Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)
1912-01-25 / 4. szám
JL Z: . 4 szám — IV. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. Fehérgyarmat, 1912. január 25. Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap. ELŐFIZETÉI ÁRAK: Fliminftatárs: bqrtnyik györgy — Nyilttér soronként 30 fillér. — Egész évre ..........8 K. Fé l évre...............4 „ Negyed évre.... 2 K. Egyes szám ára 20 fill. = = ág. ev. esperes lelkész. Felelős szerkesztő és laptiÉidonos: Dr. Magyarádi BOROSS LAJOS A lapot érdeklő minden közlemény valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi BOROSS LAJOS ügyvéd Fehérgyarmat, címére küldendők. A földbirtokok tehermentesítése. Á magyar nemzeti állam kiépítésére feltétlenül szükségünk van, hogy a gazdaosztály jólétbe helyeztessék, ne akarjon a gazdaságtól menekülni, ne iparkodjék a gazda a fiából alsóbbrendű tisztviselőt nevelni, hanem őt lehetőleg otthon tartania és képessé t»gye arra, hogy magasabb igényeit is a gazdaság kielégíthesse. Közjogi jelszavakkal ez a kérdés meg nem oldható. Itt tenni kell és pedig tenni kell mielőbb. Bernát István néhány óv előtt egy vaskos könyvben megadta erre vonatkazólag az útmutatást. A gazda hitelszüksége apasztandó A terhes, felmondható nagy kamatozású, nem törlesztéses adósságokat az állam részéről nyerendő kedvezmények segítségével, lehetőleg a meglevő intézetek támogatásával, át kell változtatni olcsó kamatozású, járadékszerii törlesztéses kölcsönökké. A földbirtokok jellegének csakis a jára- dókszerü adósság felel meg. A ELŐRE TÖRJ.... Előre törj, küzdj s meg lesz a pályabér! Küzdés után nyersz büszke babérokat. A sors a szenvedésekért, hidd, Dicskoszorut helyezend fejedre. Harcolsz, előtted szent ideál ragyog! Mindent veszíts bár, a diadal tied. Megittasit, feledted a dics, S eltagadod nyomorát a múltnak. Célhoz közel vagy s megtörik a kebel, És összerozkad tested is. Elvevéd A szenvedést s a béred érte: Szép koszom siradon s a béke. Zengő. PÁLFORDULÁSA. Irta: Zengő. A „Fehérgyarmati Hírlap“ eredeti tárcája. A publikum különös szimpátiával viseltetik Pál-íordulása iránt. Jaj lenne annak a kalendárium-csinalónak, aki ezt kifelejtené a naptárból! De hogy ez a nevezetes dátum nemcsak a naptárakban szerepel, hanem a hires erdőhát egyik pagonyának kellős-közepén fába és kőbe vésve ál!, azt kevés ember tudja. Sőt akik látták e különös feliratot, jelentőségét aligha voltak képesek megfejteni. földbirtokos kezében a váltó: tőr, mely öngyilkosság eszköze lehet. Ha minden esedékességi napon attól fél a gazda, hogy a váltó tulajdonosa birtokából kitelepítheti, úgy belterjes gazdálkodásról, beruházásokról, gazdasági gyárak alapításáról, gépek beszerzéséről, belterjes állattenyésztésről álmodni sem lehet. Ezt a munkát nagy áldozatok nélkül el lehet végezni. Csak kitartó és nem lankadó munkásokra van szükség. Azt azonban, hogy az ingatlant törlesztéses kölcsönökkel terheljük meg, egymagában még nem elegendő. Gondoskodnunk kell még a személyes hitelnek kellő formában és köhnyen való kielégítéséről is. E nélkül a jelzálog- hitel javítása csak fél munka, sőt, nem jegyszer, még ennél is kevesebb. A személyes hitel javítása a kisembereknél a falusi hitelszövetkezetek utján érhető el a legkönnyebben. Éppen azért arra kell törekedni, hogy minden falu egy- egy hitelszövetkezet kötelékébe bevonassák. Nekem sikerült e tárgyban az antecedenst és consequenst megtudni, és miután itt van a naptárbeli Pál-fordulása, sietek e történetet megörökíteni. * * * Nagybátyám unta magát a tiszaparti kis faluban. Egy szeptemberi vasárnap keményen rámüzent: — Öcsém, gyere vadászni! Ha nem jösz, akkor én megyek és ugysegélyen, megmártalak a Szamosban. A nagybácsi határozott, keménytermé- szetü ember volt. Üzenetét parancsnak vettem. Befogattam az öreg Szittyával és áthajtattam a Tiszához. Másnap már harmatos-hajnalon a határban csatangoltunk. Egyszer azt vesszük észre, hogy előttünk a Túr. A folyócskában alig mozdult a fehérszinü viz. Nem messze tőlünk vastag gerendaszál nyújtózott egyik parttól a másikig; a sarju- takaró munkások rögtönözött átjárója volt ez. A túlsó parton, a pagony mellett bok- rétás legények kaszálják a vadvirágos füvet. A kasza ütemet sippongat a nótájukhoz: „ . . . Vágok olyan sűrű rendet a réten . . . “ Az innenső oldalon, túl a reketyésen, vígkedvű lányok gyűjtik az illatos szénát. Nótájukat a kaszásokhoz viszi a játszi szél: „ . . . Ha te kaszálsz, én meg gyűjtök . . . “ Gyönyörködve hallgatjuk, mint veri vissza az ekhó e szimfónikus koncertet. A nagyobb birtokosokra való tekintetből Bernát a takarékpénztárak reformját javasolja, vagy ha az nem sikerülhetne, akkor az uj helyzetnek inkább megfelelő intézetek alapítása volna szükséges Amint ezek a szervek meglesznek úgy ezekkel párhuzamosan szereztessenek oly közegek, melyek a vételári hátralékot hivatalosan megállapítják s az örökrészek kifizetése után a földbirtokot terhelő adósságot kipuhatolják, hogy ezek az adósok önhibáján kívül származott adósságok előnyös hitelnyújtásra szolgáljanak alapul. Mert ma úgy áll a dolog, hogy az a kisgazda, aki az ősi ingatlant egészben meg akarja tartani, uzsorás pénzzel kénytelen léhább testvéreit kifizetni, kiknek kezén az ősi vagyon egy része elkallódik ; a jóravaló, törekvő testvér azonban az uzsorás kamatok kifizetése által szintén tönkre megy. Ez is egyik oka a kisbirtok pusztulásának Ezért amaznál megfelelőbb örökösödési rend léptetendő életbe, hogy az egyes ingatlanok ne Merengésünkből a Ráró ráz fel bennünket. Egy füles megriadva a gyűjtő lángoktól, a rekettyésen át felénk szalad. Ráró oldalba fogja a tapsit, mire az vargabetűt csinál. Lejjebb a vizmontén horgászó gyerekek gubbasztanak s most tőlük visszaretten a nyúl, végre nekiszökik a gerendának s mikor a középén jár, nagybátyám rátüzel. A füles vizbefordul, de az hasig is alig ér neki, Ráró utána éviekéi, de mire elkaphatná, kiveri magát a partra s elmenekül a pagonyba. Ráró nyomába iramlik s eltűnik szemünk elől. Figyelve várunk nehány percet, de sem nyúl, sem agár. Végre nekivágunk a gerendának. Átmegyünk a folyón és ügygyel-bajjal beóvakodunk a pagonyba. Nagybátyám közbe-közbe hivja az agarat: — Fütty . . . Ráró! . . . Ráró! . . . Ide Ráró! . . . Fütty. Ide Ráró! . . . . . . Semmi nesz. Beljebb vergődünk. Egyszerre keskeny erdei ut vágja át előttünk a pagonyt. Az egyik fára fehér tábla van szögezve, rajta a pagony-részlet neve: Lencsés. Az ut másik végéről karcsú őzek kandikálnak felénk . . . Végig megyünk a járatlan utón s előttünk 15—20 holdas erdei tisztás áll. A dűlőt szintén fehértábla jelzi, találólag a rajta termett szép nagy répákra: Dangéda, mely erdőháti felfogás szerint, répás telepet jelent. A tisztáson körös-körül erdő, csak egy helyen van nyílás. Kíváncsiságunk ösztönöz a nyíláson kitekinteni, de hogy annak centrumába jussunk, a tisztás másik szélére
