Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)

1912-03-08 / 10. szám

10 szám. — IV. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. Fehérgyarmat, 1912. márciui 8. Társadalmi, gazdasági s szépirodami hetilap, m ELŐ FIZETÉ S I ÁRAK: Egész évre ..........8 K. Fé l évre...............4 „ Negyed évre.... 2 K. Egyes szám ára 20 fill. őnmnktitáps: bortnyik György • •- ---------- ág. ev. esperes lelkész. Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Magyarádi BOROSS LAJOS — Nyiltér soronként 30 fillér. — A lapot érdeklő minden közlemény valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magya­rádi BOROSS LAJOS ügyvéd Fehérgyar­mat, címére küldendők. A társadalom védelme a bűntettesek ellen. Az államhatalomnak kettős irányit a működése. Ez a két irány egymást áthatja és csak akkor lehet eredményes, ha ez az irány párhuzamosan halad, de azért egy célra törekvő. Az állam- hatalomnak, mint ilyennek meg kell teremteni azokat az eszközö­ket, a melyek fennállását alapoz­zák meg, fejlődésre képessé teszik, de ugyanekkor az állampolgárok összességének érdekéről is gon­doskodnia kell. Ezek az eszközök és érdekek legjelentősebben azon intézkedéseknél nyilatkoznak meg, melyek az állam büntető hatal­mának mikénti gyakorlatánál jut­nak kifejezésre. Az állam büntető hatalma azonban nem csak tételes törvé­nyek megalkotásával merül ki, hanem a büntető tudomány uj irányait sajátítja ki, a mely uj irányok a társadalom működésére is számítva, a társadalom segít­ségét veszi igénybe, a társadalom A TITOK. ” Irta: Zengő. = A „Fehérgyarmati Hírlap“ eredeti tárcája. (Folytatás.) Szüleim látták, hogy nem bírnak velem. Meghajlottak . . . Nehány hót múlva meg­tartottuk az eljegyzést. Ekkor lettem tizen­nyolc éves.. Pár hó múlva megtörtént az esküvő is Én voltam a világ legboldogabb asszonya ... A hadnagy elpárolgott, más ezredbe tétette magát. Mi éltünk a szere­lemnek és a munkának, szegényen, de bol­dogan. A szép mesélő arca hirtelen elborult. A hadnagy észreveszi ezt. Megsejti, hogy szomorú fejezet következik. A nő erőt vett. magán s folytatja: Férjem nem sokára a megye székhe­lyére utazott. Egy peres ügyet akart elin­tézni. A város legjobb vendéglőjében szállott meg. Elhelyezkedett s ebédelni ment az ét­terembe. Alig telepedett le az egyik asztal­hoz, nagy kardcsörtetéssel érkezett nehány katonatiszt, kik egy másik asztalnál foglal­tak helyet. Köztük volt az én udvarlóm is. Férjem megismerte őt s kerülni akarván a botrányt, igyekezett ebédjét elkölteni. Már a feketét szürcsölgette, mikor az én volt közreműködésével akar céljának megfelelni. A természettudományi világnézlet a társadalmi tudomá­nyok kutatási rendszere, a cselek­mény lélektani és pathológiai indokainak a felderítése mind­mind büntetőjogi vizsgálódások körébe vannak vonva, hogy ily módon a bűntettes egyénisége felismerhetővé váljék és a társa­dalmi védekezés elvei megállapít­hatók legyenek. Nem filantrópia vagy ember­baráti szeretet a frazeologikus alakja ennek a védekezésnek, hanem együtt möködés, részvétel az államhatalom által alkalmazott és kiszabott büntetés hathatós vég­rehajtásánál, mert az uj büntető irány nem a megtorlás, hanem a javítás. A társadalom tevékenységi köre részben mint praeventiv in­tézkedés jelentkezik, részben a valóságban, mint büntetési eszköz szerepel. Az első körbe tartozik mindaz az emberbaráti érzületből felállított intézmény, a mely tár­sulás vagy egyesülés által jön létre és ily módon fejt ki tevé­kenységet. A másik kör a patro­parthie-m hirtelen felállót. Tele poharat vett kezébe s férjem asztalához lépett. Poharát magasra emelte és hangosan, majdnem kia­bálva szólt: „N . . . . város előttem ülő, leggyávább fiskálisának . . . Tovább nem mondhatta . . . Férjem felugrott. Kiütötte a tiszt kezéből a poharat és igy szólt: „Uram! az egyenruha nem jogcím önnek arra, hogy más pályán levő, tisztességes egyéneket inzultáljon. A „gyáva“ jelzést kikérem magamnak. A hadnagy úr segédeit elvárom. “ A tiszt emóciójában kardjához kapott, de tiszttársai megfogták a kezét, helyére vezették és leültették. Férjem a tisztek asz­talához lépett. Átnyújtotta névjegyét és lak­címét s újra ismételte: „ a hadnagy űr se­gédeit elvárom.“ A hölgy szava fuldoklóvá válik. Köny- nyeit törülgeti. Töredezve, elhaló hangon beszél. .... De minek részletezzem . . . Másnap sürgönyt kaptam a kórház orvosától . . . Rögtön utána utaztam férjemnek . . . Már akkor amputálták ... A golyó a tér­dét roncsolta össze . . . A szegény nő hangos zokogásra fakadt. A hadnagyon kellemetlen titilláció vesz erőt. Vigasztalni próbálja a két nőt. Hasztalan .. . Anya és leány sírnak, mint az őszi felhő. Végre kisírják magukat. Arcukon felcsillan a béke és nyugalom kedves derűje, mint nage szerepében a pártfogói in­tézmény felállításában és a fiatal­korúak felügyelő hatóságainak szervezetében talál működési tért. Igaz ugyan, hogy ez utóbbi mű­ködés egyelőre csak a romlás veszélyének kitett, vagy a züllés utján levő fiatalkorúak érdekében történik, mert egyelőre csak ezek­re nézve terjesztette ki a büntető novella a társadalmi védekezést. Azt se régen. Egy éve csak, hogy ez a törvényes intézkedés fennáll. Egy éve csak, a melynek működéséről számolni lehet. De azok az évi jelentések, a melyek a fiatalkorúak felügyelő hatósá­gainak előterjesztéséből megálla­píthatók már is letagadhatatlan jelenségei annak, hogy a társa­dalom megtalálta a védekezésnek azt a körét, gyakorolhatja azokat az eszközöket, melyek az állam- hatalom és a társadalom érdeké­ben annyira szükségesek voltak. A társadalomnak védekeznie kell a bűntettesek ellen. A véde­kezés módja és eszköze azonban nem a rideg visszatorlás, az erköl­csi érzék szikráját is kiölő elret­tentés a büntetés súlya által, ha­---------------- . ■ - . . . --------■ ■ ...... rf. , eső jét hullató felhőn a szivárvány. Az anya letörli könnyeit. Felindultságát legyőzi s lassú, de érthető hangon beszél tovább: Mikor a sebláz megszűnt, férjem ap­róra elmondta az affér részleteit és én még jobban gyűlöltem a hadnagyot. Három hó múlva férjem meggyógyult, de nyomorék maradt . . . Mankót kellett használnia . . . Az ápolás felemésztette pénzecskénket. Ijjesztő szárnyait felettünk lebegtette a rémes sirály: a z i n s é g. De a mi érzel­meink nem változtak. Az egymás iránti bizalom, a kölcsönös megbecsülés, a szivünk­ben égő szerelem elviselhetővé tették e szomorú napokat. Mi egymásban kerestük és találtuk fel talizmánunkat. Férjem ismét dolgozott s néhány boners per szerencsés lebonyolítása után a pátiensek bizalma any- nyira felé fordult, három—négy bojtárt kellett fogadni. Rövid idő múlva letett pénzecskénk volt. A múlt eltűnt rémeviel együtt, mint egy rossz álom. Megtakarított pénzecskénkén szép uj házat vettünk. Né­hány szobát kiadtunk bérbe. Ezek egyikét egy öreg úr bírta. Fia a megye székhelyén kereskedősegéd vo|t egy előkelő üzletben s megtakarított pénzecskéjéből tartotta apját. Az öreg űrat egyszer sürgönnyel hív­ták a fiához. Egy hét múlva jött vissza megtörtén, betegen. Mi orvost hívtunk. Kissé jobban lett s elmondta, hogy fiát valami katonatiszt provokálta. Mikor felkereste, „már haldoklott." Most már ő sein élhet

Next

/
Oldalképek
Tartalom