mert még a főközlekedésen levő hidainkat maguknak kell fentartanuk, csináltatnunk, ehez a nemes vármegye egy fillérrel sem,, járult hozzá, hiába zörgettünk 0 kegyelmének ajtaján, de Ígéretnél (ez pedig sovány ajándék) egyebet nem kaptunk. így emelkedik aztán egyes községek községi adója 100—160 %-ra a nélkül, hogy a kulturális iskolai czélokra csak egy fillért is adhatna. Ezt az egyházak viselik, nyögvén a jámbor istenfélő hívek 165 %-os, egyházi és iskolai adó alatt. Ha magára hagyták volna járásunkat, százszorta jobban elboldogultunk volna, de igy csak kiszipolyoznak minden oldalról megye — állam és a többi'. . . . s mi pusztulunk —veszünk. Ilyenkor szeretném, ha úgy elvitorlázna ide valami nagy befolyású egyén, megyétől és kormánytól s látná ezt a mi nyomorult vidékünket özön vízben sártengerben. Sajnos ilyenkor nem jönnek csak kánikulában. Valami biztatót hallok, jön a mérnök, hogy felmérje az utakat. No gondolom ez már az előmunkálat jele. De csálódomj fog jönni a mérnök úr, de később, hogy alapos kiszámítást tegyen azon előmunkálatra, melyen a földadó felsrófolása alapul, addig pedig nézzük az áradó folyókat s lássuk Petőfy költő szavai szerint : „Zugva-bugva törte át a gátot, elakarja nyelni a világot Kölese, 1912. évi április hó 15-én. A „gacsályi árvíz!“ fehérgyarmati Szenkén, Szillágyon át, a Turbói Komoron alul kiszakadó Turba, melyet a nagyari és gyarmati határ közt menő részletében Csernek, Kisar és Gyarmati köztt Nagypataknak, lejebb : Nábrád, Keérsemjén és Panyola határán már ismét Túrnak neveznek s e néven szakad a Tiszába. Ha a Szamos Szatmáron felül, Szentmárton Kak határain szakit, a Németi határon át, a batízi kőuton s a mikolai vasútvonalon levő nagy hidakon alól, az úgynevezett Csaholcz Ergén át szintén a tótfalusi Ergére jut az áradás s erről a fennebbi utat követve a Tiszába. Ha Szatmár-Udvari táján történik szakadás ez a Sáron a Turba foly le. Ez a Túr teljesen szabályozatlan, rakoncátlan voltánál fogva magában is veszedelmesebb mint a Szamos is de bár Tiszta-Berek s méginkább a Ricsei határt érintve, közel jut Ga- csályhoz; de ennek az áradásairól is békén lehet Gacsály, ismét felentes fekvésénél fogva, még ha a Sárágen Rozsály felé feltolul is az áradás. A Túr szabályozatlanságát és rakoncát- lanságát említve lehetetlen meg nem róvnom a mai nemzedék vezetőit, amely meghagyja ezt a kártékony folyót zabolátlanságában s nem emlékszik meg ma arról, hogy a múlt század negyvenes éveiben, mikor Gróf Széchényi István szelleme fujdogált a magyarországi vizek felett, berencei Kovács Lajos, Széchenyinek jobb keze, aklii birtokos, mégis kezdte a Túr szabályozást, a szerint amint az most is legcélszerűbb volna: amint az avasból kijön, Adorjánon felül, a Turterebesi, halmi-i, alsó nevetlenfalui stb. határon, mint legrövidebb pályán vinni Heteninél egyenesen a Tiszába; ami által Szatmárvármegye egészen fel is szabadulna a Túr. Mikolától, Nagyarig, illetőleg Panyoláig kártékony folyásától . . . S ez ellen ma már, még azt a hajdan erősen érvelő okát sem lehet álliiani, hogy a túri malmok tönkre mennének, mert azok tönkre mentek már a gőzmalmok használatba jötte óta. Visszatérve a „Gacsályi árvízhez: igaz, hogy Gacsályt a Szamos jobbparti szabályozási, — vagyis a Szamos árvizétől védekező érdekeltségbe bekényszeritették, méltánytalanul, Gacsáiyra is ráerőszakolták; mert a felsőbbség többet ad a mérnöki szakértelemre, mely azt állapította meg, hogy Gacsály lejebb fekszik, mint a Szamos feláradt vizének felszíne, tehát ennek kiszakadása esetén — az ártérbe esik, de elfeledkezett arról a nivellálásról, amely megmutatatná a terepalakitó teremtőibőlcseség kedvezését Gacsály iránt, hogy ennek fekvése és a Szamos köztt az a felebb már említett mélyedés van, amelyen a Szamos minden kitörése által előidézett áradás lefoly anélkül, hogy Gacsály és határát érintené; nemis tekintve azt, hogy Gacsálynak mai időben a Számos-árvizei ellen, még a Szatmár—fehérgyarmati kövesül töltése is bizonságára szolgál. Volt Gacsálynak, és van most is — Tisza, Szamos és Túr nélkül is, több mint elég kártékony vize, de ez nem ár, hanem belvíz, amely a községbe is felgyűl, határát most is borítja annyira, hogy ami a mostani takarmányszükségben már nagyon követelő volna: marháit legelőre, mindeddig sem bocsáthatta ki. Belvíz — szabályozásra, ezt levezető csatornázásra volna tehát e községnek szüksége, de ezt nem teszi meg sem maga, sem a felsőség nem látja meg, s nem kényszeríti reá . . . azok a kezdetleges csatornák is, amelyek voltak, beteltek s e követelő célra nem szolgálhatnak. Ezt a belvíz-levezető csatornázást kellene tehát a megyének szorgalmaznia, ami annyival inkább megkívánható e község által, mert habár az útadót fizeti ez a község is úgy, mint a kőutak vonalában eső szerencsés községek, de Gacsálynak — úgy látszik, kövesut útvonala sohasem lesz! Vasútja igen is van, de a mostani ahhoz vezető utat sem használhatja senki sem beszállításra, talán ezt is meglehetne és mégis kellene csináltatnia a megyei hatóságnak abból az évenként rendszeresen behajtott útadóból, hogy az e vasút vonalába eső más községek is, minthogy köves országúton közleked- hetésre nincs kilátásuk — biztosan eljuthatnának legalább a vasútra mind személyükben, mind teher oda — és kiszállittathatása végett. A kinek füle van a hallásra, hallja meg és akinek tenni kell, tegyen!.. Gacsály, 1912. április 16. Bartha Mór ref. lelkész. hírek. Megölt vásáros ember. Dómján József jómódú csahólczi gazda ember a múlt hetekben, a helyben megtartott országos vásárra hajtotta sertéseit eladás céljából. Itt azok közűi nehányat el is adott, mig a megmaradt sertésekkel haza felé tartott. Útközben betért a kisnaményi korcsmába, hol csöndesen borozgatott s itt eldicsekedett, hogy a helybeli vásáron volt és mintegy 600 korona értékű sertést adott el. — Onnan elindult s eddig még ismeretlen tettesek Csaholcz határában 'az utón megtámadták és megölték őt, a nála levő pénzt elrabolták. Hogy pedig a gyilkosság hamarosan ki ne derüljön, a tettesek a meggyilkolt ember hulláját a közelben levő trágyadombba temették el. A hozzátartozói szorongva várták a ház fejét, de az nem jött. Keresésére is indultak, de nem találták sehol. Végre is a múlt napok egyik délutánján egész véletlenül s csahólczi nyájat őrző" kondás talált rá. Ugyanis a hullaszagra a sertések a trágyadombot körülvették és a holttestet a trágya közül kitúrták s igy akadt rá a kondás, ki az esetet azonnal jelentette a csendőrségnek. A hulla megvizsgálása végett a járási főszolgabíró és Kiss Antal kerületi orvos a helyszínére szálltak ki s a hullán megállapították a külerőszak nyomait. A hullát fel is boncolták. - A csendőrség a tettesek kinyomozása végett széles körű nyomozást indított s a nyomo- mozás a naményi korcsmában Domjánnal egyidejűleg jelen volt emberek ellen indult. Budapesti, sőt még szatmári lapok is „gacsályi árvízről“ adtak hirt a napokban olvasóiknak. Hir-kacsa volt ez, mely vizen úszott s azt mutatja, hogy a lapok minden bírálat nélkül, egymás hírrovatából táplálkoznak .... minden bírálat nélkül, mondom, mert ha bírálták volna, a szatmáriaknak kellett volna lenni annyi tájismeretüknek, hogy erre a hirre „gacsályi árvíz,“ nemcsak fejüket rázták volna meg tagadólag, hanem kinevették Volna a híradót. Hiszen Szatmár-vármegyében — fájdalom! — árvízről beszélni lehet s annyival inkább a szamosközi részben, ahol Tisza, Szamos, Túr, gyakran öntik azt, de Gacsály e tekintetben legalább, ez általános sik vidéken, oly szerencsés helyen, viszonylag fennsíkon fekszik, mintegy az árvíz legmagasabb színvonalán felül emel- kedőleg, hogy egyik, vagy másik folyó kiöntésétől veszélyeztetve nincs. Szat- mármegyében általában, mivel hosszan fut, különösen a Szamosközön legfélelmesebb folyó a Szamos . . . ha ez jobb partján Szatmáron alul szakítja a töltéseket, az ár a tótfalusi Ergén lefoly, folytatólag a jánki Gőgő, a nagyszekeresi patakon, a penyigei és Bortnyik György
