Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)
1912-09-29 / 39. szám
39. szám. — IV. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. Fehérgyarmat 1912. szept. hó 29. ;■ Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap, k ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre ..........8 K. I Negyed évre.... 2 K. Fél évre................4„ Egyes szám ára 20 fill. V é g s z ó. Isten segedelmével elérkeztem programom teljesüléséhez; amidőn a „Fehérgyarmati Hirlap“-ot három évvel ezelőtt megindítottam s programot adtam, jeleztem, hogy e lapot három évre terveztem s szándékom volt, hogy ez idő alatt bebizonyítom az előző rövid életű helyi lapjaink próbálgatáséival szemben: mikép vidékünkön egy, a városunkban szerkesztendő helyi lap fenntartható s arra szükség is van. Állításom első részét, t. i. hogy egy helyi lap nálunk hosszabb életű is lehet s fenntartható, ezt a local támadások és lehetetlenitési szándékok dacára is a programba vett három évi időn át végzett odaadó, nehéz munkával bebizonyítottam. Állításom másik részét, t. i. hogy egy helyi lapra a közérdeknek szüksége van, azt soha senki kétségbe nem vonta. Hiszem, hogy nem pusztán úttörő voltam, hanem becsületes, önzetlen munkámmal bebizonyítottam: mikép a helyi sajtó életképes. Hiszem, hogy részemről a közzel szemben a tehetségemhez mérten fennálló kötelezettségemnek ez irányban eleget tettem. Fomunhatáps: BORTNYIK GYÖRGY---------- £g ev- esperes lelkész. Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Magyarádi BOROSS LAJOS Mindenesetre öiömömre és megnyugvásomra szolgáma, ha példaadásomon mások felbuzdulnának s a helyi sajtó életre keltésében kifejtett munkámat tovább folytatnák. Meg vagyok győződve arról, hogy lapomnak a tervezett három évi életideje, az utánam jövő munkásoknak nagyobb bátorságot és reménységet ad vállalkozásukhoz. őszintén óhajtó:,!, hogy már a jelen nemzedék minden időbeli megszakítás nélkül s mielőbb serény munkához látva, tovább folytassa helyi sajtónk életét s hogy meg nem szűnő munkával fenn is tartsa. Közönségünk az itteni sajtó életét már megszokta, termékeit megkedvelte s a helyi lap úgy szellemileg, mint anyagilag odaadó kitartással fenn is tartható. Mindezt a „Fehérgyarmati Hírlap“ beigazolta. Nem volt, de nem is lehetett panaszom a lap szellemi részének támogatása tekintetében s teljesen meg voltam elégedve lapom elterjedésével is. Ami lapom szerkesztésének szellemi részét illeti, itt főként Nagytisz- teletü Bortnyik György kölesei ev. esperes lelkész urnák mondok úgy a magam, mint a köz nevében hálás köszönetét, aki is áldásos és munkás életének gazdag tapasztalataival lapom szellemi nívójának emeléséhez, mint — Nyilttér soronként 30 fillér. — A lapot érdeklő minden közlemény valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi BOROSS LAJOS ügyvéd Fehérgyarmat, címére küldendők. főmunkatárs nagyban hozzájárult s e lap olvasóit értékes eszméivel sokat gyönyörködtette s közérdekű ügyeinkről és ügyeinkben bölcs belátással tájékoztatta. Mindig büszke leszek arra, hogy az Ő cikksorozatai szerény lapomban kerültek a nyilvánosság elé. Éppen az ő támogatására való tekintettel egész mostánáig sokat tanakodtam a felett, hogy a „Fehérgyarmati Hirlap“-ot tovább folytatom, mert az ő eszméinek közölhetése megérdemlik e lap fenntartását; azonban sok irányú elfoglaltságom már annyira igénybe vett, hogy be kellett látnom, mikép erőmön felül vállalkoznám, ha e lap programszerű idejét kitolnám. E lap megszüntetése alkalmával ismételten mély köszönetemet és őszintén érzett hálámat fejezem ki irányában. Lapomban mindig, minden egyes szám szerkesztésénél kizárólag a közérdeket tartottam szem előtt, az igazságot nem burkoltam soha, azonban mindig figyelemmel voltam arra, hogy a helyi sajtóban országszerte igen gyakran szokásos kellemetlenkedések keriiltessenek s hogy amit Írunk és irtunk, ha csak közérdekből különösen nem voltunk arra provokálva, ne sértsen senkit sem s ott, ahol az egyént a köznek magasabb szempontból alá- kellett rendelnünk s ez által ha netalán bárki is sértve érezte volna magát, TRENCSÉN, BECZKÓ ÉS MÁS E6YÉBB. Irta: Dr. Kubovich Zoltán. A »Fehérgyarmati Hírlap“ eredeti tárcája. (Folytatás.) Kijutottam a trencséni útra. Meg kell említenem, hogy az ut szélén gyümölcsfák vannak, melyek csak úgy roskadoztak a bő terméstől. Atyám egyik munkájában azt alánlja a kormánynak, hogy az utak szélét ültesse be gyümölcsfákkal. Jóformán semmibe sem kerül s rengeteg közgazdasági jelentősége volna. Először az utmestorek több jövedelemhez jutnának. Másodszor a fáradt vándornak izes csemegéül szolgálnak a tikkasztó melegben. Harmadszor megakadály- lyozza a gyümölcs lopást, mert ki bolond magát megfogatni, mikor előtte van egy resnulius, illetve conmunis. És végre az sem utolsó, hogy télen nagy hó fúrásoknál mutatI ja a biztos utat. Én már dőltem sáncba nagy hófúváskor kocsival, hát tudom ezt az előnyt is méltányolni. Beczkó falu 600—700 lakossal bir. Mint ezen a vidéken általában, úgy itt is 5 úri kúria van. Ma csak kettő van belőlük ép. Egyikben az iskola van, ez tornyos épület, a másikban lakik egy jó hitü honpolgár. Az egyik L alakú egy emeletes épület teljesen el van hagyatva. Ajtó, ablak nincs rajta de a tető még ép rajta. Benéztem az ablakon pusztulás, rom mindenütt. A másik kastély sokkal nagyobb |_| alakú ennek egyik szárnya teljesen rom, tető nincs rajta, csak a csupasz falak meredeznek. A kastély többi része lakható. Én nem tudom, úgy elszorul a szivem ha a régi udvarházak pusztulását látom. A harmadik kastályban finánezok laknak. N© ezek hol nem volnának. Kérdezősködtem az egyik korcsmában, hogy kik laktak itt régen. A Berényi grófok, Pongrátz bárók, Mednyénszky bárók „s waren auch Herrschaften ohne Titl, aber die szend schon nicht mehr t“ ügy hatott rám mint egy bus elégia. A jó közgazdasági politikánk miatt tönkre megyünk maholnap, Említésre méltó, hogy egy igen szép park van a falu közepén, persze most már rendezetlen s körülötte feküsznek a kastélyok, udvarházak. A templom is ott van mellette egy emeletes kolostor, franciscánu- sok laknak benne. Oda is bementem, a falakon régi szentképek, a folyosón egy két méter magas álló ingaórá. Régi szerkezet lehet, az ingája a XII. számból nyúlik ki lefele. Jár. Az alsó folyosón egy zugban sok üres hordó van s ez nagyon természetes is, hisz barátok laknak itt. Régen vagy 20-an laktak a kolostorban s akkor apácák is voltak Beczkón, de mióta behozták a szigorított szabályokat, a fiatalabb szerzetesek kimentek nagyobbrészt Amerikába. Most csak 2—8 öreg barát lézeng a nagy kolostorban. Igazságuk volt a fiataloknak, én sem szeretem az álszenteskedést, még a papoknál sem. (Vége.)
