Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)
1912-01-12 / 2. szám
'i ■ JL 8 Mám. — IV. évfolyam. ________Megjelenik minden pénteken. Fehérgyarmat, 1912. január 12. EL ŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre..........8 K. II Negyed évre.... 2 K. Fé l évre................4 „ || Egyes szám ára 20 fill. Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Magyarádi BOROSS LAJOS = Nyilttér soronként 30 fillér.-----A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Borosa Lajos ügyvéd Fehérgyarmat, címére küldendők. sevró cipőjét a második napon, mert első naponi szép sevró csizmája (melyet talán egy kedves hölgy meghódítására varratott) dálesz lett, az az odalett, nem tudván azt felhúzni, még a harangozó gyerek minden erőlködése mellett sem. De térjünk a dologra. Nagy József házában vagyunk, tiszta, vallásos jó nép. Odahivattam „szugoly “lakóit. Őszinte becsületes magyar népek ezek, de nem tudtam megítélni, hogy vájjon a humor szól-e belőlük, vagy pedig az összeíró .bizottság* megtáncol- tatása. Uray István uramat kérdem családjáról s gyermekeiről, őszintén feledés elmondja az adatokat, de mikor legkissebb fia születési évét kérdezem, ezt feleli: .Én bizony János fiam születési óvét nem tudom, de azt állitom, hogy akkor született, amikor a magyar toronyra felhúzták a gombot“ — Jól van István — mondok — ezt ón már tudom, mert ott voltam akkor Mire ő ezt feleli: „Mindjárt tudtam, mert ez még annál is biztosabb, amit a bibliámba beirtani (ez is a ref. tiszteletes ur adománya volt).“ „élet és világ.“ Visszagondolok az egy óv előtt eltűnt időre. Akkor is sár volt, de még nagy! Most is sár van, no valamivel kissebb. De azért azok az egy óv előtti napok sokkal élvezetesebbek voltak, mint a mostaniak, hisz’ népszámlálást végeztünk. Még 1910. november havában adta tudtomul érdemes főjegyzőnk, hogy engem az ő ajánlatára járási főszolgabirónk népszámlálási biztossá kinevezett. Meg is mondta, hogy ez az ajánlat és kinevezés azért történt, mert már eddig is három Ízben végeztem a népösszeirási teendőket Megvallom, hogy nekem ez eszme tetszett: látni a népet közelebbről otthonában, megfigyelni azok gondolkodását, viszonyaikat s a közegészségügy iránt táplált törekvéseiket. De előbb szaktan- folyamra mentünk Szatmárra, hol egy pesti ür erősen kioktatott a teendőkre. Igaz ugyan, hogy mi ebből keveset hallottunk s még kevesebbet tanultunk, dehát mire való lett volna az utasítás? ! Ebben megvolt midnen, „kába* az, aki abból a népösszeirást meg nem tanulja ! Elindultunk tehát január 1-ének délutánján tanítómmal, nem ugyan Augusztus császár rendeleté folytán, hanem a magyar kormány rendeletéből a nepössze- irást elvégezni. Csúnya sáros idő volt. A csizmánk is majdnem megmerült a rengétek sárban. Nehezen haladtunk, alig hét házszámot irtunk össze, minek oka, hogy a nép nehezen vallott s mi pedig — megvallván — nehezen tudtunk beletörődni az uj népösz- szeirási rendszabályokba. A második nap jobban ment. Egy teherhordó kulit sikerült fogadnom, aki 2 korona napi bérért és napi gondos élelmezésért (hozzászámítva a jó porció pálinkát és nagy pohár bort) hajlandó volt gyenge testemet a pocsolyákon átcipelni, de már a tanító erősebb testét nem akarta átvinni, hiába kértem, azt mondta: .átmehet a tanító a maga lábán is, elég, ha az ntü. urat viszem, ez is elég nagy teher.“ 8 igy történt. A tanító a maga lábán jött, nem gondolva sem cipőjére, sem cipőmadzagára, mint újonc a szent lelkesedési ügyben feláldozta szép MÉMETUJVÁR. — Irta: Dr. Kubowich Zoltán. — (A .Fehérgyarmati Hírlap* tárcája.) A vár. A nómetujvári vár építése az ókorra esik. Eredete bizonytalan. 1100-ban már állott s akkor is a Batthyány család tulajdona volt. 200 méteres hegyen épült hatalmas épülettömb. Nagy kár, hogy nagyrészt romokban hever, alig egy pár szoba van meg benne épségben, de az, a mi meg van, lakható állapotban van. Egy vagy két szobát a felügyelő bir, 2 szoba tele van régiséggel, 2 vagy 3 toronyszoba is ép s a tornyon kilátási helyiség van. (Csak igy tudom az „Aussichtsthurm* kifejezést lefordítani.) A kilátás a toronyból páratlan; dec. 1-én, a mikor még nálunk hónak se híre sem hamva nem volt, a toronyból látni lehetett a steier alpokat, a mint teljesen hóval borított koronájukat meresztették a magasba. Eredetileg a mai Németujvár nagyrésze is a várhoz tartozott s a várfalak romjai ma is tisztán láthatók. Az alsó várkaput ezelőtt 6—8 évvel bontották le. A várban több, mint száz nagyterem volt, most már csak a falak merednek belőlük, ridegen. Legelőször, mikor felmentem a várba, a sok régi fal között feljutva, a vár udvaron egy jó kát méter hosszú régi patinás csatakigyó ötlött szemembe. Fa kerekeken nyugszik, kalibere 5.6 cm. elötöltő rendszerű, a lefettája is fából van, a kerekeken 1 cm. vastagságú ráf van. Rajta e szó „Batthyány 1647“. Több ágyú nincs is. A hogy bementem a felvonó hidon, bejutottam a fellegvárba. Benyitva a felügyelő lakásába, az édes germán nyelven üdvözölt “gntag!“ erre én is összeszedtem labbanc tudományomat s oda zengtem neki, bogy „Grüesz Gott I“ Rövid pourparlét folytattunk le, fizettem az obligat 40 fill, helyett egy koronát s erre megnyílt előttem az ajtó! ................. Le gelőbb a tanácsterembe jutottam. Egy nagy asztal van benne, körülötte 16—18 szék, maga az asztal le van borítva egy arannyal átszőtt térítővel. Ebben a szobában van a családi képtár is 12—14 marcona Batthyány. A legrégibb kép 1162-ből való- Kár, hogy egy pár képet és éppen a leghíresebb Batthyányiakét fel vitték a milleniumi kiállításra sok más régiseggel együtt s ezeket még mindig nem hozták vissza. Oda van a nádor és az esztergomi érsek képe, úgy látszik, hogy visszahozatalukkal már nem is törődtek. Ebben a szobában egy pár figyelemre nem méltó régiségen kívül nincs semmi A második szobában vannak a harci szerek. Van benne 30—35 sisak 6—8 páncél (teljes) 8—10 láncszemekből szőtt ing, melyet ugylátszik a könnyű lovasság használt a rnhán felül. Egy buzogány acélból fa nyéllel. Bízván a 60 filléres íelülflzetésben, (mely ugyan köszönettel fogadtatik, de hirlapilag nem nyugtáztatik) minden ilyen hadiszert kezembe vettem és megforgattam. A buzogányt is igen jól megforgattam, szint’ úgy a 6 drb. kard mindegyikét. Vívni tudnék velők elég jól, nem is nehezebbek, a mai nehéz lovassági kardnál. Egy páncélt is felpróbáltam, természetesen ruhára s nem is volt nagy, sőt, mikor megszivtam mellkasomat levegővel ropogott is, recsegett is. Ebből csak azt a következtetést tudom levonni, hogy a régi emberek se igen lehettek hatalmasabb termetüek, a maiaknál. A kopját, lándzsát, gerelyt, zászlót szintén könnyen bírtam. Hanem a sarkantyú és a kengyel hatalmas példány volt. Különösen a sarkantyú volt 25 cm. hosszú és 8 —10 cm. magas. A taraja 12 cm. átmérőjű csillag volt. Ebben a szobában van a billiárd asztal is. Ez már billiárd. A mai asztaloktól kétszer hosszabb és másfélszer szélesebb. Lyukas rendszerű. Dákók, golyók már nincsenek hozzá, pedig arra is kiváncsi voltam. Van még benne egy pár mozsár és régi lőfegyverek. Ezeket nem is tudtam, hogy mik. A felügyelő magyarázta, hogy „dösz szánd Gwere* azaz puskák. Egy L alakú hosszú 140—150—160 cm.-nyi vae cső, külső vastagsága 5 cm., a belső 2—2Vi 3 cm. Van hozzá töltő vessző is, szintén vasból, a mi szintén oly nagy, hogy szükség 1
