Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)
1912-09-06 / 36. szám
36. szám. — IV. évfolyam. Megjelenik Minden pénteken. Fehérgyarmat 1912. azept. hó 6. ;s Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre ...........8 K. Fél évre.................4„ Ne gyed évre .... 2 K. Egyes szám ára 20 fill. Fomnnhataps: bortnyik György ■ ág. ev. esperes lelkész. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Magyarádi BOROSS LAJOS — Nyilttér soronként 30 fillér. — A lapot érdeklő minden közlemény valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi BOROSS LAJOS ügyvéd Fehérgyarmat, címére küldendők. Megélhetési viszonyaink. (Folytatás a 34-ik számból.) Nehéz étetünket még nehezebbé teszik a megdrágult pénzviszonyok. Alig 8 hónap óta érezzük ennek súlyát s azt hittük, hogy aratásra vége lesz, de még most elviselhetetlenebbé vált, reánk nézve. Újabb időben két Ízben éreztük a nehéz pénzviszonyokat 1907-ben és 1908-ban. Az előbbit Amerika, a másikat a mi drága Boszniánk ide kapcsolása okozta. Hála Istennek, nem tartottak ezek soká, jó nehány mély lélegzetet vettünk csak és elmúlt. De talán éppen ez volt a baj ! Ha akkor kiüt a háború a Balkán miatt s meglett volna a végleszámolás a Balkánra éhes országok között, ma már nem félnénk és rettegnénk egy előttünk álló világháború miatt. Az országok sokat vesztettek volna harcosaikban s anyagi áldozatok meghozásában, de egészségesebb áramlatnak adott volna helyet a lezajlóit háborúból levont tanulság a nemzetek, országok anyagi és szellemi fejlődésének előbbre- vitelére, az egészséges socialis- mus kifejlődésére, a munkakedv erősbödésére s evvel a népek boldogulására. így azonban a sok fenyegetődzés s ideiglenes megállapodások mellett lejtőre jutottunk. Magyar nemzeti életünk is szomorú képet mutat, Nem a nemzetiségek harcolnak most a magyar táj és az elmagyarosodott és szintén államfentartó magyar ellen, hanem a magyar akarja minden erejével, helyzete előnyös súlyával letörni, megsemmisiteni ugyancsak a magyart: élettársát s egy magasabb célban fegyvertársát, hivét, barátját. Züllésnek indult a magyar nemzet, nincs békés fejlődésü parlamenti életünk, a nemzet szegénnyé lett, anyagilag, erkölcsileg sülyed . . . megyünk az osztrák sógorok nyomán, sőt igyekszünk őket felülmúlni durválkodó természetünkkel, meggyanúsítunk mindenkit, ki más elvet mer vallani, mint mi s igy azt vesszük észre, hogy az utolsó sajt darab is kiesik szánkból, mint a mesebeli hollónak a szájából, természetes hiúságunk miatt, mert csupán szép hangunkat akarjuk hallatni. Mindezeket ellenfeleink látják és tudják, még talán jobban, mint mi, teljes romlásunkat hirdetik lapjaikban s megsemmisülésünket kárörvendve várják. Nehéz pénzügyi viszonyaink eredetét itt látom először: meghasonlott nemzeti életünkben. Az osztrák és talán magyar bank ? ! bevonta a bankoktól, plane a magyar bankoktól az adómentes bankjegyeket, kibocsátotta a drága adóköteles bankjegyeket, de ezt is megszorítva, hivatkozván arra, hogy könnyelmű hitelt adtak a magyar bankok. Ebben van némi igaza, mert a megszeporodott s gomba módra növekedő (talán inkább csak számraj pénzintézetek igen sokszor oly helyekre helyeztek ki kisebb és nagyobb összegeket, hol kellő anyagi és erkölcsi garantia sem volt. E könnyelműség nagy áldozatokat követelt, nem csak a könnyelmű hitelezők buktak és buknak el, hanem maguk után rántották a kezeseket is, s a mi fő a magyar A BETEÓÁO'ON. A „Fehérgyarmati Hírlap“ tárcája. (Fely tatás.) Igen, igy van, kell hogy igy legyen. Mindez nem támadhatott magától. Valakinek igazgatnia kell ezt a nagy mindenséget, aki sokkal erősebb a hatalomban, mint maga az egész világ, aki életet lehel a földbe, hogy abból uj élet támadjon, érzelmeket ébreszt a szivekben, megteremti a nyomort, megdönti a trónokat, aki jutalmaz és büntet. És mégis! Mintha ez a leghatalmasabb lény, aki maga a tökéletesség mégsem volna egészen igazságos. Miért kell egy embernek annyit szenvedni. Miért annyira nyomorult a test, hogy terhére van az embernek. Az agyban ott van a munka gondolata. Az ész párosulva az erős akarattal, munkára serkenti az embert, hogy a robot árán megszerezhesse az életfentartás nélkülözhetetlen kellékét, a mindennapi kenyeret. És az ostoba test, amelyért dolgosunk, legyűri az akaratot, megakasztja az ember munkaképességét s arcátlanul megköveteli a maga jogát. S mindezt azért teszi, mert beteg, mert szerkezetében meg bomlott valami, meglazult egy kis csavar, ami miatt azután elgyengül a gépezet működése, folyvást rendetlenebb lesz s ha idejében helyre nem hozza annak a nagy valakinek a segítségével, a tudomány lassan megáll és szétbomlik. A kényes, gyönge test mihelyt a legkisebb baj éri, rögtön felmondja a szolgálatot s ő maga igyekez mielőbb tönkre meni. De ha már igy van. miért nem pusztul el egyszerre, hogy megszabadítsa bilincseitől a lelket, amely utálja múlandó társát, utálja magát a földi életet s vágyik oda, ahol örök az élet. Miért kell az embernek nyomorogni, kínos bűnös gondolatokkal ostorozni önmagát, megfertőzve velük a lelket. A beteg lezárta szemét. Szenvedő arcára kiült a veríték, homlokára mély barázdát szántott a kétségbeesés, ajka olykor idegesen rándult meg, mintha mondani akart volna valamit, durva erekkel befutott keze ökölbe szorult, mintha bírókra, élethalál harcra készülne valami ismeretlen hatalom ellen. Furcsa, Immár megutálta önmagát, gyűlölte az életet a határkőnél, ahol az ember megszűnik ember lenni s a melynek eléréséért annyira vágyott. Most, amikor megérkezett az elválás órája, érezte, hogy a lelke fellázadt és kétségbeesetten ragaszkodik csak a nemrég megutált testhez s titáni harcra készül a halál ellen. Mintha tisztán hallotta volna, amint siri fátyolos hangon súgta a fülébe: „Te balga ember. Nyomorult vagy és végtelenül ostoba. Kívánod, hogy megszabadítsalak a testtől ? Jó! Azonban jegyezd meg magadnak, hogy a lélek és a test képezi az embert, e kettő szétválasztásával pedig megszűnik az lenni. Az Isten bölcsen alkotta meg a világrendet. Hogy valami jogot formálhasson a létezésre, küzdenie kell s ehhez a küzdelemhez okvetlen szüksége van a testre. Gondold csak meg mi volna akkor, ha a világon csupán lelkek volnának. Akkor nem volnának gazdagok és szegények, nem volna jólét és nyomor, nem léteznének emberek, az emberekben szivek s a szivekben érzelmek. Lám, te csak a lelkedet szereted, pedig most is ártottál neki, mert vétkeztél az Isten ellen és fellázadtál önmagad ellen, íme milliók és milliók küzdenek különbőz 6 módon a létért, dolgoznak a testükké lk
