Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)
1912-02-09 / 6. szám
2 oldal. FEHÉRGYRMATI HÍRLAP 1912. február 9. „élet és világ.“ (Folytatás.) A 67-ik évi kiegyezés után az összehívott alkotmányos parlament hozzá fogott a törvények alkotásához. Rengeteg munka várt a szakminiszterekre s ezzel együtt a magyar törvényhozói legfelsőbb testületre: a parlamentre. A legjobb, a legtökéletesebb, a legideálisabb törvény volt a báró Eötvös József-féle 1868 népiskolai törvény, a mely a mindennapi iskoláztatást 6-tól 12 évig, az ismétlősök iskoláztatását 13-tól 15 évig, minden gyermekre nézve, kötelezővé teszi. Ezen törvény oltalma és szelleme alatt sokat lendült népoktatásunk szent ügye, de mégis legnagyobb részt a törvény csak írott ma- laszt maradt jó részben, mert gyenge volt az állam pénzügyi ereje annak végrehajtására, gyengébb voltak a végjehajtó közegek is, gyenge és tudatlan s több helyen rosszakaratú volt a nép nagy tömege s nem tudván megérteni a nemzetet átalakító népoktatási törvény magas szellemét, gyermekeiket tömegesen vonták el az iskolától. Egyes helyeken mégis láttunk fellendülést, előre törő haladást, a népoktatás terén. Iskolákat építenek, fejlesztenek nagy áldozatkészséggel, a tanítókat jobban dotálják, a tanköteleseket mind jobban bevonják a tudomány és nevelés szent csarnokába: az iskolába. De ez a haladás nem volt általános, nem, mert még legtöbb helyen a vezető elemek sem törődtek a földhöz ragadt szegény néppel, úgy gondolkozván, (hisz’ még ma is sokan gondolkoznak igy) legjobb, ha a nép tudatlan marad, mint eddig, elég, ha a kapát, kaszát jól megtudja fogni. Szálló közmondássá vált: „nem lesz abból pap", minek tehát a nagy fejtörő tudomány a paraszt gyermeknek. Csakhogy mig igy gondolkozott, a mi keleti eredetre valló népünk: addig rohamosan haladtak nyugat népei a kultúra világánál a jóllét, vagyono- sodás, erkölcsi és anyagi jóllét felé. Magyar hazánk aranyat: búzát, gabonát stbbi termő rónái nem bírtak annyit teremni, érchegységeink nem bírtak annyi ércet, vasat termelni, a mennyit a műveltebb nyugat népei fel ne tudtak volna dolgozni. Mert csak egyet hozok fel a sok példa közül, rengeteg juhot tenyésztenek Magyarország síkjain és hegyes-völgyes lejtőin, de a drága gyapjat nyugat gyárai dolgozzák fel, hogy nekünk méreg drága áron pamuttal keverve eladják, a szingyapju "‘szövetet — természetes — maguknak tartván. így van ez a vasérc feldolgozásánál is. El lát bennünket az angol, francia és német mindenféle gépekkel, vésőkkel, késekkel csak legyen miből (bár részletenként) fizetni; a mindenféle állatok l őrét olcsón kapják tőlünk s drágán adják vissza cipőbe, csizmába s mindenféle bőrszerszámokba. A kisipar nehány ága még virágzó volt a 70-es évek előtt, de lassanként itt is hanyatlás állott elő. Több várost ismerek, hol az egyes iparágak a legszebb virágzásnak örvendtek. Hogy a magyar szabók, gombkötők, szürszabók legkorábban buktak el, azon ne csodálkozzuk, me t a 67-ik kiegyezés után letették a magyar ruhát, a német pantallóra és gérokra, no meg a frakra nem kell sujtás, nem kell kötött gomb. A régi hires tulipiros magyar szűrre, már nem reflektál a magyar úr, még ha az Debrecenbe készült is, átadja e viseletét a csikósoknak, pásztoroknak, gulyásoknak, ezek pedig 50—100 forintot nem adhatnak egy cifra szűrért. A magyar urak se akarnak elmaradni a feléjök intő müveit nyugattól s igy felveszik a krispint, a lengő posztó köpenyeget, majd a szőrmés posztó nagy kabátot. Csak azt nem értem, hogy miért kellett a rongyos, mesterségük mivoltára oiy so;<at adó aristokrata iparosoknak: a szűcsöknek, oly hirtelen elbukniuk. De kezdem mégis érteni, ha szülőföldem népe viseletére visszagondolok. Most már szemem előtt látom az egész dolgot. Ezelőtt 40 évvel a jómódú földmives- és mesterasszonyokat, lányokat mind drága, finom Ízléssel kivarrott bundában láttam a templomba seregleni, most nem látok egyet se; finom posztó kabátba járnak hamis asztrakán prémmel, avagy még hamisabb szőrmével díszítve. Ezelőtt 30—40 évvel M . . . . i városban, még 999 önálló csizmadia és 250 tímár iparos volt, ma már a tímárok teljesen eltűntek és a 999 csizmadia iparosból lett 150, de ezek is inkább nyomorognak, mint élnek. Mi történt velük, hová lettek 1 ? Elnyelte őket az uj kor mozgató ereje: a gyári ipar. A mily hirtelen jött ez a csapái mindig jó magyar érzésű iparosainkra, ép úgy érezte az ország megbomlott pénzviszonya, mint egyesek a lesújtó csapást. Nemzetünkre váratlan jött e csapás, idejét, munkabiróerejét a hosszú küzdelmek és elnyomatás alatt nem fordíthatta jobb jövője kifejlesztésére. A kiegyezés gazdaságilag is kiszolgáltatta országunkat a testvér államnak: amint mondani szokták köznyelven: az osztrák sógornak. Hová menjen, hová forduljon most, a munka és kenyér nélkül maradt nép, mikor összedőltek egymásután a munka tűzhelyek?! Hová menjen, mikor oly gyenge alapismeretet nyújtott neki az iskola ? ! E nehéz problémát a fejlődő magyar állam oldotta meg avval a nagyszerű tettével, hogy az idegen kezekben levő vasuta- kát egymásután váltotta meg. Ide munkások, szolgák, altisztek kellettek, a munka nélküli mesteremberek, mesterlegények itt találtak alkalmazást, itt kaptak kenyeret, haza küld- vén a jó részben a vasútnál eddig alkalmazott 1849-ből itt maradt németeket és cseheket, hogy már hazájukat is boldogítsák. De mig a magyar ember a vasúthoz bejutott. sokat kellett neki tanulnia, sok előkészítői vizsgát megúsznia, több privát órákat vennie, mert nagyon hiányos volt ismerete. De hogy nem hiába küzdéttek a tudásért, bizonyítja az, hogy példás vasutunk személyzete, kivált az újabb időben javult itt is a helyzet. B. Gy. (Folyt, kőv ) Kérelem. A fővárosba utazó közönséget kéri Aczél Miksa Budapest legmoderneb szállodájának az ,Excelsioru-nak tulajdonosa, hogy a szobákat vagy levelezőlapon, vagy sürgönyileg rendeljék meg, (Rákóczi-ut 72.) mert dacára, hogy csak pár hete nyilt meg, már is majdnem minden szoba el van foglalva. Szobák naponta 5 koronától feljebb kaphatók. Reggeli, ásványvíz, ruhavasalás, és beretválkozás a szobaárban foglaltatik. Központi fűtés, meleg-hideg viz minden szobában. HÍREK. Eljegyzés. Jékey Zsigmond szatmár- megyei földbirtokos, volt orsz. képviselőnek és nejének, szül. Cseh Annának fia, dr. Jékey László földbirtokos, eljegyezte di. Bartóky József földmivelésügyi államtitkár és neje, szül. Székács Juliska leányát, Magdát. Városi közgyűlés. Fehérgyarmat városának képviselő testületé f. hó 3-áa d. u. 3 órakor ülést tartott. A következő határozatok hosattak : A községek és körjegyzők árvaháza javára 10 kor. tagsági-díj adatott. A Zeinplén-megyei árvaház javára öt korona adatott. óvoda bizottsági tagokká: dr. Kiás Antal és dr. Jármy Béla választattak meg. Erdey Bernát czégényi illetőségű egyén segélyének Czégény község által leendő visszafizetése tudomásul vétetett, ez összeg circa 160 korona. Szabó Jónásné szatmári lakos ottani tartózkodási engedélye tudomásul vétetett. Balog Mihály 6000 korona követelése a vonat építésből kifolyólag engedményez- tetett. Fábián Imre szatmári tartózkodása tudomásul vétetett. A tanítók szegefürdői építkezésére segély nem adatott, részvény nem jegyeztetett. A birhó melletti Tur-hid építése meg- sürgettetett s elhatároztatott, hogy sürgősen egy ideiglenes átkelő hid építtetik s a vármegyei törvényhatósági közgyűlés felkéretett, hogy a hozzájárulása az eddigi quóta arányában Kisar és Nagyar kötelez- tessenek. Spitz Józsefnek megengedtetett, hogy az építése idején át fabódékat állíthasson fel az üzletek ideiglenes kitelepítésére. Regulát fölakasztják. A Kúrián Vavrlk biró elnöklete alatt, nagy érdeklődés mellett a múlt héten tárgyalták Regula Ede háromszoros gyilkossági ügyét. Regulát tudvalevőleg a miskolci es- küdtbiróság kötél általi halálbüntetésre Ítélte azért, mert Czeizler Henrik edelényi vendéglőst, feleségét és húgát meggyilkolta és pénzüket elrabolta. Regula védője, dr. Lengyel Zoltán, a halálos ítélet ellen többrendbeli semmiségi panaszt jelentett be és'arra kérte a Kúriát, hogy az ítélet megsemmisítésével uj tárgyalást rendeljen el, esetleg életfogytiglan tartó fegyházra változtassa át a halálos Ítéletet. Lengyel Zoltán szerint nyilvánvaló, — hogy Regula nem egyedül követte el az irtózatos kegyetlenséggel végrehajtott bűntényt, aminek bizonyítéka az is, hogy a Boldva vizében egy második véres baltát is találtak, amelynek gazdáját azonban nem nyomozták ki. A tárgyalást 10 órakor kezd- dék meg. Miután Vajkó Pál előadó ismertette a bünügy aktáit, a koronaügyész- helyettes az Ítélet helybenhagyását indítványozta. Dr. Lengyel Zoltán kérte, hogy iem- miségi panaszainak adjon helyt a Kúria és semmisítse meg az ítéletet. A perbeszédek elhangzása után a bíróság kihirdette ítéletét, amely a védő össze« semmiségi panaszait elutasította. E szerint a halálos ítélet jogerős. A Kúria ezután kegyelmi tanáccsá alakult át, amelyen megvitatták, hogy kegyelemre terjesszék-e fel a halálos ítéletet a királyhoz. A határozat titkos.
